Hogyan értessem meg vele hogy ennek nem lesz jó vége?

13 évesen, jézusom. Nos, ez egy olyan dolog, amivel Te sajnos nem tudsz kezdeni szinte semmit, de még a szülők sem. Én nem voltam anorexiás, mert sosem tudtam megállni, hogy ne egyek, viszont mindig ez járt a fejemben, és kikészültem (max egy napig bírtam kaja nélkül), de volt egy rövid korszak, amikor hánytattam magam, és akkor rájöttem magamtól, hogy ez nem jó. :/ Majd két év vesződés és rengeteg sírás után. A saját példámból kiindulva tehát sokszor idegesített, ha valaki emiatt aggódott, főleg, mikor a nálam soványabbak tették ezt [ja, egyébként 174/60...], de néha meg imponált. Legalábbis az elején, és minél fiatalabb, annál inkább imponál neki (szerintem, bár személyiségfüggő), mert hiszi, hogy ennek hatása van és tudja, hogy ilyen lesz, ha nem eszik, és ha látja, hogy aggódsz, akkor úgy érzi, "jól csinálja." Nem tudom, mennyire próbálja eltitkolni, de beszélni sajnos szinte lehetetlen ilyenről, főleg, ha makacsabb fajta. Azért nem tudok semmi okosat mondani, mert - mint már mondtam - én magamtól álltam le, a szüleimnek fogalma sem volt, mit csinálok, túl sokat meg nem fogytam. Szerintem az unokatesódra a média van nagyobb hatással (rám a környezetem volt), próbálj meg szép, de teltebb embereket mutatni neki, vagy példaként felhozni, nekem az segített sokat, hogy az a nő, akit én a világon a legszebbnek tartok, kicsit husi, és az egyik szintén szép barátnőm is, persze egyik sem mondható kövérnek, ahogy az unokatesód sem. Talán ez az egyetlen, bár nem könnyű ilyen ellenérveket találni. :/ Sajnos, nem mindenki jön rá magától, és azt mondják, ez egy olyan betegség, ami sosem múlik teljesen el [én is szinte reflexből méregetem magam másokhoz és állandóan nézem még mindig a tükörben, hogy hol van kicsit több husi, csak már észhez tértem]. Ha ez nem jön be, akkor muszáj lesz nem a szüleihez, hanem szakemberhez fordulni. Én el sem tudom képzelni, mi lett volna, ha "rendesen" folytatom, nem hogy testileg, lelkileg sem jöttem volna rendbe, tehát ha nagyon komoly a helyzet, ez nem maradhat titok. Nem kéne megvárni, amíg rádöbben a kórházban. :/

17/L

Hehe tökre mintha rólam lenne szó.

Amúgy próbálj először beszélni vele,és szedd ki belőle hogy miket csinál stb.Aztán próbálj észérvekkel hatni rá...áh hülyeséget beszélek dehogy próbálj,úgysem hallgat rád.Szólj a szüleinek,hogy vigyék el pszichiáterhez.