Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tennétek a helyemben? Válnátok? Vagy megpróbálnátok megoldani a helyzetet annak ellenére, hogy nekünk ez a kezdetektől fogva nem sikerül? Ő 30 éves, én 55 vagyok. Vigyázat, hosszú lesz!
Ő ázsiai, én hoztam el közel 9 éve, 8. éve vagyunk házasok. Megtanult magyarul, persze nem anyanyelvi szinten, de nagyon jól elboldogul, ügyes, jó érzékű.
A napokban kért meg sajnálatos módon, hogy adjam be a válópert, ez csak és kizárólag az anyagiak miatt van. Mondhatnám, soha nem veszekedtünk máson. Elmagyarázom.
Nem élünk rossz módban, sőt talán az átlag felett, de sajnos az említett téma kezdte ki a kapcsolatunkat. Én Őt mély szegénységből hoztam el. Interneten ismerkedtünk meg. Jogos a kérdés, hogyan lehet ha egyszer mély szegénységben éltek? Internet kávézóban dolgozott és egy társkereső oldalon lógott sokat. (én is)
Meglátogattam, rá egy évre a meghívó levéllel mentem, vízum, utazás, vízum hosszabbítás, 5 éves tartózkodási engedély, majd később végleges tartózkodási engedély a schengeni államokba.
Én dolgoztam, ő is dolgozott itthon a vendéglátásban, megtanult egy szakmát.
Sajnos a jólétben elfelejtette hogy honnan jött. Pedig mielőtt elvettem két dolgot kértem csak tőle: Ne változzon meg, és hetente egyszer takarítsa ki a lakást, velem közösen. Aztán sajnos vásárlási addikciók jelentek meg, miután elkezdett pénzt keresni. Aztán mivel én telente Ausztriában dolgoztam a vendéglátásban, szereztem neki is munkát. Kivittem Ausztriába magammal. Helytállt. Mivel ő már 2 teljes évet dolgozott Ausztriában segíti a családot is a mai napig. Ez persze nem lenne baj. De mit tettem én, az elején?... Én is küldtem már összesen kb 2 millió forintot, apránként, az első 3 évben, csepegtetve, majd egyszer egy összegben félmilliót, hogy vállalkozzanak, legyenek sikeresek és a vállalkozásba a leginkább rátermett vonja be a családtagokat is. Álljanak a saját lábukra. Nem lett belőle semmi, a pénz (pedig ez ott komoly összeg) elfolyt.
Aztán egy építési vállalkozó barátomat meghívtam magammal egy hónapra, szállodában laktunk, minden nap mentünk a családhoz dolgozni 9-től du. 2-ig, utána ügyintézések, anyagbeszerzés, vacsora, alvás. Megtoldottuk a kunyhójukat 3 szobával, azokat berendeztük, építettünk egy 7 méteres kültéri konyhát amit fel is szereltem, csináltunk zuhanyzót, egy hatalmas teraszt betonoztunk a nagy családnak, amit le is fedtünk.
Ausztria: Nos párom keresett a 2 év alatt 10-11 millió forintot Ausztriában, és (kerülve a veszekedést rég külön kasszán vagyunk) kiderült, ebből 2 millió van meg neki, úgy, hogy tőlem is csak kapott, el sosem vettem tőle és mivel vendéglátásban dolgozunk szállás, kaja 3x ingyen van. Tehát nagyjából semmire nem kellett költenie. Ha én dolgozok kint, havi 100 €-t költök, hisz mindenem megvan.
Persze tudom, keményen dolgozik, szorgalmas, jó szívű és még sorolhatnám. De nem tudom a szemét felnyitni, hogy az otthoni család csak szívja a vérét, (az enyémet már nem) s ebbe tönkre ment a házasságunk. Képzeljétek el, amikor kint náluk neki álltunk építkezni, a barátommal, első nap jött mindkét bátyja, és a majdnem sógora a környékről összeszedett napszámosok mellé. Másnapra egyik testvér elmaradt, harmadnapra a másik is. Negyednapra maradtunk a haverommal és a fizetett napszámosokkal. Hogy miért? Hogy hol volt a baj? Szerintem sosem találjátok ki... Fizetnem kellett a 2 testvérnek és a majdnem sógornak, ugyanúgy mint a többi idegen napszámosnak, mert így (kérdezték) miből adjanak enni a családnak?...
