Hogy értessem meg vele, hogy vége, és hogy segítsek neki túljutni rajtam?

Másfél év után szakítottunk a barátommal. Azt akarta, hogy költözzek hozzájuk, de pont most vagyunk érettségi előtt, és ha itthonról elmegyek, nem jöhettem volna haza többet, és az ő szülei tartottak volna el. Nem akartam ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. Amikor megmondta, hogy nem költözök, nagyon eldurvult minden. Először burkoltan elmondta, hogy végülis már csak a szexre vagyok jó, aztán amikor mondtam neki, hogy egyetem alatt még összeköltözhetünk, akkor azt mondta, hogy ő már nm akar velem összeköltözni. Emellett úgy beszélt velem, mint valami utolsó sz@r k*rvával, az egész osztály, sőt, volt, hogy az osztályfőnökünk előtt is. nagyon megalázó volt, és nem értette meg, hogy ez engem miért zavar. Aztán szakítottam vele, de most meg állandóan hívogat, mondtam neki, hogy ne, azóta smseket ír, és msnen még mindig ki van neki rakva a nevem szívecskébe. és állandóan mondogatja, hogy szeret, és nem bír nélkülem létezni. kibékülni nem fogunk, az biztos, mert tudom, hogy úgysem változna semmi (másfél év alatt már eléggé megismertem, főleg úgy, hogy előtte is a legjobb barátom volt). Nem vagyunk haragban, és mivel osztálytársam, minden nap találkozunk, de nagyon rossz látni. Hogy segítsek neki?