Te melyik szituáció tartod vállalhatatlanabbnak? Melyik az, ami a te értékrendedbe még belefér?

Hát, a helyzet az, hogy mi a párommal tíz éve együtt élünk és van egy gyerekünk is, és nem fogunk összeházasodni. Szóval ezek nemhogy beleférnek az értékrendembe, hanem abszolút semmi kivetnivalót nem látok bennük.

A 4. lehetőség egy nehezebb ügy, mert sok a buktatója, de nincs kizárva, hogy néhányaknak jól működik. Nem ítélem el, akinek így jó.

1 - Számomra alapvetően elképzelhetetlen, házasságba szeretnék gyereket. Ettől függetlenül nem ítélem el, akinek nem fontos a házasság, és nyilván nem rohannék kés alá, ha becsúszna a baba idő előtt - mármint ha a leendő férjről beszélünk persze.

2 - Manapság már tök elfogadott, nekem is belefér. Ismerem magamat is annyira, vannak rossz tulajdonságaim, hogy inkább "próbáljuk ki egymást", minthogy zsákbamacskát áruljak. :)

3 - Előbbiből adódóan ez sem ördögtől való, bár kortól függ. Magam esetében, mivel már közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz, nem mennék bele ilyenbe. De ha épp csak felnőtt lennék, akkor simán - ha megvan az indok, hogy miért nem házasodunk (és nem az, hogy a másik még ki akarja élni magát, meg nem akar rabigát).

4 - Totális nem. Számomra fontos a hűség, nem tudnék osztozni a szeretett férfin, még akkor sem, ha a másik félnek ez elfogadott.

#17 "Ilyen már nincs a mai világban, hogy nem lehet összeköltözni esküvő nélkül, sőt alap dolog."

Az, hogy nálad nincs ilyen, az nem jelenti, hogy troll kérdés. :) Nekem van olyan ismerősöm a huszonéves korosztályban, akinél bizony az volt a természetes, hogy ő nem fog random pasikkal együtt élni, csak a férjével.

Végül akkor költözött össze férfival, mikor a menyasszonya lett, és már tervezés alatt volt az esküvő. Azóta persze házasok.

Van ilyen, és nem csak a trollok körében. :) Még ha manapság ez is a ritkább dolog (tök érthető egyébként, én sem mennék férjhez együttélés nélkül), attól még létező jelenség, és cseppet sem ördögtől való.

4. nekem abszolút vállalhatatlan. Semmi értelme, nem ér semmit az ilyen.

A többi belefér az értékrendembe.

Lényegében mindben volt részem.

Igazából ha a házasságok 60-70%-a válással végződik, akkor van jelentősége a gyerek szempontjából? Ezt csak kérdezem, mert egyébként szeretnék esküvőt, nem vagyok házasság-ellenes.

Na már most az első kapcsolatom, amiből van a nagyobbik gyerekem, 10 évig tartott. Valahogy nem került nagyon szóba az esküvő, fiatalok voltunk, meg mittudomén... Persze, mikor 10 év után úgy döntöttem, kiszállok (okokat nem részletezem, de volt...), érdekes módon pedig ő pont meg akarta kérni a kezem... (Ez már sosem fog kiderülni, nem is érdekel) Utólag örülök, hogy nem voltunk házasok. Nehezebb lett volna különmenni...

Jelenlegi kapcsolatomnál meg 3 hónap után már terhes voltam (mielőtt támadna valaki, 7 év van a 2 gyerekem között.) Arra a kérdésre, hogy nem kapkodtuk-e el, nem volt-e korai, mindig azt mondtam:

Ha a másik kapcsolatomban 6 év után jött a gyerek, és 10 év után így is tönkrement, akkor az idő mégis mire garancia?

És a házasság?

Apám elvette anyámat. Mire megszülettem, már nem éltek együtt...

Van ismerősöm, aki 7x vált el...

Mégegyszer leírom, ha lesz rá lehetőség, szeretnék esküvőt. Mert szép dolog, mert nagy dolog az ember életében (jó esetben), egy megerősítés, na meg nyilván a gyerekek szempontjából is pozitívum. De nem életbiztosítás, ezt beláthatja mindenki.