Mint kivül álló kérdezem. Ez miert van?

Az én exem is hangosan sír a gyerekek után, csak amikor jönni kéne/lehetne értük, akkor van kuss. Havonta nagy nehezen elviszi fél napra őket, csinál egy csomó fotót facebookra, amit lassanként kitesz...

A fotózáson túl semmit nem foglalkozik velük, max ígérget.

A nyolc éves lányunk már azt sem hiszi el, amit kérdez.

Most is ment a nagyeskü karácsonykor, hogy micsoda buli lesz, ma este meg írta, hogy mégse, mert a két hónapja meglévő barátnője szüleihez, másnap a nagyszüleihez mennek karácsonyozni.

A gyerekei helyett...

Azt nem tudom, hogy mondjam el nekik... :(

Nem mindig kell elhinni amit egy pasi mond. Anno amikor elváltam (mi rendesen veszekedés nélkül váltunk), eleinte 2 hetente jött a fiamért. Bármikor elvihette volna. Azt akartam, hogy jó kapcsolata legyen a gyerekkel. Később, amikor megismerte a mostani feleségét, még akkoriban is elvitte 2 hetente. Amikor közös gyerekeik születtek, na onnantól kezdve egyre ritkábban vitte el. Olyan is volt, hogy 1x, 2x egy évben. A fiam felnőtt és már ő nem akart menni az apjához. Max ünnepekkor látják egymást. Pedig amikor kicsi volt a fiam, kértem az apját, hogy többet törődjön vele, pont emiatt, hogy ne távolodjanak el egymástól. A fiam sokszor megköszönte, hogy én annyi szeretetet adtam neki, hogy sohasem hiányzott neki az apja. Sokáig egyedül neveltem, de ez nem érződik rajta.

A legtöbb férfi, tisztelet a kivételnek, nem tud mit kezdeni a gyerekkel. Nekik csak pénzkidobást jelent. Nyűg, gyerektartás. Ha felnő a gyerek és valamiért büszke lehet rá akkor úgy érzi ez az én fiam. De közbe egy fűszálat nem tett érte.

A feleséget vagy exfeleséget lehet szidni, de 90% - ban hazudik a pasi.

Vannak elvetemült nők is, vannak sértett nők is, de ha a pasi normálisan zárta le a házasságát akkor hidd el nekem, hogy ott a feleség nem akar keresztbe tenni.

De, mint az én esetem is bizonyítja, normális válásnál sem törődött az apa a saját gyerekével. Pedig nem rossz ember, sőt!

Bár az ismerőseidről nem tudok nyilatkozni, de nálunk ez a helyzet:

Férjem teljesen normális volt, már újszülött kora óta foglalkozott a lányunkkal, pelenkázott, hétvégente egyik nap ő kelt reggel a kicsivel hogy én is pihenhessek egy kicsit, a fizetését hozzáadta az enyémhez (bár én jóval többet kerestem) és abból közösen vettünk ki mindig és abból fizettük a számlákat, kaját, mindent. Aztán terhes lettem a második gyerekkel és akkor bekattant nála valami, és "rájött" hogy ő még bulizni és élni akar, ő még nem akar kötöttséget, nem akarja hogy az legyen az élete hogy 2 gyerek ugrál körülötte és nem csinálhat azt amit akar. Így fogta magát és külföldre költözött, egy haverja szerzett neki munkát és az ő vendégszobájába költözött be, neki fizeti a lakbért. Ez volt június 19-én amikor 6 hónapos terhes voltam, azóta az az élete, hogy hétköznap dolgozik, és amit megkeres azt hétvégén elbulizza. Rengeteg pia, drogok, nők, minden hétvégén részeg. Mióta elment azóta egy fillért nem küldött haza, a 4 hónapos fia nem is ismeri. A lányának (akit elvileg imádott) nem csak hogy nem küldött szülinapi meg karácsonyi ajándékot, de még fel sem hívta Karácsonykor hogy boldog karácsonyt kívánjon. Én egyedül vagyok a 2 gyerekkel, eltartom őket, ellátom őket, mindent megadok nekik, és imádnak. A kicsi ha meglát akkor már akkorákat mosolyog és kacag hogy élmény nézni. A nagy van hogy csak úgy odajön és átölel és elmondja hogy szeret, pedig még csak 2 éves.

Most megkértem a "férjemet" hogy közös megegyezéssel váljunk el, írja alá hogy nálam maradnak a gyerekek, teljes felügyeleti jogot kapok, és nélküle dönthetek olyan dolgokról is amik a felügyeleti jogok felett állnak, pl. külföldre utazás, orvosi vizsgálat/műtét, költözés, mert nem szeretném hogy amiatt kimaradjanak a gyerekek dolgokból mert ő külföldön él és nem jön haza aláírni ilyeneket, arról nem is beszélve hogy jó lenne ha nem kellene egy életmentő műtéttel hónapokat várni mire méltóztatik felvenni a telefont.

