Aki már megtapasztalta az anorexiát, leírná nekem a történetét?

17 évesen túlsúlyos voltam. Egyik nap a fejembe vettem, hogy le fogok fogyni. Kerüljön bármibe. Gyűlöltem magam. Minden egyes testrészemet. Napi 700-800 kalóriával sikerült fogynom 14 kilót. Mindig fáradt, ingerlékeny és éhes voltam. Nem foglalkoztam vele, csináltam tovább. Aztán nálam ez az egész átment bulimiába. Szeptemberben elkezdődött az iskola, októberre megtörtem. Nem bírtam tovább "éheztetni" magam. Stresszeltem több dolog miatt is, fáradt voltam, elegem volt már mindenből. Késő délután már nem bírtam tovább tartani magam, enni kezdtem. Először csak pár falatot, amitől iszonyú bűntudatom lett. Tovább ettem. Már több ezer kalóriánál jártam, amikor éreztem, hogy már a lábamon is alig bírok állni, már nyakig ettem magam. Eldöntöttem, hogy nem baj, holnaptól diéta. Ugyanez megtörtént. Szerettem enni. Olyankor boldognak éreztem magam és semmi másra nem koncentráltam. Hánytatni kezdtem magam egy ilyen nagyobb evés után. Aztán napokig ismét koplalás, majd a hét vége felé érve ismét a bezabálás. Sokszor már hánytatnom sem kellett magam, annyira tele volt a gyomrom. Magától jött ki minden. Minden energiám felemésztette ez az egész. Egyre jobban gyűlölni kezdtem magamat. A kilók fokozatosan jöttek vissza. Már +13 kilónál jártam. Semmi más nem járt a fejemben csak az étkezés, a fogyásom és a bűntudat. Ez így ment több mint két évig. Életem legszörnyűbb két éve volt.

Ma már megtanultam elfogadni magam és nem koplalással tartani egy diétás időszakot. Az önkontrollt még gyakorolnom kell, hogy meg tudjak állni egy-egy finom étel után.

Szomorúan látom, hogy mennyi fiatal lány esik bele ebbe az ördögi körbe, amiben én is voltam. Ezen sajnos más tényleg nem fog tudni segíteni. Magunknak kell a dolgokat helyretenni a fejünkben.

Első vagyok

Nálam nem tudott erről senki semmit. Soha nem beszéltem ezekről. 1-2 barátnőmnek elmondtam, hogy ismét túlettem magam és milyen pocsékul vagyok. Ők sem tudták mindezt hova tenni, mivel nem értették meg, hogy min megyek keresztül. A család pedig csak rontott a helyzeten. Észrevették, hogy mindig eltűnik az édesség vagy nagyobb adag fogyott a főételekből és rajtam "keresték". A fejemhez vágták hogy "megint dagadt akarsz lenni?" "hízókúrán vagy?" "megint lesz akkora p*csád" "látom már szépen vissza híztál" stb. Általánosban szintén rengeteget voltam bántva a testem miatt. Szóval összességében ezek voltak azok, amik miatt az egészbe beleestem.

Undorító, gusztustalan emberek élnek a földön akiket egy jó ézrésű ember pofánhányna.

Aki képes a saját közvetlen családtagját így bántani, az megérdemelné h a sors pofán bssza.

Utolsó te egy utolsó féreg alak vagy.

Hogy írhatsz ilyet beteg lányokra???

Gondolom neked aki rákos az is dögöljön meg,merthogy jajj a családja meg a barátai nehogy szomorúak legyenek,amiért szegényke szenved. Undorító

Kérdező: én nem vagyok teljesen anorexiás, de azért leírom:

163cm vagyok és 48 kiló, 16L

Egyszer már lefogytam 63ról 55 kilóra, aztán ebből valahogy ez lett. Folyamatosan a kalóriák körül forgok, számolok,mérek mindent, plusz próbálom a szénhidrátot minél jobban lecsökkenteni. De nagyon sokszor megtörök, és nagyon durván túleszem magam, annyit megeszek olyankor mint egy 100kg feletti ember átlagos adagja. Van,hogy zsinórban több nap is így telik. Emiatt 48 és 51 kiló között ingadozik a súlyom folyamatosan. Ja és nagyon sok koffeint fogyasztok,hogy legyen energiám. A súlyomat,és a derekam köméretét naponta méregetem.

Most éppen nem tudom,hogy akarok e fogyni,örülnék vékonyabb deréknak,de kilókban már nem szívesen lennék kevesebb. Viszont nem tudok normálisan,egészségesen étkezni. A sport az megvan, néha túlzottan is.

Hogy tudják e a környezetemben: a legjobb barátnőmnek mondok el MINDENT, a családom csak látja,hogy nem teljesen vagyok százas:D távolabbi ismerősök csak mondogatják hogy sokat fogytam/nagyon vékony vagyok. Idegenek max kicsit betegnek látnak. A suli, hát az egy külön téma,mivel mióta van a karantén,azóta jött elő igazán ez,márciusban még 54kg voltam. A szokásaim már akkor is megvoltak, de nem annyira látták, bár lehet hogy 1-2 osztálytársamnak feltűnt valami.

Ja akkor jó:D

Csak elég sokan nagyon elítélik az anorexiásokat,még inkább belerúgnak mert azt hiszik magának okozza ezt

Akkor bocsi:)

Na igen ezért akadtam volna ki én is