Kinek hogy sikerült lefogynia?

Én is kalóriaszámlálás és sport, kb 55 kilót fogytam.

DE azzal egyetértek, hogy amíg nem találod meg az OKOT, hogy MIÉRT híztál el alapból, és ezt az okot nem kezeled, addig nem fog menni.

Korábban én is többször fogytam nagyobb mennyiséget, fogcsikorgatva, hihetetlen lelki küzdelem árán, de MINDIG visszahíztam, még többet is (pl. 97 > 80 > 113...). Most majdnem 10 éve tartom a súlyom, mert (remélhetőleg) sikerült kibogoznom azt a problémát, ami egyáltalán ahhoz vezetett, hogy elhizlaltam magam. Még így is vannak hullámvölgyek, amikor nehéz kitartani, mert sokkal könnyebb lenne pár doboz keksszel meg jégrémmel ülni az elsötétített szobában, és nem gondolni semmire.

Igen, van aki lustaságból, nemtörődömségből, igénytelenségből stb hízik el, és amúgy nekik talán még könnyebb lefogyni, ha összekapják magukat. De ha valami (sokszor gyerekkori) trauma áll a háttérben, az egy nagyon kemény menet, és az is esélyes, hogy egy élethosszig tartó küzdelem lesz, ambe újra és újra bele kell állni.

Nekem a sport sokat segít, hajnalban felülök a kerékpárra, és neki az erdőnek, határnak, mezőnek, folyópartnak egyedül, vagy 1-1 jóbaráttal, 80-100 km után fáradtan, de feltöltődve érek haza.

Így van, nálam is trauma volt az ok, és terápia nélkül sosem sikerült lefogynom előtte. Nekem az önértékelésemet és a stresszkezelésemet is rendbe kellett tenni, mert én azért ettem, hogy az érzelmeimet abban vezessem le. Meg kellett tanulnom kezelni, kimutatni az érzéseimet étel nélkül. És ezt sosem fogja megérteni az, aki még nem volt ebben a cipőben.

Gúnyolodás és csipkelődés helyett empátia kellene, mert ez nagyon ostoba hozzászólás volt #7!

A reggeli rendszeres kb. 1 órás shotokán-karate bázisú, itthoni tornám mellett:

- a korábbinál következetesebben igyekeztem elhagyni az üres kalóriájú ételfélességeket,

- soha nem vacsorázok,

- étkezés közben figyelek arra, hogy az első mélylélegzetes reakcióm után mielőbb befejezzem az evést,

- minden reggel mérem a súlyomat és nagyjából ahhoz igazítom az aznapi ételmennyiségemet.

Mindezt most már bízvást sikerült az életmódom, cseppet sem terhes; és főleg a lassú, de folyamatos súlycsökkenésemet látva, jóleső részévé tenni.

176 magas vagyok, márciusban kezdtem ~82 kg-ról és ez 2-3 hete lement ~69-re. Sokkal jobban érzem magam és bővült a ruhatáram is. Most már arra kell figyelnem, hogy ez ne menjen lejjebb. ;)

Régebben kalóriaszámlálással is többször eredményesen fogytam, de azt mindig eluntam, mert elég pepecs-matekmacerás volt nekem.

"többször eredményesen fogytam"

Csak az a fogyás eredményes, amiből egy van. Ha többesszámban kell fogalmazni, akkor pünkösdi királyság, nem eredmény. Ezért kell életmódot váltani, nem fogyókúrázni, különben ami lemegy, az vissza is jön.

18/18

A magyar nyelv logikáját semmibe vevő, önkényesen kinyilatkoztató hozzászólásának már a saját nyitó állítása is eleve hamis.

Ez a vonatkozó kérdésekkel, egyszerű elemzéssel könnyen helyreigazítható

Íme:

1. - Mit állítottam?

- ... hogy fogytam.

Mivel ez cáfolhatatlan tény, igaz az állítás.

2. - Hányszor fogytam?

- ... többször.

Mivel az 1. pont szerint igaznak bizonyult fogyás valóban többször megtörtént, ebből következően ez sem vitatható. Ezen a fogyás(ok) darabszáma semmit sem változtat.

3. - Eredményesen fogytam le minden korábbi alkalommal?

- Igen, ha az adott fogyási időszak végén elértem az általam célként kitűzött súlycsökkenést. Nyelvileg értelmesen átgondolva ez sem vitatható; mivel a saját céljaim tekintetében egyrészt én döntöm el, hogy milyen időszakra vonatkoztatva és mit tekintek eredményességnek. Másrészt ezek az eredményes súlycsökkenéseim, az évtizedek óta folyamatos és intenzív fizikai terhelésem mellett, meglehetősen sokáig kitartottak. Továbbá mivel egy szóval sem utaltam arra, hogy a korábbi fogyásaim Véglegesen eredményesek lettek volna, ezért értelmetlen volt ennek vélelmezését rámtukmálva, a saját nyelvi vakvágányán erről helyben dohognia.

Végül: az "összegző" mondata is egyértelműen arra utal, hogy vagy egyáltalán nem értette meg a lényegét annak, amit írtam; vagy csak rosszhiszemű ürügyként használta a semmirevalóan kioktató, üres bizonykodására.