Szerintetek, ha a férjem csúnyán beszél, ráadásul a gyerek előtt is napi szinten hiába szólok neki, mit tegyek?

Amikor ezt mondja, te meg jegyezd meg jó hangosan hogy

"Na és ha idióta, NEKED MEG KICSI A FARKAD ÉS ALIG ÁLL FEL!!"

És vésd az eszébe hogy akárhányszor meghallod tőle ezt, te ezt hangosan és szemrehányóan ki fogod jelenteni akárhol is vagytok!

Majd megtanulja tisztelni a gyerekei anyját!!

Szaerintem ez a tisztelet teljes hiánya feléd, és a gyerek felé, amit viszont ő elvár tőletek. Sajnos a tiszteletlenség "öröklődik", vagyis agyerek átveszi, és előbb-utóbb ő is így fordul mások felé. Szerintem 5 évesen elég nagy már, hogy beszélj vele erről. Ahogy apa beszél az emberekről, az emberekkel az nagyon csúnya, nagyon bántó, nagyon rossz! Ha te így szólsz másokhoz, akkor ők is azt érzik, amit Te, mikor apa rondán beszél hozzád. Ugye nem szeretnéd, hogy úgy gondoljanak rád, mint apára?! És simán apa előtt mondanám! Meg mikor rákezdi, mondanám a kicsinnek, hogy látod? erről beszélek! Ilyen ronda mikor valaki így beszél? Butának látszik, nem?

Ha nem is esik le neki a lényeg, legalább vérig sértődik, és az is nagy elégtétel, főleg ha nyugodt maradsz, és végig tudod mondani, hogy igen, ilyen ordenáré, randa, és visszataszító mikor egy felnőtt ember nem tud uralkodni magán....

ll.31esvoltam

Igen Õ is a nagy tökéletesnek tartja magàt,nem is tudom,hogy miért is kell igy élni nekünk ,de én pl.nem tudom,hogyan mondjam el màr neki.

Én eleve nem mentem volna hozzá egy ilyen taplóhoz, akit ha a saját jó édesanyja nem nevelt meg, te már nem fogod.

esetleg megpróbálhatod felhívni rá a figyelmét, hogy a gyerek anyanyelvi kompetenciájának kialakulása a beszéd elkezdésétől 7 éves korig tart...

Ez a fajta bunkóság azért an, mert a férfiaknak valahogy helyre kell állítani a családban a tekintélyüket, ha azt valami csorba éri. Estleg nem történt valami olyasm, mondjuk te diplomát szereztél, vagy érdemeidet elismerték valahol valamilyen fokon, vagy bármi módon úgy érzi, hogy te fölénybe kerültél a kettőtök viszonyában. Ez egy egyensúly kibillenés, amit helyre kell hozni. Kerüld e a fegyelmezést. Ne fegyelmezd. A fegyelmezést megint csak azt érezteti vele, hogy fölötte állsz. Mutasd a jó példát. Ha nagyon durva, menj ki a szobából sőt vidd a gyereket is. (esetleg a gyerekednek mondd néha, hogy "tudod, Apu ezt nem godnolja komolyn, és ne utánozd, csak szegény elkeseredett valamiért") (esetleg olvasd el a Gyűlölködés könyvét, és azonkívül a "veszekedés elleni pirulákat"-t, ezek megértetik veled ezt az egyensúlytalan lelki állapotot. Ha ebből ki akarsz vergődni, első az empátia. Tehát beleélni magadat az ő helyzetébe, lelki állapotába. Figyeld magadat: nem kerülsz-e fölénybe? Nem mutatod-e ki, hogy te vagy a helyes, ő a helytelen? Mert bizony ha ez a helyzet, az a forrongást táplálja, nem a lelki békét. De az is lehet, hogy a munkahelyén éri mellőzés. Ezeket ki kell figyelned, és azután jöhetnek beszélgetések. Párbeszéd példákat látsz a veszekedés elleni...-ben. Nem hosszú, nyisd ki bátran!

[link]

[link]