Miért nem fogynak ezek az emberek?

8, ha egy nyaralás alatt 5 kilót hízol (rendszeresen!), nem gondolod, hogy valamit nem jól csinálsz?

Ha folyamatosan 6 kilót jojózol, tényleg nem gondoltad az elsőnél, hogy ennek nem kéne még egyszer megtörténnie?

El sem tudom képzelni, hogy lehet ezt elfogadni, nyilván nem jól csinálsz valamit, de annyival lerendezed, hogy te ilyen vagy, neked nehezebb?

11, Igen, erről van szó, és ez a kérdés lényege is, hogy aki nincs ebben benne, az el sem tudja képzelni. :)

Sehol nem írtam, hogy lerendezem ennyivel, háromhavonta járok endokrinológushoz kontrollra, millió kivizsgáláson túl, edzés, sorolhatnám napestig az étkezést is. Csak tudod, egy idő után belefárad az ember, mikor a saját teste az ellensége. És ahhoz képest, hogy mindenhol azt szajkózzák, hogy mennyéorvoshoz, mert majd az jól megmondja, mi a baj, és utána menni fog... én 30+ kilóval voltam kevesebb néhány éve, mikor még nem tudtam a betegségekről, időközben tönkrment az emésztésem, a bélrendszerem, minőségi romláson ment át az életem (és most nem arra gondolok, hogy a plusz kilók meg a nehezebb mozgás). Őszintén azt is megbántam, hogy annak idején belekezdtem az egészbe, de visszacsinálni nem lehet.

De ahogy az eredeti válaszomban írtam, nyilván ez önuralom kérdése, csak aki ennyire rossz helyzetben van, ahhoz olyan önsanyargatás kell, olyan önfegyelem, se csalónap, se megkínáltak csakegykicsit, se semmi, ami nagyon-nagyon kevés embernek van meg. Akinek igen, annak minden tiszteletem. De aki nem volt ilyen helyzetben, az csak közhelyeket puffogtat, és soha nem fogja érteni, mit jelent így élni.

Nem kell önsanyargatás, belefér a csalónap is, ha csakegykicsit megkínálnak, attól sem fogsz elhízni, még a fogyásod sem hátráltatja.

Voltam ilyen helyzetben, PCO-s vagyok, 22 kilót fogytam.

Az értendedről és a sportról nem írtál, csak minden másról. Pedig ezen a kettőn múlik a fogyás 90%-a.

Mert nem akarnak igazán lefogyni.

Mert rosszul számolják a kalóriákat.

Mert nem tudják, hogyan kell normálisan étkezni.

Mert nem teszik bele a tanulásba az energiát.

De leginkább nem akarnak igazán lefogyni.

Ők ettől már jobban érzik magukat, hogy panaszkodnak, mások foglalkoznak velük meg sajnálják őket. Nekik ez elég. Amíg ez nem változik, nem fognak lefogyni.

Tudom, miről beszélek, tavaly még 110kg voltam, Hashimoto, PM alulműködés, kezdődő IR. Csak azóta eltelt 45 kiló, és rájöttem, hogy egyetlen ember tehet róla, hogy annyi évig dagadt voltam, és az én vagyok.

Sok oka lehet, hogy valaki miért nem fogy le. Nem, nem feltétlenül az hogy hazudik és csak kétpofára zabál egész nap.

Én is hosszú évekig próbálkoztam ilyen 1000-1500 kalóriás éhenhalós diétàkkal, mire ràjöttem, hogy marhára nem ez a megoldás. Hosszútávon Élhetetlen, nem egészséges, és egy idő után már olyan àllapotban volt az anyagcsere betegségem, hogy egyáltalán nem fogytam ilyen kevés energiabevitellel sem.

Azóta persze lefogytam, súlyt tartok, de ehhez speciális összetételű diéta kellett, profi szakember ( nem sablon ajánlások), de iszonyat nehéz dolog mentálisan és fizikálisan is az egész.

A fogyás rengeteg munka, lemondás, erőfeszítés, az állandó kísértések legyőzése/ visszautasítása, folyamatosan tudatosnak lenni, odafigyelni, sokszor évtizedes rossz étrendi szokásokon ( amiket pl a szüleinktől hoztunk), változtatni. +A környezet hátráltatásáról, az emberek rosszindulatáról nem is beszélve, akik körülvesznek.

És nem mindenki talál rá arra az útra ami nem jár túl sok áldozattal. + Van olyan is, aki nem is akar fogyni, pont azért mert túl sok meló.

Nekem nagy szerencsém volt, hogy olyan segítséget találtam amit azelőtt soha! És szerencsémre imádom is a diétámat:). De persze ettől még sokszor így is nagyon nehéz...

Na a 16os,jól mondja, egyébként minden elismerésem neked!

Aki beteg is le tud fogyni csak sokkal nagyobb erőfeszítéssel.

Egyébként valaki írta is, hogy maga az elhízás hozza a betegséget és nem azért hízik el mert beteg. Persze vannak kivételes esetek, de a kövér emberek nagy százaléka le tudna fogyni.

Igaz én nem vagyok beteg, mégis baromi nehéz fogyni és még óriási túlsúlyom sincs. Januárban kezdtem 70kg-al,most 62 vagyok. 165 cm és 44 éves. Háromszor szültem, a nagy már felnőtt. Egy kamaszt és egy ovis gyereket nevelek, két (néha három) munkahelyen dolgozom. Heti egyszer tudok elmenni sportolni, de itthon még heti 4x mozgok. Külön főzök magamnak és külön a családnak. Ezek mellett ott vannak a pszichés dolgok, szóval tényleg baromi nehéz de meg lehet csinálni.