Hogy mondjam el a feleségemnek, hogy válni akarok?

Azt kivanom tapasztald meg amit o tapasztal legy faradt es impotens Es az elet igazsagos siman visszakapot amit te teszel masokkal

Hogy mond el?

Igy: nezd kedves felesegem a vialgon mindennel jobban szerettelek mert sportos karcsu es vidam voltal

Mar nem szeretlek mert megvaltoztal es ahazassagi igeretem a sportos karcsu vidam nonek szolt

szo sem volt joban rosszban egeszsegben betegsegben dologrol gerinctelen allat vagyok jobban jarsz ha elhuzom a belem es megadom az eselyt egy olyan embernek aki teged szeret ugy ahogy vagy feltetel nelkul ...

Ezt nem hiszem el. Elhízott egy betegség miatt. Nyilván ugyanezen okból nincs elég energiája.

Főállásban dolgozik és vezeti a háztartást is. Naná, hogy fáradt és neked kutya kötelességed akkor a gyerekekkel foglalkozni. Vagy ha ennyire nem törődsz a gyerekeiddel sem, nemcsak vele, akkor inkább te vezesd a háztartást és ő gyerekezzen. És akkor rájössz, mitől fáradt.

Persze, te egyre többet gondolsz az egyik kedves kolléganődre, igaz? Amíg ő is el nem hízik vagy nem lesz kimerült a munka utáni robottól. Tudod mit? Neked fogalmad sincs a szeretetről, szerelemről, a jóban-rosszbanról. Kérlek, így mondd el neki, hogy lássa, nem érdemes küzdeni érted. Csak mutasd meg neki a kérdést, hogy rájöjjön, mivel él együtt.....

10-es vagyok, a nullás kommentelő :)) szerintem ha valaki ezt a meglehetősen gyakori jelenséget minden szepomtbol megnézi, akkor arra a következtetésre jut, amit leirtam. mindig mindenben két fél a hibás, csak általában nem 50-50%-ban és a mai tulhajszolt,robotolos világban, ahol a gyerekek okozta nehézségekkel is küzdeni kell és nem kapsz egészséges ételt a boltban, pláne ha még beteg is vagy, ez vár rád. továbbra is azt gonodlom, mindkét fél részéről emberi és gyarlo a dolog. itt azért az átlag esethez képest erőesn árnyékolja a képet, hogy szegény feleséged beteg, amiről nem tehet. ugyanakkor 15 kg még nem 30-40 kg és nem irtad le, hogy akar-e tenni ellene, csak nem tud egyelőre vagy nem is jutott még ela változtatás gonodlatáig. emellett több dolgot is emlitettél, pl hogy már nem társasági ember, otthonülős, nem tudtok beszélgetni. erről már inkább tehet, mint a betegéségéről. elszántnak tűnsz , és ha pár év alatt idáig jutottatok ,valoszinűleg nem lenne holtomiglan boldog az életetek. ezért lehet tényleg jobb, ha mindketten kaptok még lehetőséget a későbbi boldogságra más oldalán. igaz, ez attol is függ, milyen az anyagi helyzetetek.

másrészt viszont a gyerekek gondozása a feleséged nyakába fog szakadni, ugyhogy előre boritékolom, hogy neked megkönnyebbülés lesz a válás, rá pedig néhány ritka rossz és küzdelmes év vár.. nem tartalak bűnösnek amiatt, hogy nem vonzodsz hozzá és hiányolod a régi személyiségét, sajnos az emberek nagy része igy működik. de ha emberileg fontos neked, akkor egyrészt segitesz neki mindenben a betegségből kilábalni, nem tiporsz a lelkivilágába, megprobálod rávenni, hogy a saját közérzete érdekében amint tud, fogyjon vissza, és ne temesse el magát , járjon néha emberek közé, és nem hagyod magára küzdeni a gyerekekkel. ezek emberileg kutyakötelességeid.

Esetleg kérdezd meg azt a kedves munkatársadat, hogy van-e kedve összeköltözni veled, főzni, mosni, takarítani munka után, és ha a feleséged csak a megosztott gyermekfelügyeletbe megy bele, részben az egészségügyi állapota miatt, részben azért, mert szerinte az apjukra is épp úgy szüksége van a gyerekeknek, másrészt mivel közösen vállaltátok őket annak idején - van-e kedve és energiája minden második héten oviba és suliba hozni-vinni a te gyerekeidet, aztán este játszani, tanulni velük, ha betegek, ápolni őket, mert "neked erre nincsen időd", csak a feleségedtől vártad volna el, aki 8 óra munka mellett még a háztartást is ellátta eddig.

Ha a kolléganőd nem vár benneteket tárt karokkal, akkor gondold végig, hogy egyedül tudod-e majd mindezt csinálni, amíg nem találsz rá másik önként jelentkezőt, aki vállal a gyerekeiddel együtt.

Amúgy ha a feleséged helyében lennék, és így éreznél irántam, én tudni szeretném az igazságot, és ha ilyen formában közölnéd, ahogy itt leírtad, szerintem könnyebb lenne feldolgoznom a válást is és új életet kezdeni nélküled. Bízom benne, hogy a feleségednek is sikerülni fog.

Soha nem szeretted igazán. Eddig is illúzióban élt.

Jár a boldogság? Szerintem nem jár senkinek, inkább örüljünk, ha jut. Válj el, egy csomó pénzt fizethetsz a gyerekek után, mert így igazságos.

"A gyerekek az enyémek is, de az anya felelőssége gondoskodni róluk."

Ezt közölted a feleségeddel is annak idején, mikor gyereket vállaltatok?

"Egy apáé a munka és a pénzkereset."

Akkor szerintem tisztázzunk egy fontos dolgot: a feleséged is dolgozik - ahogy írtad - vagy te keresed meg egyedül a család megélhetéséhez szükséges pénzt, az ő feladatköre meg a háztartás és a gyerekek ellátása?

"Az eskünél pedig nem közlik, hogy mivel jár a "betegségben" rész."

Szerintem azt feltételezik, hogy két felnőtt, értelmileg és érzelmileg érett ember köt házasságot, aki fel tudja mérni, hogy ez mit jelent.

(De gondolom, ha te netalán egy agyvérzés miatt hosszú időre lebénulnál, vagy más ok miatt nem csak - akár átmenetileg, akár tartósan - munkaképtelenné válnál, hanem önmagad ellátására sem lennél képes, akkor magától értetődőnek tartanád, hogy a feleséged elhagy, mert amikor hűséget esküdött, nem tudta, hogy ez mivel jár, és neki erre nincsen se energiája, se kedve.)