Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Akik "normálisan" váltak el, könnyen feldolgozták?
14 éve vagyunk együtt a férjemmel, 10 éve házasokként. Van két gyerek, a kicsi 1,5 éves. A férjem igazi telhetetlen ember, ha a pénzről van szó. Sajnos beleestem én is abba a hibába, hogy majd változni fog, ha eléri azt, amit szeretne. Hát nem. Van tehermentes házunk, autóink, két csodás, értelmes gyerekünk, fix munkahelyünk. Mindenünk megvan. Nem vagyunk gazdagok, de nagyon jól élünk. Mégsem elég. Többet és többet akar. Emiatt folyton túlórázik, betege lett a munkának és a pénznek. Itthon csak a készt várja: kaját, tiszta, vasalt ruhát, meleg házat, rendes, jól nevelt gyereket, stb. A második gyereket ő is szerette volna, ki is volt, hogy olyan nehezen jött össze. Mégis, mióta megszületett, mint nő kb nem is érdeklem. Ha haza is jön időben, ül neki dolgozni.
Eddig nyeltem, tűrtem, de most már azt érzem, az önbizalmam olyan szinten van földbe döngölve, hogy nem bírom tovább. El akarok költözni.
Eleinte támogatott, mert -mint kiderült- abban volt, hogy úgyis múló szeszély ez, úgyis meggondolom magam, minden el lesz felejtve.
Ő nem érti, mi bajom, hiszen megvan mindenünk. Ja, csak épp nincs párom, akivel beszélgethetnék, nincs a gyerekeknek olyan apjuk, aki néha azért legalább kocsizik, legózik velük. Szerinte minden jól van nálunk. Mit gondolok, máshol nem ez van?-szokta a fejemhez vágni. Nála csak végletek vannak: vagy hazajön 4kor és néz ki a fejéből vagy túlórázik, hogy idézzem.
A lényeg, venni fog egy lakást, ahová elmegyek a két gyerekkel, de egy kikötése van, olyan helyen legyen és olyan minőségben, ami jó befektetésnek. Tehát még mindig arra számít, hogy ha el is megyünk, visszajövünk, ő meg a lakást utána kiadja pl. Papíron egyébként még nem hajlandó válni.
Láttam már jó pár válást, sajnos, ott iszonyatos veszekedések, pereskedések voltak. Nálunk nem lesz.Vagyis úgy tűnik. A két gyerek nevére kerül majd a ház, nem akarom, hogy a fejemhez vágja, Nekem vette. A kocsit vihetem.
Nem veszekszünk, egyelőre partner. És emiatt gyötör a bűntudat.... Az agyammal tisztán látom, lépnem kell, mert ebbe a kapcsolatba belehalok, de folyton vívódok. Sírok magamban, neki úgysem tudom elmondani, min megyek keresztül, mert sosem volt empatikus ember.
Félek, ő úgy gondolja, ha el is megyünk, ő akkor ugrik be hozzánk, mikor akar, mert a gyerekeket nem tiltom el tőle, sőt, örülnék, ha legalább hétvégén arra az 1-1-5 napra apjuk lenne.
Ha elmegyek, nem tudom, nem kerülök-e padlóra...
Hogy lehet feldolgozni könnyebben egy elválást?
válasza:Mi az, hogy ő vesz neked lakást? Válás, vagyonmegosztás, a ház fele a tiéd, abból vehetsz magadnak lakást. Ha belemész abba, hogy ő vegyen, tényleg a magáénak fogja érezni, bármikor odamehet, rosszabb esetben kipaterolhat onnan. Tovább megyek: idővel esetleg lesz valakid, aki odaköltözne, azt hogy akarod vele tudatni.
Én másfél éve váltam el hosszú hosszú huzavona után. Én pl. elkövettem azt a hibát, hogy abban az albérletben maradtam a kicsivel, ahol együtt éltünk. Ő is úgy volt vele, hogy majd úgyis meggondolom magam, és nem nagyon volt hajlandó beletörődni a helyzetbe. Folyton odajárkált, ott lébecolt, alig bírtam kitenni onnan és annyit veszekedtünk mint soha - gyerek előtt is, aki persze annyit fogott fel, hogy én rendszeresen küldöm el apát tőlünk, akit ő szeret :( ezt senkinek nem kívánom.
Akkor döntöttem úgy, hogy elköltözünk, és apa az új lakás küszöbét sem lépi át jó ideig. Radikális volt, de használt.
