Szeretném ha elválnának a szüleim. Mert már ez nem normális. Mit tegyek?

Anyu meg apu nagyon nem tudják már egymást elviselni.de már nagyon bosszant a helyzet.már évek óta nincs köztük szeretet szerelem meg aztán pláne.anyu már nagyon azon van hogy kidobja mert ez nem állapot már.Buta,egyszerűen nem lehet hozzá szólni mert ordít.nem dolgozik mert úgy érzi neki elég volt ö neki ne mondja meg senki hogy mit csináljon(érti ezt arra hogy aki a munkát adja ne parancsolgasson neki)volt spórolt pénzük de 2 évvel ezelőtt szintén volt egy ilyen bekattanása hogy ö aztán nem dolgozik és akkor az a pénz fel elfogyott,mert akkor másfél évig nem dolgozott és valamiből meg kellett élniük.anyu fizetése meg nem volt elég egyedül.most ugye nagyon nem állnak jól és apu nem érti meg hogy nem tudják folytatni a megszokott életet mint eddig(mindkettőjüknek a napi cigi a sör otthonra meg minden féle)azt hiszi hogy anyu ezzel akarja zsarolni pedig nem..tényleg nem tudják meg venni,anyu sem veszi meg magának de ezt apu nem hiszi el.és hiába mondja el anyu neki hogy ameddig nem dolgozik nem fogják tudni a cigit meg a sört meg a hülye politikai baromságnak a díját fizetni ahova belépett.és folyton őrjöng.akármit mond neki anyu nem is figyel oda rá.múltkor elküldte anyu tankolni 5ezer forintér és apu meg annyira nem figyelt oda arra amit mond hogy teli tankolta az autót.és nem is igazán az a gond hogy nem dolgozik mert csak csak kiböjtölnék hanem hogy úgy beszél meg bánik az emberrel mint a kapcával.undorító.sajnos az anyja tömi tele a fejét.engem is anyu ellen akart fordítani de elhajtottam pedig nem vagyok veszekedős meg nagyszájú de kihozott a sodromból.mármint apu anyja.

életem legcsodálatosabb hónapjait élhetném mert kisbabám lesz, és erre ezen agyalok nap mint nap és hallgatom anyut hogy panaszkodik és nem tudja mit csináljon.annyira sajnálom.ö el válna de valahol arra is gondol ha kirakná aput akkor ö mehetne a híd alá és emberileg nem akar vele ilyet csinálni.mert a ház anyu öröksége,max ki kéne valamit fizetni apunak.meg anyu mindig ,még ebben a helyzetben is arra gondol hogy ha el válnának akkor apu fizetése kiesne és nem tudná segíteni a gyerekeit.pedig én mondtam neki hogy elég nagyok vagyunk és meg tudjuk már oldani a dolgainkat ..nem akarom hogy tovább szenvedjen.meg az unokáját is szeretné ha tudná segíteni.de nekem ez nem fontos..neki a fontos...anyu mindig is imádott segíteni a gyerekein és nem csak anyagilag hanem bárhogy.most én segítek neki anyagilag ebben a nehéz helyzetben meg hát igyekszek lelki támasz lenni de én nagyon azt szeretném ha elválnának.sokkal nyugisabb lenne az élete.lehet szegényebb lenne de boldogabb.szerintetek ebben az esetben tudok valamit tenni ?mert nem tudok nem foglalkozni velük hogy majd megoldják hiszen az anyám és szeretem.apu meg csak az apám..ö valahogy sosem akarta hogy szeressük meg ö sem vitte túlzásba.amíg ott laktam ugyan olyan volt velem is mint anyuval.rá se néz az emberre.olyan mintha lakótársak lennének csak ne veszekednének és ne sírna anyu annyit.

én mondtam anyunak hogy ha velem ilyen lenn a férjem én már nem lennék vele de azt mondta hogy 25 év házasság után már nem olyan egyszerű a válás(nem érzelmi szempontból).komolyan mondom lehet hülyén hangzik de annyit hallani családon belüli erőszakról hogy én már attól is félek mi van ha egyik dühkitörésekor úgy elborul az agya hogy....áááá gondolni sem jó rá.bár nem hinném hogy megtenné de amikor ideges akkor viszont el tudom képzelni.aggódok és félek hogy mi lesz ennek a vége.

amikor mondtuk neki a párommal hogy babánk lesz ránk sem nézett és nem az volt hogy jaj gratulálok hanem hogy ilyen sok pénzetek van?!

amikor az előző babánkkal voltam terhes akit sajnos elveszítettünk akkor sem volt rózsás a helyzet.elmentem a metróba vásárolni mert akkor még ott laktam és a 15kg-os kutyakaját nekem kellett becipelni mert nem segített.

áááá..nem is írom tovább szerintem ennyi elég.nem szeret ö senkit csak az anyját meg saját magát.

csináljak valamit vagy hagyjam rájuk? egyáltalán tudok tenni én valamit??

23/L 27hetes km