Tehát én fizettem mindent mindenkinek, hogy az Ő házukat építhessem. Ez volt 2014-ben és ettől fogva mondtam azt, hogy ennyi volt, én nem segítem őket tovább. Nincs az a pénz ami ne tűnne el náluk nyomtalanul. Volt 2 európai rabszolgájuk 1 hónapon át, de ők maguk azóta sem tették meg a legkisebb állagmegóvó munkálatokat sem, amik ott igencsak szükségesek volnának a nagy esőzések, tájfunok miatt. Életemben nem adtam ki ilyen boldogan kb 2 millió forintot, amennyibe az a hónap került, mert végre volt látszatja! Nem napsütéses holiday volt, hanem kőkemény fizikai meló a 35-38 fokos forróságban, ennyi idős koromra összesen nem dolgoztam annyi fizikai munkát mint ott akkor. De fantasztikus élményekkel tértem haza.
Szeretem a feleségem minden jó és rossz tulajdonságaival együtt, ő is engem, de ezt már nem tudom benyelni, hogy mi vagyunk, de már leginkább ő a családja rabszolgája. A szemét képtelenség felnyitni, mert az az ördögtől való aki kritikával él a családdal szemben. Ok mindig van kérni. Mindig van 1-2 beteg, kórházi ellátás, mindegy mi, bármi, mindig pénz kell. Hogy nem gondolnak arra, hogy van még 5 testvér, aki valamilyen szinten szintén részt vállalhatna a család fenntartásából.
Feleségem azt mondja, irigy vagyok, egyke vagyok (utóbbi igaz) és soha nem tudom épp ezért megérteni, hogy mit érez ő. De ha volna szorgalom is mögötte ott a rokonoknál, akkor már abból az összegből is lehetett volna vállalkozni, amit a westernunionnak kifizettem az utalásokért.
Váljunk el békességgel, (mert ha el fogunk, akkor úgy fogunk) vagy erőltessük még az együtt létet kompromisszumra való törekvéssel? Félek nem megy...
Haha, milyen irigység?:) pénzem bőven van annyi, mint nektek(nem vendéglátás gürizésből, hanem befektetésből), a feleségednél fiatalabb vagyok(csinosabb is) és mindkettőtöknél boldogabban élek a rendes családommal.
Ide is csak azért válaszoltam, mert apám ugrott be a kérdésről, sérült idős férfiak pénzzel nyernek meg sérült fiatal lányokat.
Elmondtam azt, amit neki is, bár ő tudta magától, nem az ostobább fajta.
Mindent a pénzednek köszönhetsz és a státuszodnak, elvártad, hogy hálálkodjanak a segítségért, számolod a pénzt, amit a feleséged családjára költöttél..
Érdekkapcsolat volt ez mindkét fél részéről, már nem érdeke a lánynak, hogy veled legyen, persze, hogy le fog lépni.
Kedves #12-es! Rögtön gondoltam, hogy fiatalabb, okosabb és szebb is, és persze csinosabb is vagy a páromnál. Ez nyilvánvaló. Te már csak tudod.
Nem nevezném "vendéglátós gürizésnek", ha valaki (én) egy négy csillag + superior 1160 ágyas (nem elírás)szálloda sou chefje vagyok, inkább nevezném csodálatos szakmai kihívásnak, amire büszke is vagyok. Bár tudod ha lángossütő volnék, vagy kürtős kalács készítő és napi 12-14 órát dolgoznék és állnék az olaj füstben, akkor sem lenne szégyellni valóm. A munka ugyanis nem szégyen. Lehet, Neked mindent a feneked alá toltak és számodra az is gürizés, ha otthon meg kell terítened egy héten egyszer anyukád helyett az asztalt, vagy épp elő kell venned és használnod kell a porszívót.
Köszönöm, hogy "lesérülteztél", (bár apukádat is, lehet nem vetted észre)és mindkettőnket le is "öregezted". Nyilvánvaló, hogy sem édesapád, sem én nem lehetünk nálad fiatalabbak. (szebbek meg végképp nem) Idézlek: "sérült idős férfiak pénzzel nyernek meg sérült fiatal lányokat." -mondatod megint kissé sértő volt, de borítsunk fátylat rá, bár ez ha jól értetem apukádnak is szólt, lehet egyikünk sem az ostobább fajta.
Ezt írod: "Mindent a pénzednek köszönhetsz és a státuszodnak, elvártad, hogy hálálkodjanak a segítségért, számolod a pénzt amit a családodra költöttél". Neeem! Nagyon nem akarsz megérteni! Hisz nem emlékszel arra a mondatomra hogy: " Életemben nem adtam ki ilyen boldogan kb 2 millió forintot, amennyibe az a hónap került, mert végre volt látszatja! " Vagyis semmiért senkitől nem vártam hálát, azt viszont, hogy valaki értékelje a karitatív cselekedetemet azt igenis elvárom. Persze ha érzed / érted a különbséget.
