Miért a nők kezdeményezik a válások 70%-át?

Kedves hozzászólók, köszönöm, hogy meggyőztetek, hogy jobb befektetés kutyát beszerezni, mint férjet :)

Valszeg sok elpazarolt évet mentettetek meg az életemből.

Kedves 21-es. 45/F vagyok.

"Kedves hozzászólók, köszönöm, hogy meggyőztetek, hogy jobb befektetés kutyát beszerezni, mint férjet :)"

Nem erről szólt téma, hanem a társadalom degradációjáról és a tévhitekről, ami nagyrészt megöli a párkapcsolatokat. Ha Te "beszerezni" akarod párodat és egy állat vásárlásához hasonló gazdasági tranzakciónak képzeled, akkor fiatalon erősen hatott rád ez a rendszer. Beszerezhető a boltban a hús, a zöldség, a gyümölcs, vagy egy hűtőláda. A párt keresni, találni, meghódítani, megtartani és szeretni, tisztelni kellene életünk végéig.

Elvileg erre is esküszünk fel az oltár előtt, a házasságkötő teremben.

"Valszeg sok elpazarolt évet mentettetek meg az életemből."

Az a baj, hogy ez nem így működik. Természetes biológiai program az utódlás, ami tudat alatti és legtöbb esetben tudatos hiányérzetet okoz az emberben.

Ez egyaránt él a férfiak és a nők fejében. A felnövekvő gyereknek pedig szintén biológiai szüksége van egy zárt családra, ahol édesanyjával és édesapjával élhet együtt, hogy a közösségbe rendesen be tudjon illeszkedni, megkapja a szükséges viselkedésmintákat. Ha ezt nem kapja meg felnő persze, még sikeres is lehet, de nehezen lesz házaséletre alkalmas ember belőle, mert torz mintán szocializálódott. Látszólag nincs ezzel baj, ám néhány generáció alatt a társadalom épp oda jut, ahol most tartunk: a két nem eltávolodik egymástól. Ez pedig nem jó dolog, mert az utódszám a kívánt 3 körüliről 1-körülire csökken és jönnek a kényszer betelepítések. Nyilván ahol megritkul a nép, ott a területet idegenekkel töltik fel,

akik szaporák és fokozatosan lecserélik a korábbi modellen élő lakosságot. Olyanokkal, ahol meglepő módon még mindig erős a házasság intézménye. Mint valami öngyógyító folyamat, ami társadalmak szintjén így hat: kihal ami életképtelen. Nem érdekes ez a látszólagos paradoxon? Még nagyobb baj, ha ez a csökkenés a környékbeli országokban is jelen van, hiszen messziről, távoli kultúrákból érkezik a pótlás.

Hogy ez milyen problémákat hoz magával, annak még csak előjeleit látjuk Európa szerte, de az is pont elég... - Nagyon durva, erőszakos vége lesz mindennek. És elsősorban nem közjóléti, egzisztenciális, oktatásügyi okai vannak, bár megpróbálják arra kenni. Régen, rosszabb életfeltételek között, miért nem volt ez? Mert nem ez a hiba oka, hanem az a fogyasztói-társadalmi liberális modell, annak teljes értékrendjével, ami egyszerűen ugyanúgy nem embereknek van kitalálva.

22!

A 21-es iróniára kár válaszolnod. Szemmel látható savanyú humor. Ha észrevetted, a kérdés is, és a válaszolók zöme is a nőt teszi felelőssé a családok szétszakításának felelősévé. Erre jött az a fekete humor egy nőtől, hogy akkor nem megy férjhez, inkább kutyát szerez. Nos ezért kár vele foglalkozni, és ráépíteni egy egész demográfiát.

Inkább csak javasoljuk neki, hogy kutya helyett macskát vegyen, és sokat. Ne kívánjuk szerencsétlen ebnek, hogy az életét egy fojtóláncos besavanyodott öregasszony társaságában élje! A macskáknak meg mindegy.

