Most jogos a felháborodása és a számonkérése?

Másfél éve "váltunk el". Azért idézőjel, mert nem voltunk hivatalosan házasok, 6 évig éltünk élettársi kapcsolatban és van egy közös gyerekünk.

Másfél éve - amikor már elég sok problémánk volt - kiderült, hogy folyamatosan csal is, kijátszott, elherdálta a spórolt pénzünket, ivott, és amikor már nem bírtam tovább, kitettem a szűrét. El is ment, de folyamatosan vissza akarta magát könyörögni (az azt megelőző 2 évben már többször kerültünk ide, és sajnos mindig vissza is fogadtam). Azt hitte, majd most is így lesz, de mondtam hogy ez már tarthatatlan, kezdek tönkre mennyi, ez ennyi volt.

Annyira nem hitt abban, hogy erős az elhatározásom - pedig a gyerekelhelyezést is elindítottam hivatalosan - hogy ki sem vett sehol lakást, egyik barátjától és rokonától a másikig vándorolt, mindenhol időszakosan meghúzva magát. Fél év múlva még midnig nem vitte el a cuccait, holott többször kértem rá, már azt is mondtam, hogyha nem viszi el, akkor kirakom az utcára.

Arra is kértem, hogy bár nincs válóper, üljünk le, és egyezzünk meg a közös ingósságainkról, hogy mi kié legyen, írjunk róla akár papírt is. Erre kiakadt, hogy neki nem kell semmi, az ő hibájából jutottunk ide, neki semmi közös dolog nem kell, amiről én jutok eszébe.

Többször is mondtam, hogy én ezt le akarom tisztázni, nehogy idővel ebből probléma legyen, de hajthatatlan volt, mondta, hogy a ruháin és néhány személyes dolgain kívül semmit nem visz el. - valószínűleg még midnig bízott abban, hogy újra lkezdhetjük valamikor.

A probléma most: másfél év után jutott el oda, hogy kivesz egy saját lakást., Erre írt egy emailt, hogy akkor most igényt tartana a hűtőre, meg a matracunkra és elhordaná a konyha felét stb. Na én most vágtam bele egy lakáshitelbe, pár hónapja kölktöztünk, rengeteg kiadásom volt és egyszerűen nem kalkuláltam ezt bele. Nem is keresek olyan jól mint másfél éve, egyszerűen nem engedhetem, meg magamnak, hogy mosógépet meg ágyat meg egy csomó dolgot most így hirtelen beszerezzek. Erre nekem jött és kiabált, hogy kisemmiztem, ő mindent rám hagyott és neki semmilye nem maradt, tönkre akarom tenni, ő egy földönfutó lett miattam. Hiába mondtam, hogy többször felajánlottam, hogy osztozzunk,amikor még én is jobban álltam, de ő volt az, aki elutasította...Még azt is a fejemhez vágta, hogy az ágyat akkor vettük, amikor én GYED-en voltam, tehát azt az ő pénzéből vettük, nekem semmi közöm hozzá. Na ennél undorítóbb beszólást nem is tudok elképzelni.

Hozzátenném, hogy kb 4x annyit keres mint én és fele annyi kiadása nincs, az elmúlt másfél évben nem kellett sem albérletet, néha még rezsit sem fizetnie. Gyerektartást is a minimumot fizeti, minden rám marad.

Most komolyan: jogos ennyi idő után a felháborodása és a kérése? Ti engednétek neki?