El merjek járni csoportos edzésre úgy, hogy kövér és béna vagyok?
Itthon próbálkoztam bevezetni a mozgást az életembe, viszont őszintén szólva nagyon nincsen meg hozzá a kellő motivációm és kitartásom. Pont most híztam meg az elmúlt egy évben, egy elég depressziós-magányos-kilátástalan stb. időszakon vagyok túl (remélhetőleg legalábbis lassan visszatérhet az életem a normál kerékvágásba és jobban leszek), így igazából ez a motivációvesztés és a többi nem csak a mozgásra igaz, hanem szinte mindenre. Elkezdtem itthon youtube videókra tornázni és jógázni, elmentem párszor sétálni vagy biciklizni (és a futásnak is nekiláttam, de az nem ment), de egyiket sem tudtam rendszeresíteni. Egyedül igazából nagyon unom az egészet, rám tör a magány és olyan szánalmasnak érzem magam, hogy ott kalimpálok a szobában. Kedvem sincs hozzá és mivel az elmúlt egy évben gyakorlatilag nem mozogtam semmit, illetve alapból eleve béna és ügyetlen vagyok (pl. egy labdát nem tudok elkapni vagy nincsen semmi egyensúly érzékem sem), ezért még sok élveznivaló sincs a mozgásban. A legtöbb szimplán kínszenvedés számomra.
Úgyhogy azon gondolkozom, hogy most az edzőtermek nyitásával esetleg kipróbálnék valami csoportos órát hátha az segítene. Viszont még soha nem voltam ilyen órán, tuti nem is menne és kb. a halálomon lennék már pár perc után is és picit szégyellem is magam, a testem, ahogy kinézek. Szóval tartok tőle.
Csak elkezdeni nehéz, pár alkalom és menni fog.
Ne hasonlítgasd magad másokhoz, nem égő. Én mindenhol messze az utolsók után kullogtam teljesítményben. Nem érdekelt. Ez én vagyok, ők meg ők. A lényeg hogy menj és csináld. Mindegy milyen intenzitással csak csináld.
Figyu, én elmentem 100 kilósan felnőtt kezdő balettórára (!!!), és pontosan tudtam, hogy hogyan néznek majd rám (igazat is adtam nekik, én is röhögnék magamon), még ha baromi hajlékony is vagyok. Ráadásul én is nagyon érzékeny lélek vagyok, de muszáj volt elmennem, mert mindig ki akartam próbálni, és nem akartam éveket várni, hogy sikerül-e lefogynom valami félnormális súlyra.
Amikor beléptem a terembe óra előtt, valóban éreztem a döbbenetet, meg egy pár lányon valóban a megvetést, de nem foglalkoztam vele, aztán óra közben meg mindenki magával foglalkozott, a második órától meg fel se vették, hogy ott vagyok, senki nem nézett furcsán.
Évekkel később, amikor 75 kilósan jógázni jártam, volt ott egy kb. 100-110 kilós lány, és senki nem nézte, hogy húúú neki nem kellene itt lennie vagy ilyesmi. Aki a másik embert azért lenézi, mert mozog vagy tesz az egészségéért - még ha látható fizikai bizonyítéka is van annak, hogy eddig talán nem nagyon tette (de ugye más oka is lehet) -, az magáról állít ki bizonyítványt, egy hatalmas paraszt, és nem kell vele foglalkozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!