Szóval ha jól értem, gyengéden arra céloztál, hogy kihal az a fajta párkapcsolati helyzettel élő emberi faj, aki igyekszik egyfajta egyensúlyra törekedni, azaz gatyát ad a nőknek, és hajkötőt a férfinak. Helyette, bevándorolt cigányokkal, kínaiakkal, arabokkal, tölti fel a megüresedett területeket. Pusztán azzal a hagyományos taktikai előnnyel élve, hogy ezen népek közt nincs válás, és szapora fajta, mivel a természetes kiválasztódást felborítottuk. Ugyanis náluk van az, hogy az asszonynak kuss van, és szüli a kölköt, és főz most takarít. Nem is válik el egyik nő se, hogy az élete második felében újra próbálkozzon, mert egyrészt elveri az ura, mint szódás a lovát, másrészt maga a társadalmuk, és kultúrájuk is kiveti őket érte.

Nos van ebben igazság, hogy ezek a kultúrák jobban szaporodnak, és komolyabb családi idillikus kép alakul ki, hiszen nemhogy apu-anyu modell, de még nagyszülők is együtt élnek többgenerációs házakban velük. Megvan a maga előnye, hogy a nagyszülők segítsége hatással van a párkapcsolat idejének nyújtására, sőt, mire kihalnak addigra már tényleg nincs értelme válásnak.

Másrészt elvettük a természetes ellenségét a fajnak, így valóban fennáll az elszaporodás veszélye. (Törvénytelen munkakerülés, jogtalan haszonszerzés, igazi bűnüldözés, halálbüntetés.)

Nos, lehet, hogy így gondolod, és ettől félsz, de nem hiszem, hogy megoldás a gyengébb nem jobb belátásra bírása, akár fizikai bántalmazással, megoldás lenne a problémás kérdésre.

Bár valóban életképesebbnek tűnik demográfiai szempontból, egy ilyen kapcsolat.

Nem kell rossz néven venni a női férfi leírást. Azért vettem mintának a férfi irányítást, mert jelenleg ez az idillikus a vallási fanatisták igényeinek szempontjai miatt. Ugyebár a fordított helyzet életszerűbb, de az vallási elnyomás alatt van jelenleg.

Kedves 24-es!

22-es vagyok. Értem én az iróniát, illetve némi elkeseredett lemondást szinte az összes kommentben.

Erre írom válaszul, hogy össze kéne fogni és nem széthúzni a pároknak. Sehol nem írtam olyat, hogy ez a nők elnyomásának fokozását jelenti. Ez a liberális megközelítés ódiuma: Vagy ütik verik a nőket, vagy a látott módom "felszabadítják". Nem erről van szó! Én egy harmadik utat vázoltam: Biológiai és társadalmi funkciókompatibilitást. Magyarán a mai állapotok helyett a férfiakat a társadalomnak arra kellene ösztönözni, hogy a nekik megfelelő társadalmi szerepet töltsék be: Dolgozzanak, keressenek pénzt, teremtsenek kellő egzisztenciát a családalapításhoz, illetve a minimum 3 gyerek felneveléséhez. Ehhez EMBERI fizetésre van szükség.

A nőket pedig ösztönözni kellene arra, hogy gyereket szüljenek, otthon legyenek, ellássák a háztartást, megteremtsék a gyereknek és a férjnek az otthon melegét, nyugalmát, ahova öröm hazamenni, illetve otthon lehet kikapcsolódni és nem kocsmákban elzülleni, vagy a munkába menekülni, esetleg alkalmi nőket hajkurászni. Ez közös érdeke mindenkinek. Lehet liberális érveket felhozni, de mint látjuk, azzal alaposan leszerepeltek: nem működik, mert nem a biológiai embernek van kitalálva, hanem egy szociológusok által feltételezett és sajnos hibás társadalmi modellnek.

