Fizikai vagy mentális problémám lehet?

Nem vagyok kövér, hanem inkább olyan zsírosan vékony (165/58), ezt szerettem volna felszámolni és egy fittebb, sportosabb testet elérni. Pont egy éve, hogy belekezdtem, egy év rengeteg idő, már réges rég elérhettem volna a célomat, sőt, elvileg 2-3 hónap alatt is meglehet az ilyesmi. Elkezdtem saját testsúlyos és kézisúlyos edzéseket itthon, kis kardióval kiegészítve. Élvezem nagyon, boldogsághormont termel, feltölt. De sajnos van még valami ami ugyanilyen hatással van rám, ha nem még jobban: a csoki :( Világéletemben édesszájú voltam. Rengeteg csokit tudok enni. Rengeteg mindent próbáltam, elhagyni teljesen és mással pótolni, csökkenteni a mennyiséget, naponta egy keveset enni, hetente egyszer többet enni, havonta egyszer rengeteg enni, stb. Egyszerűen az elmúlt egy év alatt semmi nem vált be. Gyakran tör rám a vágy a csoki után és olyankor egyszerűen elborul az agyam, hiába erőszakolom meg magam és próbálom elterelni a gondolataimat, fizikai aktivitást végezni, nem bírom sokáig. Pár óra, jobb esetben egy-két nap és bezabálok belőle. Megeszek egy sor csokit mert kívánom, de képtelen vagyok leállni és megeszem az egész táblát, mindegy hogy 100 vagy 300 grammos. Állandó harc ez nekem már egy éve és teljesen el vagyok keseredve :( A testem így alig változik, es úgy érzem, teljesen felesleges a testmozgásom. Sütiket, péksütiket is nagyon szerettem, meg más edessegeket, de érdekes, ezekről még egész jól le tudtam mondani és elvagyok nélkülük. De a csoki nem megy. Sokat gondolkodom mostanában, hogy valamilyen problémám lehet-e, egészségügyi vagy akár mentális, de többnyire arra jutok, hogy nem, én egyszerűen imádom a tejcsoki ízét, állagát, meg azt az érzést miközben eszem. Csak ki akartam írni magamból, nagyon csalódott vagyok magamban, úgy érzem, elpazaroltam a teljes idei évet ilyen szempontból. Bármilyen segítségnek örülök