Hogyan lehet kigyógyulni ebből az evészavarból?

Ha ilyen szorongással telnek a napjaid egy olyan alapvető szükséglet tekintetében, mint az étkezés, akkor az komoly pszichés probléma. Az önelfogadás nehéz téma, főleg a korosztályodban, éppen ezért, ha van lehetőséged, érdemes lehet szakemberrel beszélgetni erről, legalább megbízható felnőtt felé jelezni a problémád. Valószínűleg ezen a téren egy olyan beszűkült tudatállapotban vagy, amiből egyedül kijönni nem vagy csak nagyon nehezen lehetséges.

Az, hogy már felismerted a problémát, az a gyógyulás folyamatának első lépcsőfoka.

Heti 3-4 alkalom sporttal, aktív életmóddal (pl. iskolába gyalog menni, szabadban kirándulni) sokat tehetsz azért, hogy fittebb, formásabb legyél. A megfelelő mennyiségű és minőségű étel (ha fogyni szeretnél, akkor is legalább 1400 kalória) legalább ilyen fontos, hogy hormonálisan, mentálisan jól működj és a fizikumod ne leépüljön, hanem csinos, feszes alakod legyen.

"Azt mondják ez anorexia, de én nem vagyok sovány... "

Jól mondják. Ez anorexia. Ami súlyos betegség.

Hiába mondjuk hogy

- egyél 1600 kalóriát minimum, változatosan

- étkezz napi minimum 3szor

- ehezéssel nem fogsz fogyni

- egészségtelen

- hormonális problémáid lesznek

- réges rég vitamin és ásványi anyag hiányod van, amitől csúnya bőr, hulló hajy töredező körmök, sportsérülés

- tedd el messze a mérleget és egy hónapig ne mérd magad

Szóval ez mind hiába amíg nem kértél segítséget a szüleidtől, hogy keressetek egy pszichológust. Az az első lépés

Ez anorexia, aminek SEMMI köze a súlyhoz és a kilókhoz.

Én 170/59 kilósan lettem az.

Mi lett a vége? Hogy 35 kilósan döbbentem rá, amikor már a lélegzet is a fájt, hogy bszki napok múlva meghalok.

És onnantól elkezdtem enni. Akkor már nem volt bűntudatom, mert rájöttem, hogy vagy meggyógyulok, vagy kínhalállal végzem (és tényleg az volt az utolsó két hetem, folyamatos fájdalmakkal, három métert követőn majdnem összeestem, stb).

Ne juss el eddig.