Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Válás » Gyermekem hány éves korában...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Gyermekem hány éves korában jelentheti ki, hogy márpedig nem szeretne menni az apjához? És azt meg is teheti, hogy nem megy.

Figyelt kérdés

Egyre inkább mondja, hogy nem szeretne menni, sőt már pszichésen is látom, hogy megviseli, amikor hazajön.

Sajnos látom, hogy apuka egy bizonyos dolgot nem úgy kezel, ahogy kellene (de ebbe most nem szeretnék belemenni), már külső szakember segítségét, közbenjárását is kértem.

Az én kérésem semmit nem ér, viszont a kisfiam lassan teljesen ki fog készülni, főleg, hogy egy érzékeny, jó gyerek és sajnos az alapbetegsége miatt nem számít bizonyos értelemben átlagos gyereknek (főleg tanulás terén).

Ha azt mondják menni kell, akkor megy...

Elég zárkózott ahhoz is, hogy valamire nemet mondjon, de most tanácstalan vagyok!


2010. márc. 1. 10:31
1 2
 11/19 anonim ***** válasza:

anyámék amikor elvááltak,6 éves voltam,8 mire kimondták,hogy láthatás nincs,csak anyánál lehetek,max ha ő megengedi,akkor láthat a férfi aki megcsinált 8nem nevezem apának)

emlékszem,engem megkérdezett a biroság,és a döntés az én szavam alapján született,én nem akartam a közelébe sem menni


igaz,ennek bő 10 éve,és egy elég gyerekbarát birónő volt,azota lehet változnak a dolgok

2010. márc. 1. 11:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/19 anonim ***** válasza:
50%

Kedves Kérdező!

Tökéletesen megértelek, hogy kétségbeesve akárhonnan is, de választ vársz, és remélem, hogy meg is kapod, ami alapján jó irányba sikerül alakítani a dolgokat! Azért írtam a kommentet, mert nekem ezek a tapasztalataim, ha itt kétségbeesve választ reméltem, és legalább ettől szívesen megkímélnélek.

Szomorú, amit a kommentedben leírtál. Sajnos nekem is az a tapasztalatom, hogy vannak, akik annyira makacsak, hogy a gyerek érdekekeit is alárendelik, hogy akaratukat véghez vigyék. (Nem ilyen szituból, anyós-ügy.) Szerintem kommunikációs "manőverekből" felkészülve lehetne hatni az exférjedre, de erre sincs garancia, mert sajnos van akiknek az agya másképp működik. A logikus érvek számukra nem hatnak sajnos.

(Akik az agykontrollos "programozásra" se reagálnak, pl. az értelmi fogyatékosok, de a látszólag normálisak, normális életet élők közt is van ilyen más agyműködés. Ha ismered az agykontrollt, olyan módszerekkel javasolnám megpróbálni.)

Kommunikációs manőverek: pl. kérdésekkel, de van még erre sok más is. "Jót akarsz a gyerekednek? Ezzel ez lett az eredmény, szerinted ezzel jót tettél? Máshogy akartad? akkor most mi a teendő szerinted? hogyan tovább szerinted?"

(Hogy ne érezze úgy, te mondod neki, mi a jó, hanem magától jöjjön rá a megoldásra.)

Mint anya, megértem, hogy meg akarod védeni a gyermekedet, és hogy emiatt a saját érzéseiddel is meg kell küzdened. Erre vonatkozóan nekem egy természetgyógyász azt mondta, hogy "nem védheted meg minden hatástól" a gyermekedet, ő döntött arról, hogy ebbe a környezetbe, (a Te esetedben) ehhez az apához született, és elég, ha a tőled telhető legjobbat megteszed. Ahogy keresed is a megoldást!

Sok sikert!!!

10.52.

2010. márc. 1. 11:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/19 anonim ***** válasza:
51%

Kedves Kérdező!


A Gyermekjóléti Szolgálat igénybevételét javaslom, mégpedig sürgősen, ahol közösen kérhetitek a közvetítői eljárást.


