Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Valakivel beszélnem kell! Mit tehetnék?
10 éves kapcsolat, 8 éve házasok vagyunk.
Az elmúlt 3 hónapban nagyon megromlott a kapcsoltunk, szinte már csak veszekszünk.
Van egy 2 éves kisfiúnk is akiért bármire képes vagyok. Nagyon apás és ezért folyamatosan nyelem a sértéseket.
Régebben mindent megtudtunk beszélni bármilyen problémáról is volt szó.
Ma ismét Megpróbáltam ( nem kiabáltam, nem vádaskodtam) de mintha nem is érdekelte volna. A végén megkérdeztem hogy szeret-e még vagy inkább hagyjam és Menjünk a gyerekkel?
A válasz az volt hogy oda megyek ahová akarok ő nem tiltja meg.
Teljesen letaglózott ez a hozzáállás.
Szerinte én állandóan csesztettem. Ami szerintem nem igaz mert semmmi másért nem szoktam szólni csak ha a gyerekkel nem foglalkozik. A munkája miatt van hogy napokig itthon van mégis képes egész nap netezni és a gyereket is letudja azzal hogy odaadja telefonját. 2 év alatt egyszer sem voltak együtt sétálni, vásárolni vagy bármi.
Szerintem ez nem normális.
Jó lehet én is hibás vagyok de amikor látom a Kisfiamat hogy mindent megtesz hogy felhívja magára a figyelmet(apa játszon, foglalkozzon vele)akkor nem bírom szó nélkül hagyni. Ezalatt a három hónap alatt annyi rosszatt kaptam tőle hogy végképp nem tudom mi lesz a kapcsolatunkkal.
Nem tudom mi tévő legyek, mit tehetnék még?
válasza:Köszönöm Torry!
Párterápi miatta kizárt, biztosan nem jön el.
Sajnos én is amit aggódom hogy ezt az egészet a Kisfiamnak végig kell hallgatnia, néznie.
Sajnos én tapasztalatból tudom milyn egy ilyen gyerek élete. Ezért nem tudom elvislni a káromkodást, bántást.
Még holnap egyszer megpróbálok vele beszélni de ha akkor is elhajt akkor gondolkoznom kell hogyan tovább.
Gyorsan munkát kell találnom a kisfiamat bölcsibe kell adnom. Albérlet kell keresnem.
Nagyon Félek hogy megpróbálja elvenni tőlem a fiam. Sajnos senkim nincs akihez mehetnék.
Végülis jól csinálta évek alatt nem barátkoztam, nem kellett dolgoznom teljesen kivont a forgalomból.
válasza:Albérletetben lakunk, a munkája miatt 2-5 évente költözünk. Anyagiakban sem állunk fényesen. Az ő családjában is volt haláleset, Nálam pedig apukám 8 hónapig küzdött a tüdőrákkal. Ezeknek a költségeit megtakarításainkból fizettük így nem sok mindenünk maradt.
Nekem is ez volt az első gondolatom hogy van valakije. De azt mondja nincs. 31 évesen már nem vagyok fiatal és biztosan nem keresnék új párkapcsolatot. Főleg a Kisfiam mellé.
válasza: válasza:"31 évesen már nem vagyok fiatal"
Jajj ne röhögtess már... Van aki 50 évesen találja meg az igazit, nehogy már föladd. Most nem jött össze, legközelebb már tudod milyen típust ne válassz.
Köszönöm a válaszokat!
Ő se ilyen volt kb. fél éve furcsa, elis hidegültünk egymástól és az utóbbi 3 hónapban pedig minden voltam akár a nyílt utcán is képes volt lehordani.( soha nem volt ilyen)
Általában hogy egy szerencsétlen vagyok, nem vagyok jó anya, mert minek nekem 2 gyerek mikor egyet sem tudok nevelni. Sajnos nagyon jól tudja milyen szavakkal is tudd fájdalmat okozni.
Én nem tartom magam rossz anyának, 2 éve én vagyok éjjel nappal a Kisfiammal. Mindent amit lehet megoldok vele kettesben. (vásárlás, főzés, takarítás, játszótér, tanítgatás) De azért ezek a mondatok nagyon fájnak és tényleg van amikor elhiszem hogy sz.r anya vagyok.
válasza:Ez nagyon szomorú történet... Még szomorúbb, hogy ennyien javasolták a válást! Ha a kisgyerek és te is szeretitek őt, nem tűnik menthetetlennek. (Egyébként 2 gyereketek van? Csak, mert ez nem tiszta.)