A fentiek nem jelentenek sem raboskodást, sem a nők vagy a férfiak elnyomását. (Ma viszont mindkét nem egyformán rabnak és áldozatnak érzi magát és igaza is van, csak épp nem egymás áldozatai, hanem egy hibásan működő, embertelen rendszeréé, mely egyszerűen az oszd meg és uralkodj elven kihasznál mindenkit.) Egyszerűen funkcionális optimalizációról van szó. Persze ott kellene elkezdeni, hogy a fizetéseket duplájára kellene felemelni, mint az egész liberálszósz előtti időkben, amikor egy férfi a teljes családot el tudta tartani a fizetéséből. Elismerem, gazdaságosabb az összes nőt -ha alkalmas rá, ha nem, ha akarja, ha nem- rávenni, hogy elmenjen Ő is dolgozni...

Még valami: nem minden nő és férfi egyforma, vannak biológiai kivételek. Nekik lehet szerepet is cserélni állandóan, vagy időnként. A lényeg, hogy egyik fél az otthont szolgálja, másik a pénzkeresést. És ne mindkettő stresszelje, marja ugyanazokon a dolgokon magát és persze marakodjon utána folyton a párjával. Mert ez a társadalmi modell nagy általánosságban nem működik.

"...némi elkeseredett lemondást szinte az összes kommentben..."

Igen, ez esélyes, hogy ez nem azok kérdésköre, akik még boldog házasságban élnek.

Valóban az említett modell volt eddig a leg célravezetőbb.

Abban felnőttek a gyerekek, és együtt maradtak a párok a végsőkig. A családmodell is a minimum 2 gyermek volt, hiszen két emberben gondolkodtak minimum. A bátty, és a hug.

Sajnos ma már mindenkinek muszáj dolgozni menni,

(főleg ha mindkét szülő mondjuk közmunka programban van.)

és amennyiért dolgozni járnak, az alapból maga a stressz.

Amikor pedig hazaérsz, akkor nincs ahova hazamenj, csak csöbörből vödörbe.

Közmunkaprogram bérezését úgy hívják, kegyes halál.

A történelem nagy részében a nő ugyanúgy dolgozott, mint a férfi. Nem tudom, hogy miért menő manapság erről nem tudomást venni, de nem építhetünk téves információkra.

A paraszt asszonyok a férjeik mellett dolgoztak a földön, a céhekben segítettek a férjeiknek, gyárakban dolgoztak, stb.. Csak a gazdagok (kereskedők) engedhették meg, hogy otthon tartsák az asszonyt. Annyi különbség volt, a nők nem voltak teljes jogú polgárok, nem lehettek mesterek, és nem jöhettek-mehettek kedvükre.

Manapság nem menne nagyon ez a háziasszonyosdi, mert a háztartási gépek maguktól megcsinálják a munka nagy részét, és ha nincsenek folyamatos figyelmet igénylő gyerekek, akkor a nőnek annyi az élete, hogy ül a szappanopera mellett napi 8 órán át. (ez vezet a megcsaláshoz, vagy elég durva személyiségbeli változásokhoz)

Sok nő tényleg szeret dolgozni, és ettől megfosztani őket, vagy hátrányosan megkülönböztetni őket nem helyes. Az ilyenek már csak azért sem vállalnak gyereket, mert akkor veszélyben éreznék a munkájukat (megint: nem lehet 30 évig szappanoperát nézni)

A munkáltatóknak támogatniuk kéne a fiatal felnőtt nőket, nem pedig azt éreztetniük, hogy hátranyok érhetik, ha elmegy szülni. " Szülni ráérek később is, most viszont van egy jó munkám, ki tudja, hogy leszek-e még ilyen szerencsés"

Ha már nem működik manapság a régi minta ("apa a főnök otthon") akkor meg kéne tanulni osztozni a terheken, de idáig még nem jutottunk el. (manapság kb ott tartunk, hogy apa "besegít" a házimunkába)

Kedves 27-es, nem vagyunk egy véleményen.

"A történelem nagy részében a nő ugyanúgy dolgozott, mint a férfi. Nem tudom, hogy miért menő manapság erről nem tudomást venni, de nem építhetünk téves információkra."

