Férfiak! Akik terhesen, vagy kicsi gyerekkel hagytátok el a párotokat egy másikért, észbe kaptatok valaha, hogy mégis a család a fontosabb? ha igen minek a hatására? Békültetek ki akár évek után is?

07.01-es válasza tipikus áldozathibáztató, nőgyűlölő, hímsoviniszta attitűd. Bár elég "érdekes" személyiség lehet az a nő (!), aki 3 gyerek és házasság után (!) így látja a megcsalt terhes és kisgyerekes, a férjének maximális mértékben kiszolgáltatott anyukák helyzetét. Ha egy gyerek hisztizik, 3 óránként szopik, hangoskodik, anyukával alszik, az nem mentség arra, hogy a férfi szajhává váljon, és megalázza, megcsalja a nőt, aki kiszolgáltatott helyzetében úgysem tud elválni. Anyukának ezerszer nehezebb egész nap a gyerekkel, apuka legalább el tud menni "kikapcsolódni" a munkába. Anyuka a legjobbat akarja a gyerekének, fölösleges hibáztatni, ha orvostól, védőnőtől, más anyukáktól, mindenkitől azt hallja, hogy 3 óránként kell szoptatni a gyereket, akkor 3 óránként szoptatja a gyereket, mert jó anya akar lenni, ez természetes. Régi nők helyzetét sem kell idekeverni, mert bár nekik nem voltak háztartási gépeik, addig segítette őket a nagycsalád (nagymamák, nagynénik, ángyok, unokanővérek stb.), míg a mai anyukák általában egyedül vannak. Apukának alkalmazkodnia illene a megváltozott új helyzethez, és belátni, hogy nem ő a kiskirály, illetve ha nem tetszik, hogy anyukával alszik a baba, akkor kinyitni a száját, és megbeszélni a problémát, nem magában duzzogni és félreqrni. Azzal egyetértek, hogy a házasság megromlásáért mindkét fél felelős, és általában a kommunikáció hiánya okozza. Csakhogy 07.01-es úgy állítja be a dolgot, mintha kizárólag a nő lenne felelős. Ez az, mentegessük csak a qrválkodó férfiakat, úgysincs még annyi szétzilált család, egyedülálló kisgyerekes anya.

Caka halkan jegyzem meg hogy nem sokkal kevesebb a félrelépő feleségek száma mint a félrelépő férjek száma

08.17: hát erről soha nem készült szerintem sikeres statisztika, de lehet hogy így van. Viszont itt a kérdésben azokról a nőkről van szó, akiket terhesen, kisgyerekesként hagynak el. És ez azért sokkal súlyosabb probléma annál, hogy csak a félrelépés tényének szempontjából közelítsük meg. Mert itt arról van szó, hogy (jó esetben) férfi és nő együtt vállalta a gyereket, és akkor apuka jön, és már a kezdetekkor kibújik a felelősség alól, és a könnyebb utat válassza (megcsalás). Szerintem a férfiaknak legalább addig illene parancsolni maguknak, amíg a gyerek legalább óvodáskorú nem lesz, és az anyuka képes lesz újra önellátóvá válni. Amúgy érdekes, hogy a férfiak, akik elhagyták terhesen/kisgyerekkel a feleségüket, miért nem válaszolnak. Pedig én tényleg kíváncsi lennék rá, hogy az ilyen ember mit érez.

Vagy alapjáraton szemétnek született

Nem látunk bele minden egyes kapcsolatba, úgyhogy nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy a pasi vagy a nő a hibás. Alapjáraton valamilyen szinten mindkettő hibás az ilyen eseteknél. A nő lehet hibás abban, hogy elhanyagolta a párját, hogy nem tudott uralkodni magán (bizony, hiszti, ez méreg), hogy csak ő akarta a gyereket, becsapta a párját (itt az oldalon is volt olyan, aki írta, hogy a párja nem akar gyereket, de ő igen, hogy maradjon terhes, és kapta az ötleteket - hagyja abba a gyógyszert, lyukassza ki a gumit...), a pasi meg lehet hibás abban, hogy nem figyelt eléggé, nem volt elég határozott, hagyta magát becsapni, vagy a párját csapta be, de egy biztos, az ilyen párok nem tartoznak össze, és csak a gyerek miatt együtt maradni óriási hiba (ezt azért tudom, mert ilyen családban nőttem fel, és gyerekként ez nagyon rossz, a szülők a saját elrontott életüket rajtunk bosszulták meg, és mikor mi boldogok voltunk, irigyek voltak, és mindent megtettek, hogy végül egyedül maradjunk... egyszer talán jobbra fordul...)

Sajnos még egy pasitól sem olvastam a kérdésre választ. Pedig nagyon érdekelne az álláspontjuk.