Váljak? Hogyan?

Férjemmel 19évesen ismerkedtem meg. Első szerelem, első minden tekintetben. Addig csak tiniszerlemeim voltak. 2,5 ev utan összeköltöztünk 1évig a szülei lepukkant érdi 300nm-es házában egy 50nmes külön lakrészben, melyet mi újítottunk fel és bútoroztunk be. Ekkor nagyim sajnos meghalt es "szabaddá" vált a pesti lakása, amit én örököltem. 5évig éltünk ott. Én együttélésünk kezdetén fodrászként széket béreltem, főiskola mellett, de mivel férjemmel nem tudtuk fizetni a bérlést abbahagytam. Kerestem alkalmazotti munkát. Azidő alatt engem végig elmondtak szüleivel mindennek, hogy otthon ülök, holott vizsgaidőszak is volt, szóval a munkakeresés mellett tanultam ezerrel, sőt télen hóban házhoz jártam bőrönddel 1500ft-ért is télen hóban busszal vonattal.. Végül találtam suli mellett végezhető jól jövedelmező munkát. Aztán egy másikat is, így két munkahelyem volt plusz a fősuli. Ekkor már nem bírtam a mindennapos ingázást, hisz hajnal fél5től este 9ig dolgoztam a hét majdnem minden napján. Folyamatos basztatás volt, hogy nincs főzve, takarítva stb. Azt gondolom anyósom volt a felbújtó. Ezért is költöztem vissza pestre a lakásomba. Ultimátumot adtam, ha velem jön, jön,ha nem, nem. Jött. 5 évből az első még mindig veszekedős volt, a háztartással csesztetett folyton. Nem voltam otthon szinte soha, annyit dolgoztam, de ő 6-13ig dolgozott az anyjáék zöldség-gyüm. kereskedésében, és a mosatlant mindig meghagyta nekem. Gondoltam, oké, veszük mosogatógépet és megoldódik. Nem, nem oldódott meg, akkor kaptam másért az oltogatást. Dobányoztam de max. 1doboz/hét kapacitással. Akkor azért kaptam. Eltelt egy év és lenyugodott. Ekkor megkérte a kezem, nagy öröm, diplomaátadós majd esküvő. Ollé. Az első hidegzuhany, amikor nászútra kellett volna mennnünk, nem mentünk, merthogy kell a pénz. Aztán a "nászút" az én munkámmal egybekötött balatonozás volt, én minden nap (vasárnap is) 6kor mentem dolgozni. Elmúlt sok idő megint azért kezdtük anyagilag összeszedni magunkat, elkezdte a zöldség bizniszt egymaga. Első évben tettünk félre. Később babavállalás indult, teherbe estem. 6hetes voltam amikor szülinapja volt. Sütöttem főztem 15fős családi banzáj volt. Estére elfáradtam és kértem segítsen, közölte, hogy neki van a szülinapja majd esetleg holnap ez a nap nagy nap, ő megy fürödni. Én gyűlölöm a kuplerájt, ráadásul a kajaszagtól hányingerem volt, ígyhát egyedül nekikezdtem. Megerőltettem magam és elvetéltem. Jött a nagy sírás, bocsánatkérés stb. Aznap éjjel mikor a kórházban feküdtem karambolozott a kis szar (mazda baby 89es) autónk totálkár lett. Jött a tél újat vettünk, kellett a munkámhoz, majd online pénztárgép kellett a boltba és elkopott a kis pénzünk. Aztán egy év múlva újra összejött egy baba aki egészségesen megszületett, de addigra eladósodtunk, mert csődbe ment az üzlete (szerintem miatta). Nekem a munkát abba kellett hagynom veszélyeztetett terhes voltam. A szülők segítettek minden babaholmot beszerezni, én talán a ruháit vettem meg a táppénzből. Addig addig, míg gyermekágyi időszak alatt pánik tört rám. Hogy nem tud eltartani, nekem kell pénzről gondoskodni. Eladtam hát a házamat és a férjem érdi 100nm-ét (ami az ő nevén van) külön lakássá alakítottuk. Tervek szerint az volt, hogy itt lakunk, a maradék pénzből fodrász szalont nyitok. Füstbe ment a terv, mert egy dörzsölt vállalkozó átvert minket. Persze én azt is láttam már az első kifozetésnél és könyörögtem, hogy ne. Mindenki ellenem fordult (szülők, férjem). Majd kijött az igazam és a házat plusz pénzből kellett befejezni. Most van egy csillivilli házunk, itt ott befejezetlen villanyszereléssel, sok dobozzal, mert berendezésre nem tellett és egy kanyi vasunk sincs. Az én nevemen semmi, házassági szerződés sehol. A férjem 2 hétig dolgozott a tescoban de kirúgták (jogosan), mert életében nem dolgozott csak az anyjáéknak. (Hamarabb jött el munkából, be sem ment stb). Most ismét anyuci szoknyája alá bújik. Az érzelmi részéről annyit, hogy sosem érzem azt, hogy megbecsüle, ha dicsér is, két mondat múlva bánt. A kislányunk miatt vagyok még itt, ill. a sok pénzem ami a házba ment tart vissza... Tudom, hogy végtelenül hülye vagyok, de segítségért kiálltok. Hogyan lépjek le biztonságosan?