Azóta kezdek rendbe jönni. Ennek fél éve. Nem mondom, hogy könnyű. Ez nem lehet az. Neked se lesz, biztosan meg fogsz rottyanni kicsit. De ha komolyan gondolod, csak azt tudom ajánlani, hogy legyél határozott, és minél előbb alakíts ki magatoknak egy SAJÁT életet, amiben a gyerekek is otthon érezhetik magukat, és megszokhatják az új rendet.
válasza:Átérzem a helyzeted, és jogosak a félelmeid.
Leírom a saját tapasztalataim, hátha lesz benne néhány használható dolog...
Nálunk is hasonló volt a helyzet, az exem nem értette, hogy nekem mi a problémám, neki minden jó volt úgy, ahogy volt. Ő nem akart válni, és igazából fel se fogta, hogy vége. Hiába mentünk külön, és lett párkapcsolata (!), továbbra is a "tulajdonának" tekintett, átjáróházként használta az életemet, bejelentés nélkül jött, stb.
Idővel be kellett látnom, hogy a helyzet sokkal rosszabb, mint valaha is gondoltam. Ugyanis próbáltam újraépíteni az életem, de egyre inkább csapdában éreztem magam. Aztán bevillant, hogy ezt a férfit ÉN választottam. Olyat, aki minden, csak nem társ, nem érdeklik az érzéseim, az igényeim, eszközként használ. Képtelen voltam kijelölni a határokat. Ekkor szakemberhez fordultam, mert válaszokra volt szükségem, hogy miért alakítottam úgy az eddigi életem, ahogy... és ahogy jöttek a válaszok (kora gyerekkoromból, a családi mintáimból), egyre inkább változott a személyiségem. Képessé váltam határokat húzni, önállósodni, felnőni.
Évekig tartott mire olyan kapcsolat alakult ki az exszel, amiben tiszteletben tartja a határaimat, a gyerek érdekében együttműködünk, de engem már nem tekint a tulajdonának. Érdemi változás ebben akkor lett, amikor nekem is lett párkapcsolatom. Mivel a terápia során változott a személyiségem, változtak a preferenciáim is. A mostani párom megértő, toleráns, figyelmes, érdekli, hogy mi van velem és a problémáinkat tudjuk közösen kezelni. NEKEM kellett változni ahhoz, hogy az életem változzon, és ez nem ment egyedül. Hosszú folyamat volt, de megérte.
válasza:"Sírok magamban, neki úgysem tudom elmondani, min megyek keresztül, mert sosem volt empatikus ember."
Ok, de már megpróbáltad?
Egyébként mi is békességben váltunk el. Egyszerűen vége lett. A gyerekünk maradt közös felügyelet alatt, akkor jön hozzám amikor akar. Ha szükségünk van valamiben a másik segítségére, akkor megkérjük egymást, de ha valamiért úgy adódik, hogy nem tudunk, abból sincs gond. Mondhatni baráti a kapcsolatunk.
Kedves 2. hozzászóló!
Mintha magamról olvastam volna. Épp tegnap óta ölöm magam ezen, hogy én egy határozott, karakteres személyiségnek hittem eddig magam, de most tépelődök. Igen, a tulajdonának tekint. Ő bármit megtehet, oda mehet, ahova akar, addig, amíg akar, max kiveszekszem magam, hogy másra van idő, csak ránk nincs, de majd elmúlik. Konkrétan nem tudja megmondani, miben kellene változnom, de ő nem fog, az tuti. Semmilyen téren nem érzi magát ludasnak, mert neki így jó, így kényelmes.
Igazából azt látom, nálunk a megszoksz vagy megszöksz állapot van. :(
S igen, próbáltam vele beszélni, de vagy nem ér rá, vagy fáradt, vagy máshol van az agya. A múltkor csak annyit mondott, ismerhetném, hogy ő mindig kerüli a konfliktust, míg lehet. Hát ennyi. Mérleg.
A lakást pedig nem nekem veszi, hanem a gyerekeinek. Évek óta tervezi ezt, de befektetésnek akarta: míg a gyerek nem megy bele, addig albérletbe kiadja.
Én nem akarok a házon cirkuszolni. Én keresek, mióta együtt vagyunk, de a ház nagy része az ő érdeme, hiszen jóval többet hozott haza. Nem érzem fairnek, hogy ezen akadékoskodjak.
