Leírnád a gondolatod, érzésed, véleményed?

Várj egy kicsit még, idővel rájön maga is. Ha erőlteted, szerintem csak az ellenkezőjét éred el... Foglalkozz inkább a kislányoddal, ne a lúzer apjával. Tökéletesen pótolni nem tudod, de legalább próbáld meg.

(Egyébként meg megvan a véleményem azokról, akik elhagyják a gyereküket...)

hát én elvált apuka 2 gyerek, 3,5 és 7,5 éves.

Anyától elváltam és amikor elváltunk, megbeszéltük, hogy gyerekektől nem, nem csak a leírt 2heti láthatás lesz, hanem hetente 2-3 alkalommal délután velük lehetek. Sajnos nem így lett, hamarosan már csak a papírra (2 hetente) ment. Nekem mindennél fontosabbak volnának ők. mármint a fiaim. A legjobb csávók, akikkel valaha is találkozam. Persze valószínű elfogult vagyok.

Hogy mit csinál a volt férjed, nem tudom, én el sem tudom képzelni, hogy ne láthassam a gyerekeimet. Szívem szerint hoznám vinném őket oviba, suliba, csak sajnos a "kedves" ex úgymond kizárt ebből. Hogy pusztulna bele....

és hogy mit érzek a gyerekeim irán? Végtelen szeretetet, ragaszkodást, minden egyes elveszett nap, óra, perc fáj, ami elveszik úgy, hogy nem láthatom őket. Viszont a "jó" anya viselkedése folytán napról-napra biztosabb vagyok, hogy a döntés jó volt, csak szarok a következményei. Fel nem foghatom, hogy miért nem lehet válás után úgy élni, hogy a gyerekek laknak 1 helyen (mert az nyilván fontos nekik, hogy 1 otthonuk legyen) és a fennmaradó időben meg kb 50-50%-ban láthassuk a gyerekeket...

Persze nem akarlak a saját problémáimmal terhelni.

Egy rövid összegzés: egy barom a volt férjed... bocs

a 2. volnék

mit sem ér az egész, ha olyan elvált anyák is vannak, akik egyszerűen személyes korlátoltságuk, önzőségük, bosszúvágyuk, vagy nem tudom én miért nem teszik lehetővé, hogy a szülők elválása ellenére jó apja legyen a gyerekeknek az, akinek erre affinitása lenne...

A jog meg mindenkt biztosít, csak az elvált apának ezen törekvéseit nem. Több joga van a gyerekemmel bármit csinálnia egy vadidegennek, aki az anyukával él és ez szerintem nincsen rendben...

Szia!! Én egy 20 éves lány vagyok, és én a gyerek szemszögből írok neked. 5 éves voltam, amikor édesapám elköltözött tőlünk, és bár én nem emlékszem azokra az időkre, de édesanyám elmondása szerint volt, hogy egy évig rám sem nézett. Karácsonykor, szülinapkor kaptam nagyobb ajándékokat, gondolom a bűntudata megnyugtatására, de ennyi. Születésemkor 19 éves volt, tehát abban az időben 24-25 körül volt. Szerintem egy 24 éves sráctól nem lehet elvárni, hogy törődjön rendesen a kislányával, holott még maga is gyerek. Akkoriban neki fontosabb volt a bulizás, mint én. A helyzet akkor változott, amikor újraházasodott, és lettek testvéreim, utána nagyon sokat jártam át hozzájuk, volt hogy minden hétvégémet ott töltöttem. Tudom, hogy nagyon szeret engem, régebben is nagyon szeretett, de neki egyszerűen nem való gyerek. Vannak ilyen emberek, elmondásod szerint a férjed is ilyen, törődj bele. Később változhat a helyzet, annak örülj, hogy a kislányod még kicsi és nagy korára semmire nem fog emlékezni. Én is ezért nem neheztelek rá, hiszen nem emlékeztem rá, hogy nem törődött velem, pedig szerintem nagyon lelkiismeret furdalása volt emiatt.

Ne aggódj, a férjed is nagyon szereti a kislányotokat, csak most neki fontosabb a nőzés, a bulizás. Ebbe sajnos bele kell, hogy törődj, ha lenyugodott, akkor jöhet a kislány. Sajnos ilyenek a férfiak...

Én anyuka vagyok.Most válunk de én ragaszkodtam hozzá,hogy a lehető legközelebb maradjunk egymáshoz a gyerekek miatt.Ikerházba költözünk!Sőtt még lesz egy ajtó a két lakás között is,hogy bármikor átmehessenek a gyerekek(6 és 16évesek) pl.jó éjt puszit adni.Nekünk biztosan nehezebb lesz így,de ne csak mondjuk,hogy bármit megtennénk a gyerekeinkért,hanem tegyünk is!

Sajnos nagyon sok esetben nem tudnak kompromisszumot kötni.Sajnállak téged és a hozzá szóló apukát is,de legfőként a gyerekeiteket!

Kitartást,türelmet nektek!