Hogy mondjam el a feleségemnek, hogy válni akarok?

Huhh, szegény asszony...Vajon hogy nem látta ezt korábban.

Egy biztos, a kérdező vissza fogja ezt még kapni az élettől kamatostul.

Én nem hordalak el semminek, de szívből kívánom neked, hogy egyszer majd megbetegedj és a kedves kolléganőd ezekkel a szavakkal engedjen el: nem vagy már olyan amilyennek megszerettelek, nem kívánlak és be kell látnod, hogy nekem is jár a boldogság.

Ha az élet igazságos, ez fog történni. De az élet nem igazságos, tehát lehet hogy szerencséd lesz. Sok boldogságot kívánok....a feleségednek és a gyerekeidnek.

"Igen, dolgozik, de 3 hónappal ezelőttig képes volt ellátni a gyerekeket."

Ezek szerint nem mondtál igazat, amikor azt írtad, hogy apaként a te feladatköröd a "a munka és a pénzkereset".

És azok után, hogy a feleséged

" az anya felelőssége gondoskodni róluk. Egy apáé a munka és a pénzkereset."

Nekem ez tetszik a legjobban! :-D

Azok után, hogy a feleséged az elmúlt három hónapot leszámítva ugyanúgy dolgozott, mint te, ellátta a a háztartást és a gyerekeiteket (mert az szerinted az ő dolga), nyugodt szívvel és lelkiismerettel képes lennél magára hagyni a gyerekeitekkel, hogy mindez a feladat és teher továbbra is csak rá háruljon, annak ellenére, hogy a leírtak alapján te is belátod, hogy nem a szándékával és a hozzáállásával van a gond, ha eddig helyt bírt állni minden téren, hanem az egészségi állapotával, csak neked ezzel ne kelljen nap mint nap szembesülnöd, meg azzal a szomorú ténnyel sem, hogy a saját gyerekeiddel nem akarsz törődni?

"Természetesen fizetem majd a gyerektartást, de felügyeletet nem szeretnék felettük. Hétvégente, vagy ahogy időm engedi majd látogatom őket. Ettől még nem leszek rossz apa."

Ha a feleséged ugyanúgy nem szeretné a gyerekek felügyeletét, vagy netalán idővel a szándéka ellenére képtelen lenne megfelelően gondoskodni róluk, ha ne adj isten nem javul, hanem romlik az állapota, és egyikőtök családjában sincs, aki segíteni tudna, akkor azok lesznek az opciók, hogy intézetbe vagy nevelőszülőkhöz kerülnek a gyerekeid, vagy esetleg lemondtok róluk, hogy jogilag örökbe fogadhatóak legyenek.

Szóval ha a feleséged is úgy állna a kérdéshez, mint te, akkor ezek lennének a lehetséges forgatókönyvek a gyerekeitek sorsát illetően. De te ettől még természetesen nyugodtan tarthatod magadat jó apának.

Kérdező, ha Te már úgy gondolsz a kolléganődre, hogy nem kell mosnia meg főznie a gyerekeidre, csak olyannak maradnia amilyen, akkor konkrétan már viszonyotok van, mert különben nem terveznél.

Én nem ítélkezem senki felett, de hogy az élettől visszakapod, az szinte biztos.

Az én exem otthagyta az első családját 3 gyerekkel egy nőért. Rózsaszín ködben úszott, nem érdekelte semmi, aztán 2 év múlva a nagy szerelem keresett mást. Én később kerültem képbe, most mi is már elváltunk, mert sem Apának sem társnak éppen nem való. Az élet keményen megbüntette, anyagilag és mentálisan is, ezt a volt feleségével mindketten így látjuk.

Most végre olyan párom lett, aki komolyan veszi hogy jóban-rosszban együtt, vele voltam, amikor kórházba került, velem van, hogy kicsit meghíztam (nem a plusszaimat meg a minuszaimat szereti, hanem ENGEM, velem fog maradni akkor is, ha valami komolyabb baj ér és én sem hagynám el soha akkor se ha netalántán impotenssé válna (most direkt durva példát irtam).

Menj nyugodtan a szeretődhöz, és remélem egyszer felébred Benned a lelkiismeret, hogy mit tettél egy emberrel meg a gyerekeiddel, de hogy soha nem fognak megbocsájtani Neked, abban biztos lehetsz.

Nem tudom, hogy fogalmazzak úgy, hogy ne sértselek meg, de te nem vagy érett sem egy komoly kapcsolatra, sem egy családra. Érzelmileg egy éretlen kamasz srác szintjén állsz, a felelősségvállalás témája sem az erősséged.

Ezt nem azért mondom, hogy vádaskodjak, vannak ilyen emberek, a bőrödből nem bújhatsz ki.

Csak ezt be kellene, kellett volna ismerni, őszintének lenni magaddal és nem kellett volna házasodni, családot alapítani.

Az új hölgy sem lesz mindig ugyanolyan, mint ahogy megismerted, a legkevesebb, hogy öregedni fog, veszít a vonzerejéből. De még akár ő is megbetegedhet, mert ez sajnos bárkinél benne van a pakliban.

Ajánlom, hogy tisztázd ezt magadban és vele is, hogy veled ne számítson igazán komoly kapcsoltra, ne kezeljen társként. Arra számítson, hogy amíg minden jól megy, jól szórakoztok együtt, addig vele maradsz, de ha valami baj van, akkor lépsz és oldja meg egyedül.

Még egyszer mondom, ha ilyen vagy, hát ilyen vagy, nem feltétlenül gond, az viszont igen, ha másokat hamis hitbe ringatsz. Inkább ne élje magát bele senki, hogy te egy életen át kitartasz mellette.

Zárójelben megjegyezném, hogy gondolom, ilyen gondolkodással azt sem fogod bánni, hogy ha te leszel egyszer beteg, akkor a párod kirak, mint macskát szarni.