Pontosítsunk, mert a lényeg a részletekben rejlik: Amit állítottam, hogy a nők zöme női munkát végzett, a férfiak zöme meg férfimunkát. A női munka zöme a háztartás és környékén történt, a férfi munkák zöme pedig nem. De az élet minden területén besegítettek persze egymásnak. Ha a nőmegbetegedett, a házimunkát és az ápolást akkor is el kellett valakinek végeznie. Ha nem voltak szülők, gyerekek, akkor a férjre maradt ez is természetesen. Itt a hangsúly a ZÖME és az EGYMÁSNAK szavakon van. Általában nem a férfiak szőttek-fontak, ellenben a nők sem álltak be gyakran az eke szarva mögé, legfeljebb haladtak a nyomon és szórák a magot, ha a gyerek még túl kicsi volt ehhez, vagy pl. az anyós túl öreg.

A céhes iparban pl. a gyerekek és a nők is eljártak piacolni, vagy mosást vállalt otthon a nő, ha épp a férj bevétele valamiért tartósan vagy átmenetileg kevés volt.

Vészhelyzetek akkor is voltak. De mindkét fél tudta, hogy a másik nélkül semmit sem érne, vagyis KELL neki a másik, így azt persze tisztelte, becsülte is. Továbbá olyan munkát végzett, amihez biológiailag alkalmasabb volt. Kivétel itt is akadt, ahogy írtam a korábbi hozzászólásban.

"Manapság nem menne nagyon ez a háziasszonyosdi, mert a háztartási gépek maguktól megcsinálják a munka nagy részét, és ha nincsenek folyamatos figyelmet igénylő gyerekek, akkor a nőnek annyi az élete, hogy ül a szappanopera mellett napi 8 órán át. (ez vezet a megcsaláshoz, vagy elég durva személyiségbeli változásokhoz) "

Ezzel nem feltétlen értek egyet. A nők akkoriban sem mosógépek, mosogatógépek, botmixerek, mikrosütők és hasonlók voltak. Mint ahogy a férfiak sem ipari robotok, CNC megmunkálóközpontok, komputerizált aratógépek és még sorolhatnánk a technika áldásos könnyítéseit mindkét oldalon. Azonban az is szociológiai tévedésen alapul, hogy a technika megszünteti a munkát. Nyilván évszázadokra előre nehéz becslést adni lesz -e olyan szint a jövőben, ahol már igen, de attól messze állunk. Ma tehát nem szünteti meg, csupán átalakítja, hatékonyabbá teszi, több munka elvégezhető, így más feladatok pedig megjelennek, magasabb rendűvé vál(hat) az emberi munka, ez hatalmi szándék kérdése csupán. Az élet emberibbé, kényelmesebbé válik, de egyáltalán nem dologtalanná! Szerintem amíg társadalom egy társadalom és fejlődőképes, vagyis életképes, addig ez így is fog maradni.

Pl. itt a fokozott polgárosodás, a falvak szintén elfuserált elnéptelenítési programjainak köszönhetően. Emiatt nőtt a gyerekek iskoláztatásának, nevelésének igénye, melyet az otthon lévő (újabb tévedés: szintén dolgozó) félnek a megnőtt feladata ellátni. Könnyű bevágni egy napközibe, bölcsődébe, óvodába, vagy 4-óráig napköziztetni, sőt az iskolákban a tanórákat értelmetlenül elnyújtani, vagyis a gyereket itt szocializáltatni és lesz olyan a társadalom napjainkra, amilyen. Helyette bizony a szülőknek kellene ezt a nevelési szakaszt is megtenni. Persze lehordani a gyereket a játszóterekre, játszóházakba, odafigyelni rá folyamatosan otthon és házon kívül, tanulását, lelki fejlődését, szocializációját folyton felügyelni - na erre egyelőre nincs rendes gépesített megoldás... Majd a mesterséges intelligencia korában esetleg - de én akkor is emberre bíznám az ilyesmit, nem egy sablonos logikájú gépre. Ma szokásos számítógépes játékokra, filmekre meg a legkevésbé, főleg 9 éves kor előtt...

