Mik a leggyakoribb okai a "félreevésnek"?

#9 sose értettem ezt a függőség dolgot az étellel kapcsolatban. Mármint, én is "ételfüggő" vagyok, mert rosszul leszek, ha éhezek 🤷🏼‍♀️ Az ellenben igaz, hogy a magas zsír, cukor és só tartalmú ételek képesek eltolni a tolerancia szintet, illetve a gyorskajáknál nem véletlenül van benne annyi, és olyan fűszer, ami. Mivel konkrétan élelmiszer mérnökök kísérletezik ki, hogy minél nagyobb élvezet faktort váltson ki az illetőből. De ezt nem tenném párhuzamba mégcsak a koffein függéssel sem. Valóban vannak mentális hatásai, de azért nem ugyanaz.

Amiket én top félreevés okoknak tartok:

1 érzelmi evés. Nagyon kevesen kommunikálnak jól, ami frusztrációt tud okozni, és ahelyett, hogy olyan közeget keresnének, ahol erre megoldást kapnának esznek, mivel ezt a példát látják. Ez igaz az unalomra is. Fogalmuk sincs, hogyan, mivel foglalják le magukat így betesznek egy sorozatot, vagy nyomkodják a telefont, és esznek.

2 nagyon drasztikus diéták. Ha előtte az ember hozzá van szokva, hogy 3000 kalórát visz be egy nap, majd hirtelen valami 1200 kalóriás, vagy kevesebb, és sok esetben tápanyaghiányos divat diétába kezd, persze hogy elbukik. Ez egyszerűen csak nem reális.

3 bár lehet ez van az első helyen, a tudás hiánya. Az emberek borzalmasan nem értenek a táplálkozáshoz, pedig minden nap esznek. Ez igaz a szociális életre is, kevés helyen van olyan rágcsa, ami kiegyensúlyozott lenne, pedig van rá igény. Mi bulikon többféle salátát szoktunk csinálni, pirítóst, sajt tál, felvágottak, fűszeres oliva olajjal. Sose volt még, hogy maradt volna a salátából, ellenben a pirítós mindig a nyakunkon marad.

4 gyorsételek, ezt fent kifejtettem.

5 mentális problémák. Ezt a lista legaljára tenném fontosság alapján is, mivel ez a fentiek következménye. Sokan azt hiszik, hogy nincs elég akaraterejük, vagy hogy ha egy nap nem megfelelően esznek, akkor el van rontva minden, és feladják. Az a mértékű önhibáztatás, ostorozás, kudarc élmény, ami ezzel jár sok esetben tud végletekbe hajlani, ami egyszerűen önszabotáshoz vezet.

6 mozgás szegény életmód. Ahogy fent írtam, nem tudják elfoglalni magukat, és közösségépítő, vagy akár önálló aktivitás helyett ülnek, esznek. Pedig mind mentálisan, mind fizikailag frissítő tud lenni. De ebben benne van az is, hogy sokan "büntetésnek" használják a mozgást. Pl "túlettem magam, ezért holnap elmegyek futni". Nyilván, ha valamit büntetésként vezetsz be az életedbe, nem lesz a kedvenc elfoglaltságod.

-Érzelmi evés, majd ebből kialakuló függőség( valakinek pl az evés, bizonyos kaják ugyanolyan függőséget okoznak mint másoknak a dohányzás, alkohol , drogok, és mikor megpróbálnak kilépni belőle, ugyanúgy elvonási tüneteket okoz hetekig, hónapokig, évekig hullamzóan. Ezeket rettenetesen nehéz leküzdeni, a többségnek nem is sikerül hosszútávon)

