Az új partner bemutatása a gyerekeknek?

A mi gyerekeink nagyobbak voltak már, gyorsan összerakták, hogy apuci félredugott, és az új néni mégse csak kolléga volt már akkor se.

Innentől a hivatalos bemutatása barátnőként katasztrófálisan sikerült. A gyerekek gyűlölték. Azért a múlt idő, mert a nő egy darabig játszotta, hogy kedveli őket, aztán már azt se, és egy évvel később keresett a volt férjem helyett egy fiatalabb, gyerektelen, nőtlen pasast, és angolosan távozott az életéből.

Nekem sokat segített a továbblépésben, hogy a gyerekeim első perctől leszögezték, hogy nem akarják, hogy kibéküljünk, nincs rá szükségünk. Nem volt könnyű, mindenkit megrázott, de egyszerűbb volt úgy átlendülni rajta, hogy hárman együtt mindent megoldunk.

Azóta találtam párt, elfogadták és szeretik egymást a gyerekekkel.

Igen, én éppen most hasonlót élek át. Feleségem hosszú viszonyt folytatott, most válunk 1,5 éves gyerekkel.

De ahogy érzem a szavaidból, téged a férjed elvesztése zavar inkább, nem pedig az, hogy bemutassa vagy sem a gyereket az új nőnek.

Engem viszont nem a feleségem elvesztése zavar, legalábbis nem annyira. Én azt nem tudom megemészteni, hogy egyetlen pillanatig sem titkolta a gyerek előtt a szeretőjét. Ott volt a terhesség alatt, majd a születésétől kezdve folyamatosan. Én a gyereket féltem, hogy milyen mély nyomokat fog ez benne hagyni, hogy lesz így egy normális apa képe?

Es milyen a normalis apakep?

Hogy apuka mashol lakik, anyuka meg egyedul?

Szimplan irigy es feltekeny vagy, hogy neki van valakije.

#3: Bocs, hogy arra nevelem a gyerekeim, hogy legyen saját véleményük, senkit se kötelező szeretniük, és nem az a természetes, ha apuci eldobja a családot, mert jött másik, ez nem bűn, joga van a boldogsága érdekében anyagilag és érzelmileg padlóra tenni a gyerekeit.

Felőlem maradhattak volna együtt, nem küzdöttem se érte, se ellenük. Nem is biztattam a nőjét, hogy keressen másik férfit, akivel nincs ennyi probléma. ;)

Azért pedig végképp nem érzem magam hibásnak, hogy válás után tovább tudtam lépni, és ki tudtam alakítani párkapcsolatot.

Az tény, hogy sokat tettem érte, hogy a párom és a gyerekeim elfogadják egymást.

Kérdező: aki menni akar, arra rá kell adni a kabátot. Alakíts ki egy nyugodt, kiegyensúlyozott életet a gyerekeiddel. Ne foglalkozz az exeddel. Az a te életedre már nincs hatással, hogy ő boldog vagy boldogtalan. Legyél önző, és csak a te és a gyerekeid boldogsága érdekeljen. Mindenki másra tojni kell magasról. A szerelemmel ellentétben a szülő-gyerek kapcsolat örök, nem hűl ki, és mindig ott lesz a családod. Nincs magányos karácsony, egyedül töltött születésnap, csendes lakás. Kitöltik a gyerekek. :)

A volt férjed majd rájön, hogy az ő élete ingatag. Ha az új barátnő lelép, nem marad semmije, mindent eldobott.

6-os: 5-ös vagyok.

"Es milyen a normalis apakep?

Hogy apuka mashol lakik, anyuka meg egyedul?

Szimplan irigy es feltekeny vagy, hogy neki van valakije."

Te aztán nagyon jól tudsz szöveget értelmezni, meg belelátsz a kapcsolatunk minden részletébe. Vagy mégse? Lövésed nincs a dolgainkról ... Egy szóval nem mondtam, hogy az lenne a normális, hogy apuka máshol lakik, anyuka meg egyedül neveli a gyereket. Azt viszont mondtam, hogy most válunk, konkrétan még együtt élünk.

Mint mondtam, hosszú titkos viszony volt, nem tudtam róla. Ebben az a nem normális, hogy anyuka egyik nap apukával, másik nap meg a szeretőjével alszik egy ágyban a gyerek szeme láttára, hol apuka, hol a szerető játszik a gyerekkel. Ha ez szerinted ez nem árt a gyerek lelkivilágának, akkor nálad komoly gondok vannak ... Nem arról van szó, hogy miután elváltunk, se apukának, se anyukának ne legyen soha új partnere. Milyen irigység, milyen féltékenység, ember? Szó nem volt erről ...