Számolom a pénzt amit a családomra költöttem? Nos ha Te számolatlanul tudod költeni a pénzed, az a te dolgod, nekem, amikor félre tettem, takarékoskodtam, akkor is számolnom kellett, és amikor kiadom, akkor is bizony számolnom szükséges.
Az viszont számomra eléggé sokat mond, hogy szerény véleményeddel amit 10-esként fogalmaztál meg, egyedül voltál nagyon.
Részemről a vitát itt lezárom, köszönöm a hozzászólásodat, még ha nem is tartottam értékesnek, és ha nem is vettem hasznát.
Igen ez érdekkapcsolat.
Es mint minden érdekkapcsolat addig működik mig közösek az érdekek
A lányt cselédnek szolgának nevelték hogy pumpolja a családját ez a kulturájuk. Nincs önképe az biztos. Ha lenne nem lenne olyannal aki őt a pénzèvel veszi meg.
Neked meg olyan nő kellett akit a pénzedért megkapsz.
De mivel neked más a kulturád es unsz már mindig csak adni, tipikus europai, igy neked már nem kerek.
Ha közéjük tartoznál életed végéig mosolyogva perkálnál akkor is ha agyongürized magad. De nem tartozol közéjük
Én az elmúlt 3-4 évben 8 millió forintot adtam anyámnak, plusz dolgoztam neki. Ennek a zömét soha nem fogom viszontlátni, vagy majd ha öröklök. De akkor már úgyis fél lábbal a sírban leszek.
Engem ez borzasztóan zavar, de sajnos az ember a családját nem válogathatja meg. Ha pedig otthagytam volna, amikor szüksége volt rám és lelkileg össze volt törve, akkor a saját lelkiismeretemmel nem tudnék elszámolni.
Gondolom nincs gyerek, nem is lesz, nyugodtan elválhattok. És van esélyed jobbat találni egy magyar, de mindenképpen európai nő képében. Igaz, neki nem lesz olyan jó teste, mint egy 30 évesnek bociszemű thai lánykának...
A thai lányokat erre nevelik. A te feleséged szerencsés volt, nem Phuketen a soron kellett kikötnie, hanem kapott egy egzisztenciát, férjet, európai életet. Dolgosak, szelidek, szépek. Nem híznak el 30 év felett sem. Odaadóak.
Cserébe viszont megvan az áruk. Egy életen át. Otthon sem szerelemből házasodnak, ha házasodnak egyáltalán. Ami veled történik, abban nincs semmi meglepő, és nem is fog változni. Otthon is azért fekszenek le pénzért a külföldi férfiakkal, hogy eltartsák a családjukat, a ti esetetekben annyi a különbség, hogy te hosszú távra vetted meg.
Két választasod van. Vagy folytatod tovább, tudva, hogy a családja mindig viszi a pénz egy részét, vagy elváltok. Ő akkor is boldogulni fog.
Ha körülnéznél kérdező a párkapcsolat kategóriában, tudnád, hogy itt csupa lúzer nagy korkülönbséget éltető, a nőket dugnivaló aranyásónak néző szűz van, bár gondolom képben vagy, ha itt kértél "segítséget" és egy kis buksisimogatást vártál, hogy te sok pénzed odaadtad, mégsem kaptál egy 30 évvel fiatalabb lánytól életfogytig tartó boldogságot.
Itt 2 milla a válaszolóknak a világot jelenti.
Sajnos nem tettek semmit a fenekem alá és igen, apámról is meg van a véleményem, hisz pont azt csinálja, mint te.
Mkért tartod jótékonykodásnak azt, hogy az anyósod és a már közös rokonok házát igyekszel rendbe hozni?
Nálunk ez alap. Saját családom van, nem a szüleim asztalát terítem, hanem a miénket:)
Jó hely a 4+os hotel, szilveszterezni is pont ilyenben sikerült.
Kihasználtál egy mélyszegénységben élő majd 30 évvel fiatalabb lányt, elvetted a huszas éveit a pénzed vonzerejével, most pedig rájött, hogy az ideje többet ért annál, amit kapott tőled(és amire a szülei tanították). Végre kezd felnőni érzelmileg, többre vágyik, sajnálja a kiesett huszaséveit és most hajtaná benne annak a valós árát.
Bárcsak hamarabb rájött volna arra, hogy többet ér az élete annál, hogy egy apjakorabelivel töltse a fiatalságát pénzért.
Az pedig mind sérült vagy számító(mivel te lélelápolgatásra vágsz, csak az első lehetsz), aki ekkora korkülönbséggel kezd kapcsolatba, kérdezz csak meg egy pszichiátert, én sem a semmiből osztom az észt, túl sok időbe telt rájönnöm..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!