Az "élet közepi válság"-ot, miért ítélik meg pozitívan, ha nőkről, de negatívan, ha férfiakról van szó?

Az "életközépi válság" megléte és gyakorisága még értelmetlenebbé teszi a gyerekvállalást. Illetve nem is értelmetlenné, inkább elkapkodott, felelőtlen viselkedéssé.

Pozitív megítélése ritkán van, egyedül olyan esetekben, mikor az illető férje/felesége tényleg egy szörnyű alak, illetve ettől függetlenül is helyeselni fog az illető "baráti köre" mert azt állítólag úgy kell.

De inkább negatív ez, mindkét nemnél. Láttam már példát mindkettőre és picit sem volt fényes egyiknél sem a "lelépő" fél jelleme. Volt ahol "apuci" döntött így, de volt ahol anyuka lépett le, mert csak. Persze a kifogás mindig megvan.

A gyerekek meg megszívják.

Ne vállaljon gyereket aki hajlamos az ilyesmire.

#3

Negyvenes nő nem fiatalért hagyja ott, az inkább a férfiak szokása, hanem inkább az "egzisztenciális ranglétrán feljebb állóért", de nem natúr pénzéhség ez, hanem ugyebár akinél sok pénz van, az könnyebben tud hódítani, több lehetőség, programok... És ezzel rögtön szimpatikusabb lesz, mint az otthon a rezsipénzt beosztó átlagember.

Ne haragudj, de nem igaz amit kérdezel illetve a kérdéseddel állítasz. Azt a nőt, aki otthagyja a gyerekeit egy fiatalabb pasiért, sokkal de sokkal jobban lenézik, mint az ugyanilyen férfit. Ez tény.

Az viszont, hogy valaki kilép egy rossz kapcsolatból és rendbe szedi magát, nem élet közepi válság, hanem józan ész döntése. Az ilyen nő többnyire a gyerekeivel marad és kockáztatja hogy esetleg nem talál már olyan férfit aki kapcsolatot kezdene vele. Ilyenkor az a nő aki felszínesebb kapcsolatokba megy bele, többnyire azért teszi, mert szexre még kell sokaknak, kapcsolatra gyerekkel már nem biztos.

Elég nagy röhely erre panaszkodni, mikor a gyerekeit otthagyó nők aránya a társadalomban minimális, az ilyen férfiak aránya viszont jóval nagyobb.

Alig ismerek olyanokat a környezetemben, akiknek rendes apjuk volt, vagy ha rendes volt, egyenrangú szülő is lett volna (szóval ő is ugyanúgy számon tartotta, hogy mikor vannak a szülői értekezletek/nyílt napok, tudta, hogy mikor kell új ruhát venni a gyereknek, ha mindkét szülő dolgozik, ő is kivesz néha szabadságot, ha a gyerek beteg, fenn marad vele éjszaka, ha az kell, kivette a részét a házimunkából, és úgy nem csak akkor csinált bármit is, amikor anyu megkérte rá, stb)

A midlife crisis jó dolog, de a férfiak többsége mi elől menekül? Hogy mosnak,főznek, takarítanak rá, és a gyereknevelésnek csak a negyede hárul rájuk? Vagy az elől, hogy a felesége elkezdett ráncosodni (fuj) és jobb lenne egy 18 évest dugni?

Viszont azt is meg kell jegyeznem, hogy ez egy teljesen új panasz... A gyk párkapcsolati rovatának több mint a fele férfipanasz, márpedig ilyen arányok mellett, ha egy jelenség valós, és többek által megfogyelhető lenne, akkor jóval több panasz lenne róla, szóval arra kell következtetnem, hogy még a többi hülye panasz közül is kevésbé valós jelenség különbséget tenni a nők és férfiak között ilyen téren.

Gyerekkoromban, általánosban szinte az összes osztálytársamnak lelépett az apja/elváltak a szülei, rossz kapcsolata volt az apukájával.

Szinte ez volt a normális. Nem az apukákra akarom kenni a dolgot, mert nem fekete-fehér a világ, ne értsétek félre.

Volt több olyan csoporttársam egy több éves tanfolyamon, akik az általad leírt nőtípusok voltak. Fejleszteni akarták magukat, tanulni, mert ezt már csak tini korban lévő gyerekkel tudták megtenni, az apukák meg már teljesen máshol voltak és leszarták a gyerekeket és nőt is. :/ És m int kiderült, legtöbb esetben mindketten akartak gyereket.