Mi volt az a pont nálatok, hogy egy másfél éves gyerekkel elköltöztetek inkább a nyugalom miatt?

Köszönöm a válaszokat. Az a baj, hogy nem akarja belátni, hogy teljesen elcsúszott a kapcsolat. Sehova nem megyünk, én csak a monotóniában vagyok. Nagyon gáz az egész életfelfogása. Most látom csak igazán, hogy ezelőtt 3 éve már lépnem kellett volna. De nem, mert én szerettem. Én most sem mondtam le semmiről sem. Az a baj, hogy a mostani munkahelyem sincs semmi sikerélményem. Lelkileg kimerít, de itthon semmiről sem lehet beszélni. Nem érti meg, hogyha nem tudok a kapcsolatunkban feltöltődni , akkor mi értelme van? Ma pl azt mondja vesz magának ennivalót, mert úgy látja nincs itthon semmi. Könyörgöm, vállalkozó, itthon dolgozik ennyire nem képes, hogy elmenjen a boltba??? 44 éves nagy gyerek. 8 órát munkahelyen vagyok, ennyit besegíthetne . 15 év van köztünk és szerintem gyerekesebb , mint egy általános iskolás. Mondtam is neki valamelyik nap, hogy az elmúlt másfél évben jöttem rá igazán, hogy miért nem talált a saját korosztályában párt. Sajnos én is hibás vagyok, mert szerettem és sokat beáldoztam a kapcsolatért. Most úgy néz ki, az élet ad most egy újabb lehetőséget és élni fogok vele, hogy a gyerekemnek boldog élete legyen.