Ex kaja függők, hogy szoktatok le a zabálásról?

21 éves vagyok, még a szüleimmel élek. Emiatt mindig van itthon akár több formában sütemény, csokoládék, kekszek és sós finomságok. Főétel mindig valamilyen nehéz kaja, zsírban és ch-ban gazdag. Mindig elhatároztam, hogy holnaptól diéta. Szép és jó volt minden, egészen késő délutánig. Akkor embertelen mennyiségű ételt vettem magamhoz. 7000 kalória 3-4 órán belül lement. Felkelni sem bírtam, az agyam belassult, hányingerem volt, a hasam úgy éreztem szétszakad. Éjszaka nem tudtam aludni sem, reggelre istenesen le is főttem. Reggel szintén rosszul voltam, délig nem kívántam semmit. Ilyenkor 3-4 napig tudtam tartani a diétát. Aztán újra eluralkodott rajtam a bűntudat + érzelmi alapon ettem. Úgy éreztem, hogy akkor boldog vagyok, ha eszek. Újra bezabáltam. Ez a folyamat ismétlődött hosszú hónapokon át. A következménye 7 hónap alatt +14 kiló és több ideg összeomlás.

Nálam az működött, hogy beláttam mennyire nem normális ez és ha így folytatom, egy év múlva ez +30 kiló lesz. Eldöntöttem hogy megváltoztatom az ételhez és magamhoz való hozzáállásomat. Már nem ostoroztam tovább magam a korábbi bezabálások miatt és csak akkor eszem, ha éhes vagyok. Egyik napról a másikra felhagytam a bezabálással. Kitűztem magam elé egy célt, amit el akarok érni. Egy jobb fizikumot, amiben újra jól érezhetem magam a testemben. A másik pedig az egészségem. Szerencsére nem alakult ki betegség azidő alatt. Nagyon fontos, hogy türelmesnek kell lenni magunkkal és nem egyik napról a másikra várni a változást. Az étel nem ellenség és a saját testünk sem. Az elsődleges, hogy fejben rendbe tegyük a dolgokat, aztán jöhet a változás az étkezésben. Valakinek az működik, ha apránként változtat, míg másnál az, ha drasztikusan meg von magától minden korábbi "egészségtelen" ételt. Nem vagyunk egyformák.

Szóval sok erőt és kitartást kívánok azoknak, akik ezen mennek keresztül! Higgyétek el, hogy ebből is van kiút. Én is megjártam ezt a poklot. Akarni kell és kitartani, hinned kell magadban, mert te is képes vagy a változásra.

Többféle motivációm volt az évek során:

1, szerelem miatti tetszeni vágyás

2, szerény anyagi körülmények miatt inkább keveset de finomat ettem

3, ügyfelekkel dolgoztam akik előtt tartani akartam a formámat

4, éreztem, hogy a túlsúly miatt mentálisan és fizikailag is nehezebb minden (mozgás, öltözködés)

Amíg bejártam dolgozni, zabáltam. Időhiány + ócska munkahelyi kajáldák + stressz miatt is.

Reggelire mindig valami péksütit vettem, ebédre jól bezabáltam vmit. A mun kahely közeli étterem borzasztó volt, olajosan főztek, a zöldséges kaják nem voltak finomak, a rizs ehetetlen, kb mindig vmi húst ettem sült krumplival.. vagy hamburgert, tésztát stb

Napközben ha megéheztem benyomtam egy csokit mert csak azt lehetett kapni..

És persze kólát meg kávét hiszen folyton fáradt voltam.

Mikor hazaértem konkrétan az éhhalál szélén voltam. Otthon halálra zabáltam magam.

Mióta itthonról dolgozok, ez teljesen megszűnt. Normális kajákat eszek, van időm utánanézni, és megfőzni magamnak. Nincs a hazaéréskori őrült éhség. A hűtő televan zöldségekkel, ezért ha megéhezek, nem csokit eszem hanem zöldséget. Nincsenek cukros üdítők se itthon. Fogytam is rengeteget és sokkal jobb a közérzetem (amellett hogy astressz is megszűnt).

Ja és a legjobbat nem mondtam, van mostmár időm heti 3x eljárni futni is...

Előkerült néhány képem régebbről, amikor 58 kiló voltam és elképedtem, mert a mindennapos tükörhasználatnál nem tűnt fel, hogy akkora valagam lett, mint egy igáslónak.

Úgyhogy sos életmódot változtattam, visszatértem a sporthoz és csak normális kaját veszek, ami nem hízlal vagy nem annyira mint amiket eddig ettem.

Csokiból teljesen cukormenteset szoktam venni havi 1x.