Hogy szerezzek motivációt, hogy ne mindig csak "holnaptól" legyen?

Én a nyáron láttam valakit a strandon, aki annyira jól nézett ki, hogy szégyenérzetem támadt a saját testem miatt. Belegondoltam, hogy mennyivel jobb lenne, ha úgy néznék ki, mint ő, hogy lenne esélyem a hasonló kinézetűeknél és, hogy pazarlom a fiatalságom, mert semmi önbizalmam sincs, el vagyok hízva és utálom magam.

Nem mondom, hogy terv szerint, de haladgatok. Kicsivel több, mint egy hónap után elvileg 2kg minusz körül tartok, a kalóriabázis aplikáció szerint. Még van kb. 13-15kg...

Láthatóan pont az nincs, amit hiányolsz. Szerintem neked NINCS motivációd.

Sokan ebbe bele sem gondolnak. Önmagában a fogyás nem mindig ad motivációt, főleg hosszútávon nem.

Nézd más szemmel. A fogyás az egy eszköz, amivel valamit, egy nagyobb célt el akarsz érni. Ez a cél fogja adni a motivációdat.

Pl én le akartam fogyni, azért, hogy egészségesebb legyek,jobban érezzem magam a saját testemben, elmúljanak a fájdalmaim amiket már mindennap éreztem, mert nagyon megviselte a szervezetemet a súlyfelesleg.

Szóval az én motivációm az egészség. Ez a motiváció akkor is erőt adott, amikor stagnált a fogyás. Hiába nem fogytam egy ideig, az egészségesebb étrend akkor is az életem része maradt, mert tudtam, ha folytatom, akkor is legalább egészségesebben eszem, és idővel a fogyás is folytatódni fog. Így is lett.

Miért eszel össze minden sz . rt?

Nekem sokat segített hogy a hűtőből, szekrényből mindent kidobtam amit hajlamos voltam megdézsmálni esténként és a keretbe általában nem fért bele. Pl. csoki, sós ropogtatnivaló, túró rudi, mirelit krumpli stb. Ezt mind kidobtam. Nem is azért ettem őket mert éhes voltam, hanem mert megkívántam. És hiába az akaraterő, ha 0-24 ott a kísértés néha elgyengül az ember és kész a baj.

Így már csak a boltban kell megállni hogy ne vegyek ilyesmit, az meg könnyű. Főleg mióta rendelek online, gyakorlatilag mindig ugyanazt, így már meg se nézem mik vannak. Csak zöldségeshez járok meg pékségbe.

Cserébe a hűtőt feltöltöttem friss zöldséggel, olyanokkal is amiket előtte nem vettem/nem szerettem annyira. Kellett 1 hónap azért hogy átszokjak rá, hogy ha nassolni támad kedvem, akkor vmilyen zöldséget ropogtatok.

Azért ez a dobjunk ki mindent csak annál játszik aki egyedül él.

A motiváció mindenkinek más. Én pl. megijedtem attól, hogy lassan jön a klimax, megváltozik majd a hormonháztartásom és akkor majd vért izzadva fogok tudni fogyni egy-két kilót. A lökést egy medence parti bikinis kép adta, ahol az 52 éves nővérem csinosabb mint én. 15 évet simán letagadhat. Én 43 vagyok.

A másik dolog, hogy nem vonok meg mindent magamtól, nem haragszom magamra ha eszek olyat is amit nem kéne. Előfordul, hogy egy egy nap nem vagyok mínuszban. Na bumm. Nem számít. Ja és nem sietek. Nincs kitűzött dátum. Az csak stresszel. És még egy. Nem méregetem magam folyton. Havi egy mérés.

"Azért ez a dobjunk ki mindent csak annál játszik aki egyedül él."

Igen, én egyedül élek, de egy barátnőm (aki az ihletet adta...) családja van, 2 gyerek plusz férj, ráadásul a férje imád enni..

Ő mégis meglépte ezt, volt persze meglepődés, de a férje elfogadta. A gyerekeknek amúgy se jó ha csokit esznek egész nap, de azért amiket kapnak ajándékba, azt elrejtik az szobájukban , és így tök okés. Persze az kellett hozzá hogy a férje is szolidaritásból vele tartson a diétában, de sztem az senkinek nem árt, és közösen amúgyis könnyebb..

hogy onnantól hogy elolvasod a kommentemet, onnantól kezded az életmódváltást.

nincs "még csak azt a túró rudit a hűtőből" és nincs "jajj de anya csak nekem sütötte a diós habcsókot"

egyébként nekem az segített, hogy visszanéztem a képeket a barátnőm esküvőjéről, ahol én voltam a kép harmadán, és a többi 4 koszorúslány + a menyasszony a maradék részen