Miért van ilyen sok válás?

Ezt mégis honnan tudják előre? Egyébként azért mert sokan tök fiatalon összejönnek, járnak pár évig és összeházasodnak. Lesz 1-2gyerek aztán rájönnek, hogy jaaa hisz én még nem is éltem, boccs édes...

Vagy azért mert előtte nem éltek együtt és lehet úgy már nem is olyan kedves nekik a másik egyén.

Elöször is az emberek változnak, senki nem olyan 50 évesen, mint 20 évesen, és nem biztos, hogy egy pár egy irányba változik.

Másodszor az emberek nem reális elképzelésekkel mennek bele egy házasságba, a szerelem nem elég ahhoz, hogy valakivel le lehessen élni egy életet, emellett kell még megbecsülés, öszinteség, bizalom, és hasonló érdeklödés is, és ez a legtöbbször nincs meg.

Ezen kivül manapság nem divat alkalmazkodni, ´mindenki a saját egyéni érdekeit nézi csak, és nem akar lemondani a másik kedvéért semmiröl sem.

Egy tartós és jó házasság sok munka eredménye, a szerelem, meg a szex csak egy elenyészö része a dolognak.

(Egy nö, aki 22 éve él ugyanazzal a férjjel, és még mindig kedve van vele maradni.)

Mert nem tanulják meg otthon,hogy az embereknek alkalmazkodni kell egymáshoz.Sok a csonka családban felnőtt gyerek,akinek nincs családképe.Ha még egyedüli is,akkor önző is többnyire.Csak önmaga igényeivel törődik,a másikéval nem.Minden apróságból problémát csinálnak,ahelyett,hogy közös erővel megoldanák a gondot.

A másik nagy baj,hogy nem valódi szerelem,csak a szex köti össze őket,ezt hiszik szerelemnek.Ez idővel már nem elég.Ha nincs mögötte szeretet,bizalom,megértés,akkor jön a válás,és sok esetben újabb egyedül nevelkedő gyerek.

Hú te még nem voltál házas. Viccesen fogalmaztad meg.

Ha igazán szerteik egymást... de ha nem?

honnan tudod hogy sírig fogod szeretni?

Szerinted miért van olyan hogy 30 év után válnak el?

Ha már volt igen komoly kapcsolatod több év együtt élés aztán elválás akkor tudod mit jelent.

Az elején minden szép sokszor a gyerek megszületésénél derül ki hogy az egyik fél nem megfelelö a szülöi szerep betöltésére, annyi és annyi ok van, minden válásnak más az oka.

Aztán nem utolsó sorban hogy az ismerkedés igen változatos. Régen egy kis faluban megismerkedet julcsa pistával kb 3 falu volt a környéken még ahonnan párt szerezhettek volna. Mikor össze házasodtak de nem jött be a dolog sem tudtak elválni, kit választott volna a gézát a szomszéd feluból aki ugyan olyan volt? ha elváltak nem volt aki vigyázzon a háztartásra, vagy a földet müvelje.

Most egyik fél sem kötött annyira mint régen. régen max félre kufircoltak de nem váltak. most meg inkább válnak ha félre kufircoltak.

Egyébként én elváltam és hidd el egy igen nehéz döntés volt de mondjuk úgy késön ébredtem rá hogy nem tudom leélni az életemet a volt férjemmel.

Szerintem azért van ennyi válás, mert az a legkönnyebb, hogy "ha nem tetszik el lehet menni" hozzáállás.

Szőnyeg alá söprik a problémákat, ahelyett, hogy megpróbálnák megoldani.

VAlószínű, hogy az illető szüleitől is ezt a példát látta.

Egy ismerősöm mondott egy történetet Mari néniről:

"Mari néni férje ivott, többször volt, hogy verte az asszonyt, de már vagy 30 éve a férje volt.

Egyszer a fiatalasszonyok megkérdezték Mari nénit, hogy:

- Mari néni, ha ennyire rosszul bánik magával a férje, akkor miért nem válik el tőle?

Mari néni csak nézett maga elé, s azt mondta:

- Tudod kedves, mert nem azt ígértem az oltár előtt."

Persze mindenhol vannak problémák, megtörténhet, hogy valaki nem ismeri valójában azt, akihez hozzámegy, de ha rögtön az első akadálynál elszaladunk, akkor hogyan fogunk továbbjutni a többin?

Nagy divat manapság, hogy házasság előtt szerződést írnak a házasulandó felek. Olyan, mintha előre elterveznék, hogy jó, boldogan élünk, amíg meg nem halunk, de azért biztosítsuk már be magunkat, ha mégsem megy ez nekünk.

Természetesen különböző egyéniségek vagyunk, s a korral változunk, de az elfogadás is hozzá tartozik a házassághoz, mint ahogyan az egymás formálása is.

Ez sokmindentől függ... Vannak gyorshzasságok- amik azért rosszak, hiszen szerelemből rozsaszín köd mögül házasodsz elmúlik és midnen rossz lesz. vannak kényszerházasságok- szerintem nem kell részletezni. És vannak a rendes szerető házaspárok - akiknek van esélyük, de hát az emberek az idővel változnak.

Úgy áltlalánosságban pedig, egy rohanó világban rohanó életet élünk, gyakran a házastársak (vagy csak hosszu kapcsolatban élők) már nem is beszélgetnek, kihül a kapcsolat... Az emberek nagytöbbsége manapság képtelen a kompromisszumra, sőt nem is tudják mit jelent az valójában. És a fő indok: kérdezz meg bármilyen elvált embert- a válasz az lett hogy mert a férjem/feleségem ilyenolyan rossz volt, eztsecisnlátajol, meg azt sem... Hát ezért. Mert mindenki ujjal mutogat, a másik szemében a szálkát is ugye. És amíg egy vitában csak a másik hibáztatása megy, addig annak a vitának nem lesz békés vége. Az meg a másik szörnyű temperamentum hogy ha felhoz valaki valamit ami nem esik jól neki akkor a válasz : "jóakkor szakítsunk!"

A problémákat kerülni kellene, folyamatos beszélgetéssel és figyelemmel a másik iránt, de ha már megtörténik meg kéne próbálni oldani nem elmenekülni...Az csak avégső kéne hogy legyen...

Koromnál fogva könnyebben eligazodom a témában.

A mi időnkben, mikor két fiatal megbeszélte a jövőjét, minden szempontból tiszta lapokkal indultak a közös életnek. Amit megszereztek közös volt, az örömmel együtt, bár nagyon meg kellett érte dolgozni.

Erős kapocs volt az akkori házasság, de általában elkövettek egy alapvető hibát.

Úgy nevelték a gyerekeket, hogy nekik legalább jobb legyen. Majd az unokák is ezen a nevelésen estek át.

A mai fiatalok nehéz helyzetben vannak, nem tudnak tisztán az érzelmek alapján élni. Az ősök a kapcsolatokba beépítették a nézeteltérések alapjait, úgy anyagilag, mint érzelmileg.

Az induláskori anyagi különbségek már ok a későbbi nézeteltérésekre. A házasság, akkor lehet stabil, ha a szerződést, pap, vagy anyakönny vezető előtt kötik a fiatalok. Ügyvédi irodában kötött házassági szerződés a közös jövőt illetően, érzelmileg nagyon bizonytalan. Ahol nincs jogilag letisztázva az anyagiak, ott még több a veszély a párkapcsolatra.