Tényleg motiváló, ha az ember vesz egy 2-3 mérettel kisebb ruhadarabot, hogy belefogyjon?

Azt hittem, hogy motivál. Aztán a szekrényem mellől öltözködtem, mert a szekrény tele volt kicsi holmikkal (kihízottakkal és újakkal).

De mikor már majdnem ott tartottam, hogy hallgatok az évek óta engem nyaggatókra, hogy szabaduljak már meg a kicsi cuccoktól, hirtelen kattant valami, és most már a szekrény háromnegyede jó rám.

De nem a ruha motivált, most viszont nagyon örülök nekik.

Józan ésszel érdemesebb megvárni ha már beleférsz, mert lehet, hogy mégsem megfelelő szabású a ruha. De azt hiszem mi nők olykor-olykor elcsábulunk kisebb méretekre, főleg ha nincs választék abból amibe beleszeretünk.

Aztán annak a jojózó sorstársak 2-3-4 számmal kisebb-nagyobb ruhadarabokkal, akik nosztalgikuan elővesznek egy-egy kedvencet, bárcsak beleférnék sóhajjal.

Egyénfüggő.

Nekem abszolut nem. Sose érdekeltek a ruhák, se a divat, se a külsőm. A fogyást is az egészségem miatt csináltam végig.