Jó házasságnak hitt kapcsolat utáni csalódást nektek mennyi idő volt kiheverni?

Sokáig tartott kiheverni, hogy öt éven át csalt a barátnőmmel. Nem csak azért, mert megcsalt, hanem mert pont vele. Állítólag a baráti körből már mindenki tudta, csak én nem. Így, amikor mégis rájöttem, rettenetesen megalázva éreztem magam, minden barátunk szánakozva nézett rám és sajnált, amitől még jobban hülyének éreztem magam. Olyan szinten padlót fogtam, hogy elfordultam az összes közös barátunktól is, hogy ne kelljen szégyenkeznem előttük és ne érezzek fájdalmat, ha a közös emlékeinket juttatják eszembe. Persze ők a nővel már aznap este kitettek közös fotót a facebookra, mikor kidobtam. Délután még nálam volt, este már csókolóztak a facebookon. Mintha a szívemet tépték volna ki. Hónapokig nem tértem magamhoz.

Viszont, ha mindez nem történik meg, akkor rá másfél évre nem találkozom azzal a férfival, akiről mindig is álmodtam, így utólag már egyáltalán nem bánom, hogy így alakult.

Akkor, ott azt hittem, soha senkire nem leszek képes férfiként nézni. De ez csak átmeneti, rövidebb-hosszabb ideig benned lesz a csalódottság, aztán majd szépen, lassan oldódik és kialakul az új életed. Aztán majd eljön az a nap is, amikor meglátod őt és felteszed magadnak a kérdést, hogy én emiatt az ember miatt szenvedtem? Aztán nevetsz egyet.

Fel a fejjel!

Feleség fél éve, hogy nem lakik a házamban, a válás is folyamatban. Egy nárcisztikus, eltartott, manipulatív nőszemély szabadult meg tőlem (vagy én tőle?), aki mindig bűntudatkeltéssel érte el a 9 éves kihasználósdit. A szegény ő. Ilyen kettős mérce szerinti élet volt, te rakj be mindent, ő meg kivesz mindent, de sosem lesz elég semmi. Ürességet éreztem miután elment, nem tudtam hova tenni magam. Tapasztalatlan, rutintalan vagyok válás után, hogy is legyen tovább. Nekem a szüleim sem váltak el, szóval ez egy új út, új élet, meg a kudarc. Anyagiakat nem vitt el, hisz semmit se rakott be, szerződés is lett mikor fenyegetett ilyenekkel, de az időmet nem tudja visszaadni. Az 20as éveimet, amit egy olyan nőre tudtam volna áldozni, aki nem csak jóban van veled, aki képes szeretni, s nem csak manipulálni, kihasználni. Szóval valamilyen szinten én az időt nem tudom feldolgozni, hogy nem tudom ezeket az éveket másnak adni, mással felépíteni 1 világot, házzal, egzisztenciával, boldogsággal, ami ugyan most is megvan, de társas lény vagyok.. szóval nem magát a személyt sajnálom, mert most már tudom milyen egy igazi nárcisztikussal az élet, s messziről felismerem. Az anyagiak megmaradtak, de az idő nem...

31f