Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Aki veszítette már elválás miatt a házát, lakását, az hogy tette ezen túl magát?
Elváltam és ennek következménye, hogy a közösen (50-50%) hitelre vásárolt lakás felet dönteni kellet, hogy mi legyen annak a sorsa. Mivel az én fizetésem nem tette lehetővé a törlesztő részletek fizetését, a páromé viszont igen, így ennek következtében a lakás nála maradt.
Én az addig közösen fizetet hitel mértékének megfelelőn lettem kifizetve a lakásból.
Sajnos ez az összeg még önrészre sem elegendő egy másik lakás vásárlásához.
Albérletbe kényszerültem és egyre dühösebb vagyok amiért ez így történt, mert nem volt könnyű összeszedni a lakást, amihez ketten keletünk, mert egyedül egyikünknek sem ment volna.
Nem tudom elviselni, hogy albérletben kell laknom és most már esélyét sem látom, hogy valaha is lehet saját lakásom.
Hogy a fenébe nyugodjak bele, hogy ő ott él, abban a lakásban ami egykor az én otthonom is volt, amit közösen választottunk, rendeztünk be, festetünk ki...stb, én meg egész életemben albérletezhetek.
válasza:hát, ezt én is irhattam volna ...
ráadásul pont akkor amikor remek hitelválság van ... én ugy tudtam megoldani hogy öcsém, apukám eljött kezesnek és ráterheltettem apuék házára is a hitelt, igy lett elég a hitelfedezet (mondanom sem kell, minimálbérre vagyok bejelentve)
de beleszakadok lassan a törlesztöbe egyedül :S
Ha az érzelmi részét félreteszem, akkor elmondtatóm, hogy nincsen hitel tartózásom és van némi pénzem.
Természetesen ez a saját otthon hiányát nem pótolja. Nem gondoltam volna, hogy érzelmileg megvisel, de talán normális ez, hisz éveken át albérlet mellet dolgoztam azért, hogy összejöjjön a szükséges önrész. Nem is tudom képes lennék megint erre.
Szülői házhoz én nem nyúlnék, nem is kérnék tőlük olyan áldozatott, hogy terheljék meg miattam a tehermentes házukat.
Csúnyán hangzik, de lehet, hogy nem érdemes hitelbe gondolkodnom a jövőben, érdemesebb albérletezni addig, amíg öröklök? Ez nem egy kellemes megoldás.
Csak tudnám magamat érzelmileg helyre tenni és nem arra gondolni, hogy ő ott éli a minden napjait, én meg albérletezem, mint a lakás vásárlása előtt.
Az is igaz, ha így folytatódik, akkor feladva az önállóságot a szülőkhöz való költözés is lehet megoldás, mert az olcsóbb, mint egy albérlet. Bár ebben a korban nem hangzik jól, hogy megint a szülőkkel élek.
válasza:Nő.
Nem 50-50%-ra tippelem csak végigolvastam.
válasza:Túl izgulod rohat nagy szerencséd van sokkan gyerekkel egy fillér nélkül kerülnek albérletbe, ti megegyeztetek értelmesen.
Költöz a szüleidhez és az albérletre szánt pénzt tedd be minden hónapban egy takarék számlára és kezdj el ismerkedni ha lesz új párod nem agyalsz ezzen ne sülyedj el az önsajnálatban.
válasza:Albérlettel az a baj, hogy lényegében nem alakíthatom úgy a lakást, ahogyan akarom.
Az albérlet, az mindig másé marad, míg a lakáshitel fizetése lejárta után a lakás az én tulajdonomba kerül. Tehát, ott tulajdonos vagyok és egy tulajdonos jogi megítélése más, mint egy albérlőé.
Ezen felül köszönöm a tanácsokat, észrevételeket. Azért leíróm, hogy pocsék érzés elveszíteni a társat akiben 100%ig bíztam és még az otthont is, amire annyira vágytam, amiért annyit dolgoztam. Annyira büszke voltam és boldog, hogy megtaláltam a tökéletes társamat, és arra is büszke voltam, hogy közös erővel, egyenrangú félként sikerült, ha hitellel is lakást vásárolnunk. Annyira tökéletes volt minden, aztán ahogy meglett minden, ő egyre többet dolgozott és csak az anyagiak kezdték érdekelni.
A sors pofona, hogy övé maradhatott a lakás és a sors fintora az is, hogy már talált is magának társat, aki hasonló anyagi lehetőségekkel rendelkezik, mint ő.
Még hogy a pénz nem szédíti meg az embereket? Én meg naív voltam, mert támogattam, dicsértem minden pénzügyi tervében, lehetőségében, hittem, hogy családot akar velem, mert előtte semmi jelét nem adta annak, hogy átverne. Miközben én is igyekeztem becsültessen dolgozni, de az én lehetőségeim mások voltak a fizetést illetően.
Dühös vagyok, csalódott vagyok és áldozatnak, vesztesnek érzem magamat.
Szia utolso vagyok azon ami kozted es parod kozott tortent mar nem tudsz valtoztatni.Tudom hogy borzalmas erezes de en vissza gondolva jol jartam hogy elvaltunk mert kulonben nem lennek ott ahol most vagyok .Boldog vagyok. Kivanom hogy te is igy lasd nehany ev mulva.
Csak azon tudsz valtoztatni hogy az idodet ne onsajnalatra pocsekold mert az ugy sem visz semerre .
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!