Mi a jobb a gyerekeknek?

Köszönöm, hogy írtál te is! Jó ilyet olvasni, szinte mintha rólunk írtál volna az első sorokban, tényleg inspiráló történet. Azóta már lenyugodtam, sokszor elképzeltem a napunkat úgy mintha már váltunk volna, és nemcsak hogy nem éreztem hogy egy fokkal jobb lenne bárkinek, de nagy ürességet éreztem, és sok szép év elfoszlását. Ha én ezt érzem csak a puszta gondolattól, el sem tudom képzelni a gyerekek hogy élnék meg.

Én egyáltalán nem vágyok más férfira, vagy a szabadságra, vagy akármire, erről nincs szó.

A napokban már elindítottam egy kis kommunikációt kettőnk között, hogy miért tartunk itt ahol, és kiderült, hogy férjem szerint semmi probléma nincs :D, és nagyon szeret, és fontos neki a családja. Nem kerülte ki a kérdéseket, jót beszélgettünk, ennél jobb alapot most el sem tudok képzelni.

Amire még rájöttem, hogy én is vastagon benne vagyok a dologban. Persze, kőkemény évek és éjszakák vannak mögöttünk (neki a munkája is eleve megterhelő pszichésen és fizikailag is), és szépen belesüppedtem én is az őrlőmalomba. Sokat segít férjem az itthoni dolgokban mindig, amellett hogy sokszor meg nincs itthon pont este vagy munka miatt vagy mert elmegy kikapcsolódni a kollégáival, amit én maximálisan pártolok (kb 2 hetente 1x-2x).

És nem is éreztetem vele tudatosan kiemelve, hogy milyen szupereket segít, milyen jó férj ő, stb.

Vissza fogom hódítani, úgy döntöttem.:)