Megmondtam azt is hogy ezekért cserébe én nem kérek gyerektartást, mert az elmúlt 6 hónapban sem nélkülöztünk semmit, és reményeim szerint ennél csak jobban fogok keresni.

Erre ő azt mondta hogy semmi ilyet nem ír alá, ő közös felügyeletet akar, azt akarja hogy bármikor elvihesse a gyerekeit, és 50-50% láthatást kér, tehát ha nálam vannak mondjuk 6 hetet akkor utána ő elvihesse őket 6 hétre (WTF??), és ő semmilyen jogról nem mond le mert ők ugyanannyira az ő gyerekei is mint az enyémek.

Hát az egy dolog hogy 3 év alatt amúgy sem vihetné el őket, de nehogy már komolyan gondolja hogy elvihet az anyjától egy gyereket akivel ő még nem is találkozott?! :D

Az egész egy vicc, de most az egész családja engem hívogat meg üzenget hogy mekkora paraszt vagyok hogy én ellehetetlenítem hogy a "férjem" lássa a gyerekeit, és hogy én mekkora egy pénzéhes (???) r!banc vagyok, meg hasonlók.

Na én akkor itt azt mondtam hogy akkor irány a bíróság, és felhozok mindent amit csak tudok, tanuk, bizonyítékok hogy ő csak biológiailag az apja a gyerekeimnek, és az életstílusa káros és veszélyes, így igenis legyen megítélve az amit eredetileg kértem, és ha már azt híreszteli hogy pénzéhes vagyok akkor fizessen gyerektartást is rendesen.

Az a 100e Ft-os példa is nyilván sértődöttségen alapul, de például a mi esetünkben én is úgy lennék hogy 6 hónapig nem küldtél egy fillért se, ránk se néztél, a kicsit csak képen láttad, a naggyal meg egy kezemen meg tudnám számolni hányszor beszéltél, és most elküldesz 200e Ft-ot hogy hiperszuper apának gondoljanak? na ne már. Lehet vissza nem küldeném hanem vennék belőle pelenkát, játékot, vagy eltenném a gyerekeknek egy bankszámlára, mert mégis ők kapták nem én, de őszintén szólva azt a hölgyet sem ítélem el aki visszaküldte.

Én nem bosszulnám meg hogy mással van mert hidegen hagy, de a láthatás elé én is igenis "akadályokat görgetnék" mert úgy gondolom hogy egy gyereknek biztonság, példamutatás, szeretet kell, és ezt nem kapnák meg az apjuktól. Gondolj bele mi lenne ha elvinné őket, elkezdene ott inni meg cigizni, beszedné a nyugtatóit, kidőlne a gyerek meg elkezdene játszani a késekkel... Az éremnek mindig 2 oldala van, így amíg nem tudod a teljes történetet addig nem tudod megérteni azt sem hogy az anyukák miért nem akarják odaadni a gyerekeiket az apjuknak.

Az apukák pedig általában nagy ívben lesz@rják hogy mi van a gyerekekkel, és még akkor is azt híresztelik hogy azért nem láthatják a gyerekeket mert a feleség egy szemétláda mikor az nem így van, és simán láthatná/vihetné őket, csak nem akarja de nem akar rossz színben feltűnni az ismerősei előtt.

A nagybátyám egy másik nőért hagyta el a feleségét, hozzá költözött, a válás után minden 2. hétvégén elhozta a lányát és foglalkoztak vele, elvitte nyaralni, megosztották az ünnepeket, és anyuka még azt is megengedte hogy az apai nagyszülők elvihessék néha a kislányt (aki már 20 éves, és a válás a lány 3 éves korában volt). A nagybátyám és a lánya kapcsolata a mai napig jó, még most 20 évesen is együtt mentek nyáron nyaralni. Tehát az hogy elhagynak nem elég ok magában, esetleg csak ennyi amit el akar árulni, mert a többi ciki lenne vagy túl személyes.

A nagybátyám is egy elvált nőhöz költözött (azóta is együtt vannak egyébként), az ő fia akkor 7 éves volt. A nagybátyám nevelte fel, de nem csak azért mert ő lakott vele, hanem mert az apa ugyan vihette volna de nem tette. Meg volt beszélve hogy jön, a gyerek várt a kapuban, de apuka nem érkezett.. Amikor pedig már az új feleségével közös gyerekük született onnantól kezdve már csak pénzt meg ajándékokat küldött, de évente 2x ha ránézett a fiára. Anyuka nem tiltotta volna, de mégsem érdekelte. Szóval legtöbbször azért a pasi a hibás...