Veszekedés közben mindenki mond bántó dolgokat, ezeket nem kell lenyelni(!), de lehet teljesen más a probléma forrása is. Fizikailag ugye nem szokott bántalmazni? (Mert akkor azonnal hagyd ott!) Sok mindent elmondtál: hogy mi a bajod neked, mi a baja a kisfiadnak... Azt kellene kideríteni, hogy mi a baja a párodnak! Kapásból rengeteg dolog jutott eszembe a viselkedése alapján, de sokat segítenél, ha mesélnél még róla - akár priviben is.
- Írtad, hogy nem túl fényes az anyagi helyzetetek. Lehet túl nagy felelősség és nyomás nehezedik rá, úgy érzi, nem tudja megadni nektek, amire szükségetek van (pláne nem 2 gyereknek), ezért önmaga büntetéseként nem fogadja el a szereteteket. Tehát minél jobban próbálkozol, ő annál inkább meghátrál. (Egyébként te dolgozol valamit? Mert, ha nem, lehet, hogy csak be kéne segítened!)
- Hátrébb került a ranglétrán. Most, hogy már nem ő a "szemed fénye", simán érezheti magát másodhegedűsnek. A gyerekkel szembeni viselkedése szándékosnak tűnik, valószínűleg féltékeny rá. Nem akar rosszat neki, csak nem biztos, hogy el tudja fogadni. A kicsik jól megérzik, ha valami baj van, ezért is lehet a fiad ennyire ragaszkodó: ő még nem érti miért ilyen az apja vele, próbálja minél jobban szeretni, hátha "kiengesztelheti". (Hármasban programokkal még nem próbálkoztál? Írtad, hogy félsz, hogy elveszi a gyereket tőled. Miért? Tett ilyen célzásokat?)
- Ezt tovább folytatva, vagy akár külön problémaként is: önbizalomhiány. Elutasító, rád vetíti ki a problémáit, a sértéseket is azért kapod, mert szenved. Nem érzi eléggé jónak magát melletted, nem képes felülemelkedni magán, ezért téged próbál lenyomni, lerombolni mindent, amiben hiszel. A viselkedése miatt aztán csak még rosszabbul érzi magát, ezért még távolságtartóbb. (Szoktad őt dicsérni? Kérdezni a napjáról? Észrevetted és értékelted régebben, ha tett értetek valamit?)
- Ez is összefügghet a többivel, de erről még nem beszéltél: szexualitás. 10 év az épp elég hosszú idő ahhoz, hogy kialudjon a tűz, a szenvedély, az izgalom helyét pedig átvegye a rutin. Általában a férfiaknál ez nagyon sokat nyom a latba, ezért is gondoltam, hogy fölhozom. Szerencsére erre egész könnyű megoldásokat találni az interneten. (Ha erről lenne szó, azért hadd jegyezzem meg: tiszteletre méltó a hűsége!)
Hirtelen ennyi jutott eszembe, nem akartam túl sokat írni... :)
válasza:Vele milyen volt az édesapja?
Ő szerette volna ezt a gyereket?
Ha tényleg soha, semmit nem foglalkozott vele az Apja akkor nem is fog annyira hiányozni.
Nélküled a bölcsi sokkal nagyobb törés lesz.
Sziasztok!
Ma reggel hozzám se Szólt.
1 db 2 éves kisfiúnk van.
Én még gondoltam a kapuzárási pánikra igaz nem tudom mikor kezdődik a férfiaknál. Ő most lesz 40 éves.
Bántani csak szóban szokott nincs tettlegesség.
Az önbizalomhiányról amit írtál teljesen rá illik, ez pedig az én hibám is lehet az utóbbi egy évben teljesen nem foglalkozik magával (20 kg hízott, sör pocak, nehezen mozog)és én ezt szóvá tettem de mondtam neki hogy én ugyis szeretem de szeretném ha változtatna mert az egészsége látja kárát(magas vérnyomás)
Anyagilag csak annyi a probléma hogy nincs sok megtakarításunk. A fizetése bőven elég a havi megélhetéshez. Igaz most nagyon autót akar venni lehet ez is gond.
Az apjával való kapcsolatáról nem sok mindent tudok, viszont az unokájával eléggé távolságtartó.
A Kisfiam nem tervezett baba volt, de akkor azt mondta hogy bármit is döntök ő mellettem áll és segít.
A szexuális életünk is jó volt heti 1x-2x eggyütt voltunk, viszont az elmúlt fél évben jó ha Havonta és azokat is én kezdeményeztem. Itt meg arra gondoltam hogy megijedt attól hogy megemlítettem mi lenne ha vállalnánk még egy babát. Akkor azt mondta nem. El is fogadtam de volt még legalább 3x hogy rá kérdeztem mivel szeretnék pár baba holmitól megválni ha úgysem lesz rá szükség tovább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!