Azért sürgősen, mert el fognak Téged marasztalni, ugyanis a gyermek egészséges fejlődéséhez - akkor is, ha Te nem úgy gondolod - mindkét szülőjére egyaránt szüksége van és törvényes joga, hogy a másik szülővel is kapcsolatot tarthasson, s ugyanez a joga a gyermekétől különélő szülőnek is.


A Jóléti Szolgálatnál működő mediátorok képesek megoldani a családon belüli ilyen problémákat.


Az anyának az a kötelessége, hogy a gyermeket befolyásolja a kapcsolattartás elfogadására, az abban való részvételre.

Ha ez nem így történik, a gyermek és az anya egyaránt elzárkóznak (a gyermek elzárkózása egyébként az anya terhére esik), akkor akár büntető eljárást is lehet indítani az anya ellen, ugyanis ez a kiskorú veszélyeztetéséről szóló, büntető törvénykönyvbeli tényállás egyik alakzata.

2010. márc. 3. 12:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/19 A kérdező kommentje:

:-)

Jól ismerem a mediátorok munkáját, a Családsegítő Szolgálatot, dolgoztam is ott. Köszönöm szépen.

Nincs miért felelősségre vonni.

Azt hiszem, eddig is "túlteljesítettem". Mitöbb...

Eszemben sincs nem engedni az apjából, sőt... Igyekszem apukát felvilágosítani, hogy jó lenne ha változtatna a modorán, mert elhidegül a kisfia.

Tehát én úgy gondolom, hogy nem ilyen jellegű volt a kérdés és nyilván nem kell teregetnem!


Azt viszont nem fogom megvárni, tűrni, hogy a nemrég értelmi fogyatékos diagnózist megkapó gyermekemet apuka büntetni, mert nem úgy tanul, ahogy kívánja.

Erről ennyit.

2010. márc. 3. 13:46
 15/19 A kérdező kommentje:
jav.: "eszemben sincs nem engedni apjához..."
2010. márc. 3. 13:47
 16/19 anonim válasza:
Én most vagyok 12,a szüleim elváltak egyéves koromban,és én elsős koromban megmondtam apának,hogy harmadikban hozzá költözöm.Nagyon szükségem van édesapámra,de anyával maradok inkább,holott folyamatosan mondom hogy megyek apához,és ezzel sok mindent ki tudok zsarolni anyából.Nagyon nehéz így,de ezen nem tudok változtatni.
2010. márc. 7. 20:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/19 anonim válasza:
50%
Szia! Ilyen helyzetben a gyermek kimondhatja, hogy nem akar többet menni az apukájához. Te látod legjobban, hogy milyen hatással van gyermekedre az apja. Valóban szükség van apára is, de nem egy agressziv apára! Te felelsz a gyermeked jövőjéért, én a helyedben elmennék egy ügyvédhez, és megkérdezném a lehetőségeket. Ha bántja a gyermekedet, vagy csak úgy találkozhatnának, hogy Te is ott vagy, vagy sehogy, de ezt csak a kisfiad kérheti, és ebben az esetben, ha megszakad közöttük a kapcsolat a gyermek kérésére, az apának semmiféle kötelezettsége nem lesz felé, tehát gyermektartást sem fizet.
2010. márc. 11. 12:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/19 anonim ***** válasza:

Ilyen kis korban joggal feltételezhető a gyermek direkt vagy indirekt befolyásolása.

A színjáték valószínűleg csak neked szól, hiszen semmilyen negatív élményt nem tudott a gyermek megfogalmazni. Ilyen korban gyakori a gyermek részéről az effajta hozzáálás sőt az még jobban felerősíti a helyzetet, ha a szülők ellenségesek egymással. Ha jóba lennétek ezt a gyermek érzékelné és nem lenne értelme sajnáltatnia magát, mert tudja, hogy ti megbeszéltek mindent. Nem buta a gyermek látja, hogy a helyzetet hogy használhatja ki. Egy kis idő múlva meg eshet az is hogy mindkét szülője ellen fordul.

2010. márc. 18. 07:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/19 A kérdező kommentje:

Nem veszem színjátéknak gyermekem megnyilvánulását, mert tudom mi van a háttérben.

Ami miatt már segítséget is kértem, de apukát nem érdekli.

2010. márc. 18. 09:32
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!