Külföldön élő, dolgozó apától a valós keresete után hogyan lehet behajtani a gyermektartást?

Köszönöm a válaszokat! Igen, a régi úgy fizetett neki, ahogy írta az egyik válaszadó, s tény, már akkor megtehette volna, hogy jobban segítsen. Jelenleg sem a munkabéréből adja, a kiadott lakása fedezi... Nem tudom, hogy mennyire hazai (hivatalos út megkezdése után derülhetne erre fény), kinti cégekkel kapcsolatuk volt, ahová ment (ha jól sejtem), azzal is (a tulajdoni viszonyokat-kapcsolatot nem tudhatom, más néven vannak). A kinti keresete egyértelmű, hogy jóval magasabb, különben nem hagyná el az országot, családját, barátait. Ezt a herce-hurcát elindítani nem egyszerű, nem mindegy, mit írok le, s bizony érzelmileg is megviselő! Tudom, hogy vannak rosszabb helyzetben élők, van ebben tapasztalatom bőven, nem pènzes családból származom (apukàm alkoholista volt), de én hittem abban, hogy a párommal, társammal közösen képesek leszünk mindent megteremteni, amire a gyerekeknek szüksége lehet! Felmondtam a munkahelyemen, hogy a hátteret biztosítsam, anya-feleség lehessek, majd elölről kezdtem mindent (munka nappal-éjszaka),hogy pénz legyen (közben a gyerekek egyedül..:( ).Jelenleg maradt a nélkülözés, a fáradtság, gyerekeimre kevés idő (még közös játék-tanulásra sem marad sokszor) mert hajtani kell, utazni a munkahelyre,ami nem a szomszédban van! Amikor más gyerek úszni, színházba stb. megy (iskolai szervezés) az enyémek maradnak, de a táborpénzeket kifizetem, akkor is, ha kevesebbet ehetek, s csekket nem fizetek, hétvégén viszont mindig megyünk túrázni- azt mehengedhetjük magunknak! Sokan vannak így, ahol az egyik szülő vígan él, a másik pedig az egész életét, s mindenét a gyermekeiért adja! Jó olvasni, hogy vannak jó gondolkodású emberek! Köszönöm!

Ezért írtam, hogy vannak jó gondolkodásúak! Nem emeltem ki a nemet sem, mert tudom, vannak mindkét részről olyanok, akiknek kellene egy kis fejmosás (bár itt már az sem segít)! Nem fogom soha megérteni azokat, akik így bánnak másokkal, sőt a saját gyermekeikkel! Tudom, hogy vannak kivételek, akik figyelnek gyermekeikre, segítik őket, ők ezt a szeretetet, gondoskodást vissza is fogják kapni! Nekem sincs mitől félnem, ha mást nem, a szeretetemet, gondoskodásomat azt mindig is adni fogom! Megjegyzem: nem akarta a gyerekeket! Én viszont igen, akkor is, ha nehéz megoldani a mindennapokat! A gyermeknevelés nem a mindennapi élet finanszírozásában merül ki, annál sokkal többről szól, de nem kezdek bele, nem győzném leírni... Egyébként meg, aki a szívével lát, cselekszik, annak nem is kell elmondanom! Jó lenne, ha nem kellene harcolni, acsarkodni, ha gyermekeink nem vinnék tovább a rossz példát! Lehet, hagyom az egészet..., majd egyszer rájön, rossz utat választott! Csak nehogy késő legyen adfigra...Szép estét!

Nos, én az összes jövedelmemet hozzáadom, nem csak 50-et! ;) Három emberről beszélünk, nem kis cicákról stb. Tessék elolvasni, amiket írtam, úgy talán ráébrednek, azok is, akik nem tudják, mi is az, hogy gyermeknevelés! Szép napot!

Olvass, értelmezz! :) Egyszerű ember!