Én is ezzel küzdök. A a jövőt ugyan nem ismerem...de én pl 3,5 éve váltottam életmódot, kezdtem lassan elszakadni a függőségemtől, lefogytam. DE a függőseg NEM múlt el, szerintem soha nem is fog. minden nap küzdök ellene, de már viszonylag elég jól tudom kontrollálni. Piszokul nehéz egyedül, ezen sajnos senki nem tud segíteni csak mi magunk. Valahogy mentálisan kell kiutat keresni belőle. Voltak visszaesések, és a mai napig vannak rohamaim, de azért egyelőre 3+ éve egész jól kordában tartom :)

Aztán ott vannak még a-túl drasztikus fogyókúrák amik hosszútávon épeszű ember nem tud tartani, de mivel nem tudja hogy àlljon neki, mert nem ert hozza/ túl fiatal stb stb, jobb híján csak próbálkozik, többnyire rosszul. Egy idő után nem bírja a koplalást majd feladja, ilyen kiéhezett állapotban elkezd enni, és nagyon gyorsan visszahízik, többnyire többet is, mint korabban leadott. Aztán újra fogyni akar és ez így megy évekig És ezzel elindul a fogyókúrázás ördögi köre, amíg nem talàl belőle az ember kiutat, ez is saját tapasztalat sajnos.

13.

- Nem tartok itthon semmilyen kerülendő dolgot amik a függőségemet kiváltják, pl cukros édességek, hagyományos cukros vagy sós péksütik. Én ezekre vagyok nagyon rákattanva. Viszont nem tartok itthon, boltba pedig a legdurvább sóvárgás miatt sem indulok el érte. X órát szenvedek ha rámjön a vágyroham, aztán maximum kisírom magam és idővel elmúlik.

- ezen kívül megbeszéltem a férjemmel, hogy semmiféle ilyen dolgot ne egyen előttem amikor én nem ehetem, ha ő enni akar, azt munka közben veszi meg magának mikor én nem látom

ha mások esznek előttem, az nem probléma mert mások előtt még mindig szégyellek enni, így könnyedén visszautasítom ha kínálgatnak. Ami sajnos gyakran előfordul:(

- ami még segít az a havi 1 tudatos csalónap. Ez tényleg abban segít, hogy évek óta kitartok. Próbáltam teljesen kizárni ezeket a dolgokat, de az sem ment teljesen. Mindig kontrollálhatatlanságba és feladáshoz vezetett. Így tartok havi 1 napot amikor azt eszem amit megkívánok. Azon kívül pedig szigorú diéta és persze sport. Ritkábban nem bírom, gyakrabban fogyasztva viszont egyrészt rohamtempóban elkezdenék visszahízni, másrészt felerősödne a függőség. Mert minél többször eszem ilyesmiket, annál jobban rákattanok és egyre nehezebb lesz leállni.

Lényegében meg kellett találnom egy arany középutat, ami engem személy szerint pozitív irányba visz.

Nem tudom:) Régen amíg ugye otthon éltem szülővel, testvérrel, állandóan voltak otthon ilyen dolgok mert ők napi szinten eszik, és bizony sajnos sokszor nem tudtam rá nemet mondani. Fiatalkoromban nagy volt nálunk a penzhiány, ezért azóta hogyjobb a helyzet, kompenzálják amiket akkor nem ehettek mert nem telt rá.

A függőség rettenet nehéz dolog és aki nincs benne az nem érti meg sajnos. Ha ott van kéznél a vágyad tárgya, embertelen tud lenni...

Ezért is jó nagyon ha már saját élete van az embernek, saját otthona, saját háztartást tart fent stb. az van otthon amit akarok. Én magamra főzök, nem eszem máshol ha nem nagyon muszáj, csak évente max 1-2 vendégség ami van amit nem mondhatok le, a többit kerülöm, mert a családban senki nem diétázik és senki nem olyan hízékony mint én. De legalábbis nem küzdenek ilyen jellegű függőséggel. munkába is viszek kaját amit magam csináltam az a biztos, így sem olyan mértékű a kísértés, mintha kiéhezve lennék egész nap. Sokszor így is nehéz ha elmegyek egy pékség vagy cukrázda mellett és megérzem azt a bódító illatot.🙈