Csak tényleg attól tartok, hogy az új lakásba ő akkor ugrik fel egy kávéra vagy csak a gyerekre rápillantani, amikor akar. Én viszont ezt nem szeretném. A gyerekek akkor találkoznak vele, amikor akarnak, de én minimálisra szeretném csökkenteni a vele való találkozást, mert különben tényleg megmegyek ebben az egészben.
Ahogy látom, ő is ezt a baráti kapcsolatot képzeli el...
válasza: válasza:Nem értem a döntésed az anyagiak és a lakás tekintetében. Igen, ő vesz a gyerekeknek egy lakást, ahová mostani döntésed szerint beköltözöl, de a lakás nem a tiéd és nem is lesz soha. Bármikor keresztül mászkálhat rajtad, kitehet, elzavarhat, a saját feltételei szerint diktálhat. Akkor mégis mi változna az eddigiekhez képest? Nem lenne életed, magánéleted meg végképp nem. Mert ugye nem tudhatod, hogy mit hoz a jövő, mindenre számítani kell.
Az lehet,hogy ő többet keresett, te pedig kevesebbet, viszont te meg a gyerekekkel és a háztartással bajlódtál, amíg ő a munkamániáját kielégítette. A te munkádért nem fizettek, az övéért igen, ennyi a különbség, semmi más. Én ragaszkodnék a vagyonmegosztáshoz, mert így igazságos és a jövőm érdekében mindenképpen meglépném.
Hová mennél, ha a lakást el kell hagyni? Albérletbe? Egy fél élet munkáját meg csak úgy eldobod? Nagyon gondold át!
válasza:1. válaszoló vagyok.
Kedves Kérdező. A hozzászólásoddal csak megerősíted, hogy miért kerültél ilyen helyzetbe. Hogy ő többet keresett? Te meg otthon nevelted a gyerekeit, vezetted a háztartást, főztél, mostál rá stb. Épp ezzel a hosszáállással igazolod vissza, hogy ez így rendben volt, és a te munkád nem ér annyit, mint az övé. Nem véletlenül létezik a vagyonmegosztás házasság után: azt jelenti, hogy mindkét fél egyenrangúan vett részt a házasságban minden oldalról. KOmolyan ennyire ellehetetlenítenéd a helyzeted és maximálisan kiszolgáltatnád magad neki?
Azt írod nem neked, hanem a gyerekeknek veszi a lakást, amit kiadna. Magyarán még fizetnél is neki a lakásra? Akkor miért nem mész albérletbe? De ez már bocsánat de netto hülyeség lenne részedről. Simán lemondani a vagyonodról, hogy utána belegebedj egy albérlet fenntartásába??? Vagy beköltöznél az ÖVÉBE??? Mert hiába veszi a gyerekeknek, ő lesz a haszonélvező, és BÁRMIKOR kirakhat az utcára, ha úgy tartja kedve. Tényleg ezt akarod?
Ha önálló életet akarsz kezdeni, akkor kezdj ÖNÁLLÓ életet. Ne neki kiszolgáltatva. Mert abban, amit mondasz, semmi ráció és MINDEN észérvnek ellentmond.
válasza:Én lennék a haszonélvező. Ő csak a pénzt adja rá. Vagy így nem lehet?
Amúgy az én munkám a szemében annyit jelent: itthon voltam. Pedig max gyedet kaptam és kapok, nem voltam gyesen sem.
Ez az, ezek szerint már én is alulértékelem magam.
Ő csak annyit hajt, nem ő küld el, én akarok menni...
válasza:Ha te vagy a haszonélvező, akkor lényegében vesz neked egy lakást. Nem lenne tisztább, ha ebből a pénzből a ház felét fizetné ki neked? És akkor semmi köze a lakásból, amit te veszel. Vagy ha a gyerekek nagykorúak lesznek te meg mész az utcára?
Próbálj meg egy kicsit hosszútávon, reálisan gondolkozni. Vagy ő most így 20 millát alsó hangon hozzád vágna? Csak mondom: a haszonélvezőnek több joga van, mint a tulajdonosnak. Még egyszer mondom: ebben semmi realitás.
Én amondó vagyok, papírozzátok le szépen, és akkor utána nincs probléma, nem lehet belekötni vagy kijátszani a másikat.
Nekem pl az exem kiakadt, hogy miért kell bíróságra menni a gyerekelhelyezés és gyerektartás miatt, amikor megegyeztünk, és szépen fizet is. Erre mondtam, hogy igen, most igen. De még 15 év van a gyerek nagykorúságáig, ami alatt elég sokminden történhet. Ezt ne téveszd szem elől! Bármi történhet. Biztosítsd be magad!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!