Azután ott vannak a szülők, anyósok és apósok. Régen a család gondoskodott róluk is, mert annyira hatékony volt, hogy ezt is megtehette. Milyen liberálisan emberséges dolog otthonokba dugdosni manapság őket, kiszakítva környezetükből azokat, akiket legtöbbször ez tart életben... Régen sem mindig egy fedél alatt éltek, de ellátták őket étellel, besegítettek nekik öregségükre a házi munkába, stb. Célja volt utolsó pillanatig létüknek. Ma ezt a hatalmas erőforrást is elpazarolja a társadalom, újabb mesterséges problémát generálva magának belőle. Pedig ez is hatalmas egyben tartó erő, ráadásul a gyerekeknek az egészséges szocializációhoz szüksége volt erre is. A tiszteletet is meg kell tanulni valahonnan - időben. De a nagyszülők is viszont segítettek pl. gondozták az állatokat, palántát termesztettek, befőzésben, főzésben, takarításban kivették a részüket, akárcsak a gyerekfelügyelethez is hozzájárultak, stb. Esettől függően mentek a fonóba, kalákába, később "háziiparba" besegíteni. Az idős férfiak (apák, apósok) azért éltek akkoriban szebb korokat, mert életük végéig szükség volt rájuk, hasznosnak érezték magukat, aktívak maradtak. Azokat a ház körüli munkákat, amikre a fiatal férfinak nem volt ideje, módja, tudása azokat megcsinálgatták, illetve tudásukat, bölcsességüket, tapasztalataikat fokozatosan átadták, mielőtt még megtértek őseikhez pihenni. Gyakran a kezdetben nem összeszokott fiatalok civakodásaiban is a felmenők segítettek rendet tenni. Ma egyesek eljárnak tanácsadásra jó pénzért, mások meg szimplán elválnak, esetleg pokollá teszik egymás életét.

"Sok nő tényleg szeret dolgozni, és ettől megfosztani őket, vagy hátrányosan megkülönböztetni őket nem helyes. Az ilyenek már csak azért sem vállalnak gyereket, mert akkor veszélyben éreznék a munkájukat (megint: nem lehet 30 évig szappanoperát nézni) "

Megint leírom: Az, hogy a pénzt a férj termeli meg, nem jelenti azt, hogy a nők nem dolgoznak. Csak elsősorban nem a férfiak munkáját kellene végezniük. Mert a biológiai lényének alapprogramja a gyerek kihordása, megszülése, felnevelésének otthoni része és ez a gyerek alapvető szocializációját biztosítja. E nélkül kihal a társadalom, felbomlanak a házasságok, elveszik a rend alapja és vele a jövő -mint látjuk, tapasztaljuk-. Érdekes módon a külső hatásokat leszámítva ez a gond csak ott ilyen erős, ahol ezek az új elvek teret nyertek. Ahol áll a klasszikus családmodell, ott nincs efféle gond. Ez azért elgondolkodtató... Még valami: folyton a nők helyzetéről szól minden liberális eszmehúzó. Ugyanakkor ezen eszmék következtében lezüllő tönkremenő, még tovább rövidülő átlag életkorú férfiakról, a lassan kezelhetetlenné váló gyerekekről, az egyre kiszolgáltatottabbá váló, elszegényedő emberekről meg miért nem szól a fáma? Mert férfi szemmel látva és mások bajait is megtapasztalva nyugodtan állíthatom, hogy itt legalább annyira áldozat a gyerek, a férfi, a társadalom, mint a nők. Lehet még tovább borítani a bilit, csak már így is régóta csurog az oldalon a tartalom. Még valamit ne felejtsünk el, mikor valaki a nőket akarja egyoldalúan elnyomott félnek beállítani: nagyjából minden második "gyerek" egyszer szintén nő lesz. Amit most elfuserálunk gyerekeinken ezzel a torz modellel, azt a következő generáció női és férfiai 50-50%-ban szívják meg.

Olyan ez, mint a magas vérnyomás, vagy a cukorbaj: alattomos betegség, mert pont az nem látszik, ami a legveszélyesebb...

Ráadásul a hatás mint láthatjuk kumulatív, azaz nem egy folyamatos, állandósult defektust okoz, hanem exponenciális sebességgel teszi tönkre az egész társadalmat, vagyis éli fel a jövőt.

