Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek tényleg elhagytam a családom?
Majd húsz év házasság után a "párom" tavaly lebukott, hogy egy éves viszonyt tart fent egy pasival. Három hónap veszekedés után úgy döntöttem, hogy próbáljuk meg folytatni hiszen biztos én sem vagyok tökéletes talán menni fog a dolog. Azt kértem, hogy minden kapcsolatot szakítson meg a szeretőjével - aki amúgy egy családos, kétgyermekes apuka - és azt, hogy egy hónapban egy hétvégét töltsünk kettesben ahol meg tudjuk beszélni a problémáinkat. Mindenre igent mondott. Egy hónap múlva bukott le egy viber uzenettel, aztan megint. Fél évre rá semmi nem változott, a telefonja szétkódolva, egyszer sem mentünk el sehova kettesben. Én mondtam neki, hogy ez így nem mehet tovább el fogunk válni, de nem vette komolyan. Egyik este egy vita során összepakolta a cuccaimat táskákba és kidobálta a lakásból és kinyitotta a bejárati ajtót, hogy takarodjak a fenébe. Én pedig fogtam magam és elmentem, hiszen nyilvánvaló volt, hogy nem akar látni engem, és velem lenni sem.
Azóta válunk, a gyerekeim nem állnak szóba velem, és többen is azt a véleményt fogalmazták meg, hogy én elhagytam a családomat. Az első pillanattól kezdve, mindenféle bírósági döntés nélkul fizetek neki egy szép osszeget gyerektartásra, egyenlőre ennyit tudok tenni. Ugy gondolom, hogy ha aznap este szépen összeszedem a cuccomat a lakásbol és a lépcsohazbol és visszakullogok a lakásba, akkor mi a garancia, hogy másnap nem történik meg ugyanez megint aztán megint.
vagy én látom rosszul?
válasza:"Ne foglalkozz a rosszindulatú kívülállók véleményével! Mindig mindenki nagyon okos, amikor válásról van szó, mindig mindenki jobban tudja, hogy hogyan kellett volna máshogy csinálni, hogy ez ne történjen meg...
Én ettől falra mászok"
Csak szólni szeretnék, hogy Te pontosan ugyanazt tetted, mint amit kritizálsz, és amit mindenki mást tett... a kérdező feltett egy kérdést és mindenki elmondta a saját maga véleményét, nem másokra kell károgni,hanem elmondani, hogy mit gondolsz. Aztán majd a kérdező eldönti, hogy kinek a véleménye szimpatikusabb és fontosabb számára,kivel tud "azonosulni".
válasza:#11:
Itt azokról beszélek, akik nem látnak bele, de jobban tudják, akik ítélkeznek, akik kívülről eldöntik, hogy ki a hibás, pedig fogalmuk sincs a valóságról.
Véleménye bárkinek lehet, de ítélkezni, az megint más. Pláne igazságtalanul.
válasza: válasza: válasza: válasza:Hazamennék és beszélnék velük.
Apjuk vagy, írsz akkor válaszoljanak.
A kölcsönös tiszteletnek gyerekkoruk óta meg kéne lennie.
válasza: válasza:A leírtak alapján nem tudom, hogy otthon mennyire volt elviselhetetlen a helyzet, de biztosan nem volt szerencsés ilyen hirtelen elköltözni. A gyerekekhez pedig már akkor is foggal körömmel kellett volna ragaszkodni, meg most is.
Nem tudom mennyire tudtak a köztetek lévő probléma okairól, mennyire láttak bele a helyzetbe, mennyire titkoltátok előlük. Mert a legrosszabb az, ha esetleg titokban tartottatok mindent, ők csak az állandó feszültséget, veszekedést látták, majd azt, hogy a feleséged kidobott téged. Ha szóba se állnak veled, szinte biztosra veszem, hogy a feleséged telebeszélte a fejüket minden hülyeséggel, és téged állított be bűnbaknak. Ne hagyd magad, a gyerekek már elég nagyok ahhoz, hogy megértsék mi történik körülöttük. Nem kell ehhez a szülőknek kígyót békát kiabálni egymásra, a legnagyobb szemétnek beállítani a másikat. De attól még a tények tények maradnak, anyuka félrekefélt, kidobta apukát, most utálják egymást ezért. De ettől függetlenül a gyerekeket mindkét szülőnek ugyanúgy kell szeretni a továbbiakban is.
Én is hasonló helyzetben voltam, de kicsit azért mégis másban. Nálunk nem volt még 20 év házasság és a gyerek is csak 1 éves volt. De én csak azután költöztem el, hogy letisztáztuk, hogy egymástól válunk el, nem a gyerektől. Azóta is minden nap találkozom a gyerekkel, nagyon sokat van nálam is. De ehhez az kellett, hogy félre tudjuk tenni az egymás iránti érzéseinket a gyerek érdekében, és rengeteget kell kommunikálni. Nagyon nem egyszerű, de a gyerek érdekében bármit. Próbáld meg te is normalizálni a helyzetet a (volt) feleségeddel a gyerekek érdekében, próbáld megértetni vele, hogy senkinek sem jó, ha ellened hangolja a gyerekeket. Nekik szükségük van apára és anyára is.
válasza:Nehéz erre bármit mondani.
Hogy a gyerekek ezt lássák, hogy az apjukat kidobják mint egy kiürült tejes dobozt. Milyen példa ez? Így bánni valakivel eleve, pláne az apjukkal, akit szeretett, hiszen ezért szült neki 2 gyereket is. Már ha... mert ezek után felmerül kérdésként, hogy tényleg az övéi-e. Én biztos gyerekként hoztam volna vissza apám cuccait. Féltettem volna hol alszik. Mi lesz vele. Biztos nem kicsik a leírásból következtetek.
Ha nem volt meg a kapcsolatotok előtt a háza, akkor mindenképp menj perre a részedért. Amíg otthon volt a gyerekekkel te tartottad el. Meg gondolom többet kerestél tőle végig.
Most fizess albérletet, tartsd fenn magad, plusz a gyerekekre is fizess, amit vagy odaad, rájuk költ vagy nem. Plusz nyílván költesz majd rájuk külön is. Közös programok, meg amit kérnek. Így sosem lesz saját külön életed.
Mindezt azért, mert ő jól elvan.
Szépen porold le magad, és ne hagyd magad így kezelni. Simán van időd új életet kezdeni.
Előbb utóbb lesz valaki aki számára értékes vagy. Lehet, hogy sokkal szebb lesz mint ő, meg sokkal jobb lelkű, aki pontosan úgy szeret ahogy vagy.
Bármilyen is legyél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!