Gyermekes nők? Ha holnap elválnátok, hogyan folytatnátok tovább?

Valószínű el kéne adnom a házat (külön vagyonom), mert nem tudnám fenntartani. Vagy albérlőkkel kéne osztoznom a szobákon és a konyhán, de ez utóbbi nekem sose vált be, próbáltam egy időben.

Fogalmam sincs, hogyan oldanám meg az ovit. Jelenleg helyben dolgozom, fél 9-re viszem a kislányom, 15:45-16:10 közt ér oda érte a férjem, és már akkor is az utolsók közt van. A munkahelyemen elnézik, hogy havi 4-5 alkalommal előbb elmegyek a gyerekért, direkt ezért pályáztam meg a vezetői pozíciót, de van főnököm és egyáltalán nem biztos, hogy ezt napi szinten eltűrné, hiába kötetlen a munkaidőm. Amíg nem voltam vezető, 9-18 h-ig dolgoztam. Baby-sitterre nem futná rendszeresen, tehát valószínűleg másik munkahelyet és óvodát kéne keresnem. A gyerekemet iszonyúan megviselné az oviváltás és az ingázás is, az oviba menetel kész rémálom így is, mert a többi gyerek durvább, mint ő és fél tőlük. Ráadásul november óta folyamatosan beteg, 2 hét betegszabi, 2-3 napig jár, aztán újra lebetegszik...Mindezt megúsztam decemberben pl. 4 nap betegszabival, mert a férjem munkaideje elég rugalmas és úgy osztotta be magát, hogy akkor dolgozott, amikor én amúgy is otthon voltam. A 4 nap miatt így is 16.000 Ft-al kevesebb fizetést kaptam, mi lenne velünk, ha 2,5 hónapja gyakorlatilag táppénzen kéne lennem?

Minden bevásárlást a férjem intéz autóval, itt helyben megszűnt minden normális élelmiszer és háztartási üzlet, nem tudnám elintézni a bevásárlást sem. Vezetni nem tudok, az autó létkérdés orvoshoz jutáskor is, most is lázasan, fülgyulladással vitte a férjem orvoshoz a kicsit, ilyen hidegben se biciklin, se gyalog nem volna jó ötlet.

Segítséget a volt kolléganőmtől, a pótnagyinktól kapnánk olykor, de ő is olyan, hogy akkor lehet rá feltétel nélkül számítani, ha épp nincs pasija vagy ha épp nem vállal be valami fizetős gyerekmegőrzést. Nem ahhoz igazodik elsősorban, hogy nekünk mikor van rá szükség. Még a kutyáimat se tudnám normális állatorvosi rendelőbe elvinni nélküle, pedig öregednek, egyre többször van rá szükség.

Úgyhogy én nagyon nem szeretnék elválni, holott nagy valószínűséggel megcsal vagy hamarosan meg fog, ugyanis 2 éve nem feküdtünk le egymással és egyikünk se akar. A gyerekünket viszont imádjuk. A lányom is megőrül az apjáért, ezért bármit eltűrök (kivéve a fizikai bántalmazást és azt, ha a gyerekkel rosszul bánna, de imádja és nem egy verekedős típus). Engem már nem szeret, én se őt, de amíg a gyereket ennyire szeretjük, nekem ez megéri. Nem szeretném a kislányom szemében azt látni soha, hogy elhagyták. Pedig előbb-utóbb le fog lépni, mert a nő előbb-utóbb választás elé fogja állítani és mostanában egyre inkább el tudom képzelni, hogy képes lenne elhagyni a lányát. Sokáig nem hittem el, de látom már, ahogy idegesítik a hisztik, ahogy lepasszolja a TV vagy a tablet elé, hogy szívesen menekülőre fogná. Nem tudok felé közelíteni, hiába diktálná ezt a gyerekem érdeke, hányingerem van tőle.