Te melyik szituáció tartod vállalhatatlanabbnak? Melyik az, ami a te értékrendedbe még belefér?

1. "gyereket vállalni házasságkötés nèlkül?" - Nem látok benne kivetnivalót. Jogilag macerásabb, de ennyi, a házasság egyébként sem más, mint egy gazdasági szerződés.

2. "összeköltözni az esküvő előtt?" - Teljesen alap, nem mennék hozzá valakihez, akivel nem éltem együtt, addig nem is ismerheted az embert igazán.

3. "együtt élni éveken át úgy, hogy szóba sem kerül a házasság?" - Számomra a legtökéletesebb opció, sosem akartam házasodni, azért tettem, mert a férjemnek fontos volt.

4. "együtt járni egy olyan férfival, aki házas ugyan, de nyitott kapcsolatban él?" - Nem férne bele számomra, hogy valaki mellett második legyek, ezért nem mennék bele egy ilyen szituba. Viszont ha nyitott kapcsolatban félrejárnak a felek, akkor egészségükre, nem ítélem el őket.

Első három, ahogy írtad, így volt.

Viszont, pasiként, még szingli pasival sem járnék.

Az én értékrendembe az alábbiak férnek bele, A SAJÁT ÉLETEMRE VONATKOZÓAN:

2. pont. Szerintem egészségesebb is, mert lakva ismerszik meg az ember. Inkább ekkor forduljunk vissza, mint esküvő után derüljön ki, hogy kb. egy kanál vízben meg tudnánk fojtani egymést együtt élve

A többi nem (gyereket nem akarok, de ha igen, előbb mindenképp esküvő, házasságot szeretnék és beszéltünk is már róla, és én monogám vagyok). Illetve a 3. pont annyiban átalakítva még igen, hogy kapcsolat elején, amikor még jártunk, de nem laktunk együtt, mindketten elmondtuk, hogy házasságpártiak vagyunk, milyen esküvőt szeretnénk stb. Most egy éve lakunk együtt, esküvő még nincs kilátásban, mert szeretnénk rá spórolni. Ez mindkettőnknek természetes, ezért nem nagyon beszélünk róla.

Elítélni egyiket sem ítélem el másik embernél, szíve joga ezeket tenni (ha nem lenne nyitott kapcsolatban a házas ember, az már vállalhatatlan lenne nekem mindenki számára).

Esküvő nélkül gyereket vállalni még belefér. Ha egyébként minden OK, egyik fél számára se fontos az esküvő, akkor nincs vele gond. És ebből a szempontból a papír se garancia semmire.

Házasodni együtt élés nélkül= házasodni a másik megismerése nélkül. Borítékolható a válás. Vagyis együtt élni házasság nélkül kifejezetten ajánlott, szerintem.

Amúgy se a középkorban élünk, ahol szüzen kellett férjhezmenni.

Az még mindig csak akkor gond, ha szóba se kerül a házasság, ha az egyik fél akarja. Lásd: első pont. Ha egyiküknek sem fontos, ettől nem lesz semmi jobb vagy rosszabb. Viszont ha az egyik akarja, akkor valakinek engednie kell. Mindegy, hogy kinek, az a lényeg, hogy el tudja fogadni a helyzetet. Itt is van lehetőség kompromisszumra: két tanús esküvő, stb.

A házas férfi az, aki számomra tabu, akkor is, ha a feleség is tud róla, hogy nyitott a kapcsolat. ;)

Számomra a nyitott házasság sem elfogadható, de közöm nincs hozzá, hogy ki él így. Másodhegedűs viszont akkor se leszek, ha nem kell bújkálni, és azt se tűrném, hogy mással is van rajtam kívül.

Összefoglalva: egyszerű. Számomra egy kapcsolat alapját többek között a hűség adja. Nem egy papír. Egy párkapcsolat attól lesz erős, és mások szemében is legitim. A gyűrű és a papír csak egy kifejezési módja az elköteleződésnek.

Nekem a 4-es, ami kerdeseket vet fel, de van az az elethelyzet, ami elfogadhatova teszi. Ha az erintett felek közül senki sem serül es van ok, akkor miert itelkeznek?

Szamomra mas szempontok ütköznek az ertekrendemmel. Pl. az 1-essel semmi gondom, ha a ket fel szereti egymast es kötödnek egymashoz es boldogsagukbol mar csak a közös gyermek hianyzik. Ugyanakkor nem tamogatom, ha olyanok, akik hazasok ugyan, de mar nincs köztük szeretet, vallalnak gyermeket.

Számomra a 4-es abszolút vállalhatatlan lenne. Az 1. talán.l,bár necces. A többi simán.

20L