Sok férfi miért sírja vissza a volt feleségét?

A szokás hatalma, addig nem értékelte túl sokra amit a másiktól önként megkapott, de amikor a hiányát érzi, akkor már párosítja a személlyel.

Az emberek nagy részét a szükségleteik vezérlik, eszerint cselekednek, ha valamit elveszítenek, akkor azt valahogy pótolniuk kell és ha nem találnak mást helyette záros határidőn belül, akkor önkéntelenül visszakoznak.....főleg a gyengébb jellemű egyedek.

Én nem sírom vissza, abba a Nőbe szerelmes voltam akit 15 éve megismertem, de azt a Nőt látni sem akarom, akitől elváltam.

A válás utáni pár hónap, első év kicsit macerás, vissza kell szokni az önálló életvitelhez, de nem vágyódom vissza. Ha forró váltás történt volna és én hagytam volna el a feleségem egy másik Nő miatt, akkor lehet hogy hasonlóan gondolkodnék, mert egyszerűen nem lehet elvonatkoztatni.

Az új partnernek pár hét alatt kéne úgy megismerni a párja szokásait mint akivel éveket együtt élt, ez szinte lehetetlen.

"A férj félrelép, elhagyja a családját, összeköltözik egyből a szeretőjével."

Ez természetes. Nem azért vált el, hogy utána egyedül éljen. Mivel nem történt haláleset, nincs kötelező gyászidőszak. Jó-jó, nem szép, mert aki egyedül marad, annak ez nagyon rossz, van a dologban egy kis önzés, tapintatlanság, de ez ilyen.

"Egy pár hónap múlva elkezdi visszasírni a feleségét."

Ennek a fajtának senki se lesz tökéletesen jó, ha van esze a következő párjának, akkor azonnal kihajítja.

"Van, aki újra is akarja kezdeni, és nyomul, de enyhébb esetben is megy s barátnőjének "a feleségem ezt így meg úgy csinálta"."

Ez a típus is kidobandó! Ezeknél nem ritka, hogy már az első kapcsolatukban azt mondják, hogy "az anyukám nem így csinálta":-)

"Évekkel válás után is úgy emlegeti, hogy " a feleségem"."

Ezzel semmi gond. Megszokta, amíg nem nősül újra, addig nincs gond, egyértelmű a meghatározás. A "volt feleségem" kifejezés hosszabb, körülményesebb, felhívja a figyelmet, hogy volt egy válása és azzal járó hercehurcája. Gyakran ilyenkor erre a témakörre terelődik a szó. Nem akarja a válás témáját hangsúlyozni, de szóba akar hozni valakit.

"Ha a nő összejön valakivel, akkor pedig megviseli."

Ez is örök jellegzetesség. Magával szemben mindig megengedőbb valaki, ezért nem terjed a nyitott házasság intézménye. Általában félrelépnek a felek és bocsánatos bűnnek tartják, de ha a másik teszi ugyanezt, akkor...

"Nem értem a dolgot, elvégre pont azért tartott szeretőt és vált el, mert a feleségével nem boldog, valami hiányzik. Aztán egy életen át a volt feleség lesz az etalon, akihez hasonlít mindenkit."

Nem egy jó típus. Elképzelem, hogy egy harmadik kapcsolatban már összetettebb módon reklamálna. Az első jobban főzött, a második szebben vasalt.... végül is bekerülhetnél a szentek sorába. Nem lehet ez könnyű. Én megpróbálkoznék olyasmivel, hogy pl. az előző barátom ilyenkor meg tudta javítani azt az autót, nem kellett fizetni a szerelőnek. Talán megérezne valamit abból, amit csinál.

Most itt férfiakról beszélünk, de azért tegyük hozzá, hogy nőknél is tapasztalhatók hasonló tünetek.

"a kozos gyerekeink kepeit is kiteszi a lakasukban,ami szerintem bizarr."

Éppen hogy nem bizarr, hanem abszolút természetes, hogy a saját gyerekeit legalább képen akarja látni mindennap. Olyanok ők, mint a keze meg a lába.

Az új feleségek többsége szeretné leépíteni a férj első házasságából származó gyerekeket.

Na, az öcsém járt így, és addig-addig alattomoskodott, áskálódott a második feleség, mígnem az öcsém megelégelte, és kiadta az útját.

Ugyanis az öcsémtől meg elvárta, hogy az ő első házasságából származó lányának mindent adjon meg, mintha az apja lenne, viszont az öcsém gyerekeivel kapcsolatban ezt nem tartotta magára nézve természetesnek.