"A munkáltatóknak támogatniuk kéne a fiatal felnőtt nőket, nem pedig azt éreztetniük, hogy hátranyok érhetik, ha elmegy szülni. " Szülni ráérek később is, most viszont van egy jó munkám, ki tudja, hogy leszek-e még ilyen szerencsés"

Ha már nem működik manapság a régi minta ("apa a főnök otthon") akkor meg kéne tanulni osztozni a terheken, de idáig még nem jutottunk el. (manapság kb ott tartunk, hogy apa "besegít" a házimunkába)"

De nem fogja, mert épp a rendszer lényege, hogy ilyen embertelen. Marx, Sztálin, vagy akár Hitler is elmondhatta milyen szép lenne, ha... De mégse lett ettől szép egyik ilyen természet megerőszakolásos rendszer sem. Ez a baj a mostanival is. Van egy csomó "így kéne, hogy..." - szociológusi idealizált rizsa és vannak a túloldalon az emberek a valós tulajdonságaikkal. Mindegy, mennyi jogszabályt hoznak, az emberek úgysem abba az irányba fognak majd elhajlani, mert a törzsfejlődés, vagy Isten (kinek mi a fixa ideája) másképpen rendelkezett. És láthatod: ha végképp megerőszakolják az ember lényét, szimplán leáll a szaporodás és vagy kihal az a nép, ami így viselkedik, vagy megváltozik. Ha nem változik, akkor szétesik a társadalom, jönnek a háborúk, az ismerős vérontás. Vagy - és erre is van példa: keveredik másokkal és egyes dolgok fennmaradnak belőle, mások meg eltűnnek. Vehetjük jóslatnak is akár: Nem a mai liberális családmodell lesz a túlélő lista fő helyén... Általánosabban is fogalmazhatok: Nem lehet helyzetbe hozni egyes csoportokat a többi rovására, mert felborul a kényes egyensúly, melyeket egyre újabb és újabb szabályok beiktatásával kell egyre nehezebben és nehezebben korrigálni, míg a számos bevitt hiba következtében instabillá vált rendszer szétesik, összeroppan, káoszba süllyed. Pedig a liberalizmus lényege pont ez.

"...láthatod: ha végképp megerőszakolják az ember lényét, szimplán leáll a szaporodás és vagy kihal az a nép, ami így viselkedik, vagy megváltozik. Ha nem változik, akkor szétesik a társadalom, jönnek a háborúk, az ismerős vérontás."

:)

- Az ember jól lát, jól hall, erős terhet képes vinni, nehéz dolgokat tud rövid ideig tenni. Estére elfárad, 20-30 év alatt kiég.

- Az asszonynak a szaglása, érintése, színérzéke, kifinomultabb. nem bírja a hirtelen nagy terhet, de nagyon kitartó és képes a huzamos ténykedésre, kevés pihenéssel. Mivel fizikailag és szellemileg nyugodtabb alacsonyabb adrenalinszintű, és vérnyomást igénylően tevékeny, ezért nem fárad el estére.

- Ez a vadászat, és a gyűjtögetés, ha nem ismerted volna fel.

Ezt a természeti rendet lehet modernizálni, de a felborítása az említett katasztrófákhoz vezet.

A férfiak a stresszes feszült erőteljes munka miatti szervezeti felépítéstől 40-50 éves korára kiég. Ekkor kezdik el kidobálni azok a nők, akik fizikailag és szellemileg úgy épülnek fel, hogy még a 70-80 éves korukban is aktívak... bogarásznak a kertben, cincálják a bevásárlókocsit!

-Kérlek ne keress kivételeket! Vannak, de nem ez a jellemző.

Ez egyszerű létezési jellemző. A gepárd fut, és pár 100 méter után elfárad, összeesik. Mégis a leggyorsabb vadász. A lajhár meg ott bír lógni, és mégsem hal éhen.

Mindennek megvan a rendje. Ilyen az emberi nemek közti különbség is.

Ezt borítják fel a mai divatok, trendek, deviánsok, és retardáltak. ..és persze azok, akik nem akarnak dolgozni, így beülnek egy irodába és csak beszélnek a munkáról. :)