Felnőttek, akik lefogytak! Ti hogyan tapasztaljátok meg a sikert és pontosan mi motivál (t)?

Eleve hozzátartozik a személyiségemhez az, hogy érdekel mások véleménye, de ez már enyhült, tiniként viszont nagyon meghatározó volt az életemben.

18 évesen gimis voltam, egy megcsalásos szakítás után döntöttem el, hogy lefogyok és másban is megváltoztatom a külsőmet (csinosabb leszek, többet ápolom magam). A motiváció az volt, hogy megmutassam az exemnek, hogy mit veszített és a nőjének, akiért elhagyott, hogy mennyivel jobb vagyok nála (mindketten kövérek voltak). Ezen kívül az, hogy bezsebeljem másoktól a dicséretet, hogy rövidebb ruhákat hordjak, hogy a bulikban odajöjjenek hozzám a fiúk és hogy rám találjon a szerelem. Teljesen jó motiváció volt, nagyon kitartó voltam, életemben nem tartottam még ki ilyen hosszú ideig semmiben sem. Magamnak is tetszeni akartam és ez sikerült, az egészségemmel eleve nem volt gond.

Most 6 évvel idősebb vagyok. Most nem akarok olyan nagy túlsúlyról fogyni, csak kb 5 kilót. Azonban a régi dolgok már nem tudnak motiválni, ezért ez már a sokadik alkalom, hogy eldöntöttem, lefogyok. Ugye a szakításon már rég túl vagyok, már nem járok bulizni, a felnőttek már nem méregetik egymást annyira, mint a tinik, így nincs is dicséret, max a családtól. Pasizgatni nem akarok, igaz, hogy párom még nincs, de azóta már tudom jól, hogy rengeteg férfi szereti a husi nőket. Régen azt hittem, csak a vékony nő értékes a szemükben. Már jó ideje csinosan öltözködöm, még így a plusz kilókkal is, nyáron rövid nadrágot hordok, úgyhogy igazából erre se kell várni. Így maradhat a magamnak tetsszek és az egészség a motivációnak. Nos, nincs semmilyen betegségem és szerintem pár plusz kiló miatt nem is alakulna ki. Jobban tetszenék magamnak vékonyan, igen, de most se tartom magam csúnyának, ellentétben a 18 éves kori énemmel, aki utálta magát, ahogy kinéz.

Ti tudtok a fentieken kívül más motivációkat, amik nektek segítettek/segítenek?