Más is volt igy hogy nem tudott mar lefekudni a ferjevel mert mar nem latta benne a ferfit?

Nem mindegy, már elváltatok, engedd el!

Igen, de azért már csak a VOLT férjem és marhára nem érdekel már, hogy miért alakult így. Neked se azon kattogjon az agyad, lépj tovább.

Ha te nem látod benne, az a te hibád, nem az övé...

Nem tudom másnál hogy van ez, de ha mi összeveszünk akkor egy-két órán belül hatalmasat szoktunk szexelni, azután meg csak röhögünk az egészen.

Jelen. 9 évbe telt, de eljutottam erre a szintre. Nagy szerelem, őrületes vonzalom és szex. De sose védett meg senkivel szemben. Nekem adott igazat az anyjával szemben is, mindig ígérte, hogy leállítja, de amikor megtehette volna, csak lapított. Aztán egy óriási konliktusnál teljesen szembefordult velem, mert bár tudta, hogy nekem van igazam, utált azért, mert miattam szembe kellett volna szállni az anyjával, a családjával. Utólag azt mondja, nem tudja, meddig lesznek neki még szülei és ezért nem állt ki mellettem. Nos, jelenleg meg azt nem lehet tudni, meddig lesz neki még felesége. Rájött, hogy mit veszíthet/veszített el velem, úgy udvarol, ahogy soha azelőtt, csókolgatja a nyakam, ölelget, és szeretnék vonzalmat érezni iránta és jól esik, mintha egy jóbarát ölelne át, de semmi több, nem tud beindítani. Az a nagybetűs FÉRFIT már nem látom benne, hiába szeretném. És nem akarok elválni, mert van gyerekünk és nagyon szeretik egymást, de mit csináljak, ha nem kívánom őt? És meddig lehet ezt így húzni? Már 3 éve nem szexelünk, de ebből az első 1,5 azért köthető a gyerek születéséhez, az utóbbi 1,5-ben minden melegség megszűnt köztünk, most próbáljuk újraépíteni, de ha nem fogom őt kívánni, mi lesz? Persze, a lábamat szét tudom rakni, ha nagyon akarom, de annak ellenére, hogy jól esik a figyelme, a kedvessége, úgy érzem, kibírtam volna mellette ítéletnapig is egyfajta békés közönyös légkörben, de ettől a játsszuk el a hősszerelmes időszaktól a hátamon is áll a szőr. Nem azért, mert nem szeretném, hanem mert iszonyúan elkésett és attól, hogy a 4 fal közt agyoncsókolgat, engem még szétszedhet az első szembejövő vadállat, mert ő gyáván elmenekülne...Volt olyan, hogy kutyasétáltatás közben nekünk akart jönni egy nagy kutya, a férjem meg otthagyott magamra a 2 kisebb kutyámmal együtt. A gyerekünket tolta el gyorsan babakocsival, de egy igazi férfinek nyilván nem okoz gondot megvédenie a családját egy nyomorult kutyával szemben, aki egyébként hiába volt nagyobb, a két kutyával mégis túlerőnek ítélt engem és eloldalgott. A férjem azt mondja, ne erre nézzek, hát csak értékelem én azt, hogy gondoskodott arról mindig, hogy melegben legyünk, stb...Erre azt mondtam neki, persze, ez nagyon fontos és hálás vagyok is érte, de attól még engem szétszed a kutya és sokra megyek a meleggel, amit csinált. Nem, nem látom férfinek.

Mondjuk akkor ő sem lát téged nőnek, nem igaz?

Te megbántad a válást?