164 cm vagyok és 62 kiló. Az elmúlt 2-2,5 évben lelkileg rosszul voltam, ezért is híztam meg. Előtte 56-58 kiló voltam (amiből szintén szerettem volna még fogyni). A futás/kocogás nem jön be, mert régen táncoltam és tönkrement a térdem. Nagyon rosszul érzem magam, hogy nem tudok változtatni a testemen. Most úgy érzem, hogy képtelen lennék lefogyni. Viszont szeretnék változtatni ezen, de nincs elég motivációm belekezdeni a fogyókúrába. :((
Érdekelne a ti motivációtok/történeteitek, hogy hogyan kezdtetek bele a fogyókúrába, vagy mi vitt rá arra, hogy elkezdjetek fogyókúrázni. Az elért eredmények is érdekelnének és hogy honnan indultatok.
Bármilyen tanács jól jönne. Ha volt már valaki hasonló helyzetben, hogyan lábaltatok ki belőle?
Én is a hiúságom miatt kezdtem. Amúgy nem lehetsz te se nagydarab, én is 164 centi vagyok, és amikor 57 kiló voltam és szóba jött, hogy fogyózom, úgy néztek rám, mint egy ufóra. Így, hogy jelenleg 65 kiló vagyok sem mondanak kövérnek, nyilván nem a vékony-kategória, de én is látom, hogy távol állok a kövérségtől. Én azért híztam meg, mert terhes lettem. Jelenleg egy gyerekkori emlék motivál, első osztályban mindenki anyukája nagydarab volt, lezseren öltözködött, kontyba fogta a haját, és csak egyetlen anyuka volt, akinek sportos volt az alakja, csinosan nőiesen öltözködött, és mindig az aktuális divat szerint csináltatta a haját, nagyon vagánynak tűnt a többi szülő között. Szeretnék én is vagány-anyu lenni. :)
2019. szept. 3. 14:25
Hasznos számodra ez a válasz?
12/23 anonim válasza:
Engem mindig is az önutálat motivált. 10cm-vel vagyok alacsonyabb tőled és 3 kilóval voltam kövérebb. Plusz vékony csontú vagyok, akkor meg izmom se volt sok.
Elkezdtem koplalni meg majdnem beleestem egy bulimiába amiből nehéz volt kijönni. Aztán 10 kiló leadása után ugráltam 55 és 57 között de többnyire az utóbbira mentem vissza.
És most az motivál, hogy beállítottam egy célt magamnak és egy "hogyant". Szépen ráálltam arra a hogyanra és megyek rajta. Nem nézek se jobbra se balra, se magamra. Mert ha sokat elemzem magam akkor megint önutálat lesz a vége. Sokat segített az, hogy elköltöztem otthonról. A rumlis konyha, lakás nagyon stresszessé tett, meg alapból az otthoni környezet, ezért evésbe menekültem. Mostmár magunkra főzünk a párommal, és igaza van annak aki azt írta kell az egészséges lelkiállapot. Nekem se menne anélkül.
(Most 51kg vagyok, még van hova formásodni de határozottan jobb)
2019. szept. 3. 14:40
Hasznos számodra ez a válasz?
13/23 anonim válasza:
A tükör motivál mivel már elértem a 95 kilót. Menni is nehezebb, már nem éri meg a hambi és pizza íze
2019. szept. 3. 15:33
Hasznos számodra ez a válasz?
14/23 A kérdező kommentje:
Mindenkinek ment a zöld kéz! Köszönöm szépen a sok hozzászólást! Nagyon jó olvasni, jöhetnek még a válaszok!:) Nagyon stresszes és feszült vagyok, de nem akarok megint az evésbe menekülni. Próbálok valami megoldást találni erre, de elég nehéz. Talán az a legnehezebb amikor bele kéne kezdeni az egészbe. Van valakinek erre valami tanácsa?
2019. szept. 3. 16:31
15/23 anonim válasza:
Nagyon függ attól, hogy mit csinálsz most, és mi illeszthető be az életedbe. Nekem a sport megvolt (heti 8+ óra biciklizés), és úgy kezdtem, hogy kipróbáltam új ételeket, amiket diétához jól lehet használni. Sokféle salátát, új zöldségköreteket, gyorsabb főzelék elkészítési módokat (mert az még mindig jobb, mint a zacskós rizs vagy a sült krumpli, ha épp sietősen kell). Így mire a második nehezítés jött (nekem a kalóriákra is kell figyelni, különben hízom), már ismerősek voltak az új ízek. Nem tudom, hallottál-e róla, hogy az ember alapvetően az ismerős ízeket, állagot, textúrát találja finomnak, az új ételekkel ezért érdemes akár tízszer is próbálkozni, hátha megszereted. Másrészt az új zöldségeket eleinte érdemes kicsit jobban megsózni és több olajat használni, mert attól is finomabbnak érzed. Aztán ha már megbarátkoztál az újdonsággal, akkor lehet csökkenteni a só- és zsírtartalmat.
2019. szept. 3. 16:54
Hasznos számodra ez a válasz?
16/23 anonim válasza:
Belenézek a tükörbe. Sajnos bőven elég.
2019. szept. 3. 17:32
Hasznos számodra ez a válasz?
17/23 anonim válasza:
Nincs motivációm. Eddzek mert kell, mostmár túl sok évet fektettem bele ahhoz hogy elérjem a maximumomat naturálon ahhoz hogy abbahagyjam. Mikor a legszarabb napom volt akkor is elmentem mindig, mert kell. Olyan mint a tanulás vagy a munka nekem, csinálni kell.
2019. szept. 3. 18:01
Hasznos számodra ez a válasz?
18/23 anonim válasza:
Én úgy kezdtem el hogy egyik nap sokkal kevesebb és egészségesebb kaját ettem. Először borzalmas volt az első héten de aztán utána egyre jobb lett. Egy honap után már fel se tűnt. A lényeg az hogy ne ess vissza. Egy falat erejéig se. Soha ne süllyedj vissza oda ahonnan felkapaszkodtál mert akkor elvesztél. Korlátozd magad
2019. szept. 3. 18:25
Hasznos számodra ez a válasz?
19/23 anonim válasza:
Engem az motivál (amúgy elvileg még a gyerekek egészséges zónájába tartozom) hogy tetszek egy srácnak, akiről úgy tudom, hogy tetszem neki. A másik meg az, hogy régebben (3éve) még duci voltam és az osztálytársaim nem látják, hogy moat miylen sovány vagyok, mindig ezzel kínoznak...
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: