Hogy érjem el hogy elváljanak a szüleim?

És azt elfelejtetted hogy ki szűlt meg téged?

Hogy ki hordott a szíve alatt 9 hónapon át?

Sok fájdalmakkal megszűlt téged..

És ez a hála?

Tetszik az ilyen duma,csak ki a franc kérte rá??

Téli szünet van, unatkozó kisdiákok kamukérdéseket irkálnak, mert nincs jobb dolguk.

Ha igazam van, akkor inkább játssz valamit, mondjuk egy fegyverrel, hátha szerencséd lesz.

Ha nincs igazam, és igaz a kérdés, akkor kicsit gondolkozz el: ki adott neked életet, ki etetett, ki ápolt, mikor beteg voltál, ki törölte ki a szaros seggedet, amíg te képtelen voltál rá? (Bár lehet, hogy most is képtelen vagy).

Olyan nincs, hogy egy anyából csak úgy "kiszeret" valaki. Ha bánt, akkor megutálod, és akkor nem a válás, meg az elköltözés a megoldás. De gyanítom, nem ez történt, csak egy hisztis p.csa vagy. Kamaszodsz, és kezded megunni, hogy valaki még mindig kontrollál. Pedig igen rád fér. Nem vagyok híve a gyerekverésnek, de rád rádférne egy akkora pofon, hogy a fal adja a másikat.

Ahhoz meg, hogy apádhoz költözz, nem kell elválniuk, így is megoldható lenne. DE! Beszélsz az ország nyelvén? Tudsz valamit az ottani életről? Tudod, milyen ott az iskolarendszer? Te ki tudnád fizetni a költözésedet? Mert gondolom apud nem hobbiból dolgozik egy idegen országban, távol a családjától. Bár ha belegondolok, ilyen gyerektől én is menekülnék...

Nőj fel, próbálj minél kevésbé hülye p-csa lenni, mert felnőttként nagyon meg fogod bánni!

Egy újabb elkényeztetettet gyerek aki utálja anyucit, mert az nem veszi meg neki a legújabb barbie-t...

Szomorú.

Én anya vagyok, 3 iskolás gyerekkel.

14 éves vagy, nyakig a serdülőkorban. Nem kirívó eset, hogy a serdülő korban a gyerek és a szülő(k) eltávolodnak egymástól. Teljesen normális, hogy az anyukád testi szeretetnyilvánítási kisérleteit visszautasítod. Teljesen normális, hogy a húgodaddal többször veszekedtek, mint korábban.

Te már nem vagy gyerek, és elvárnád, hogy felnőttként kezeljenek. Már megérted, hogy mi történik körülötted, meg tudod ítélni a bizonyos élethelyzeteket. A te véleményed több esetben különbözhet az édesanyád véleményétől, és ez otthon ellentétekhez vezet. Az anyukád óvni akar téged, ami tiltásokban nyilvánul meg. Ez érthetően nem tetszik neked. Több döntési felelősséget akarsz - főleg ami a szabadidődet illeti.

De mégis: a szüleid válásának a szorgalmazása nem lenne megoldás a számodra. Valószínűleg nem tudod, hogy néz ki az édesapád hétköznapja, de hidd el: kéthetenként nem nehéz jó apának lenni. Fogadni mernék, az apukádat nem láttad még egyetlen egyszer sem rosszkedvűnek, igaz? Persze, hogy örül az édesapád, hogy ha hazajön, meg te is örülsz neki. Jó hangulat uralkodik. Így teljes a család. Nem is utasítja el egyetlen kérésedet sem. Aztán jön a stresszes hétköznap az anyukáddal. A tiltásokkal, a szabályokkal.

Az igazi megoldás az lenne, ha az édesapádhoz mehetnél, 2-3 hónapra (a nyári szünidőben), és akkor együtt lehetnél vele, jobban megismernétek egymást. Esetleg beiratkoznál egy ottani nyelvtanfolyamra. Ha ezt a szüleid nem támogatnák, nincs más választásod, mint várni a nagykorúságodig. Akkor azt teheted, amit akarsz. A válás két felnőtt ügye, ha már nem tudnak és nem akarnak együtt élni. Ha az apukád hazajár, akkor nem az az érzésem, hogy nem szeretné az anyukádat. A véleményed meg lehet róla, hogy milyen a kapcsolatuk, jó vagy rossz. Ahhoz jogod van. De a szülőket egymás ellen uszítani - azért, hogy az apukáddal élhessél - semmi esetre sem megoldás. A szülőknek nemcsak jogai, hanem kötelezettségei is vannak, és ez eléggé nagy eltéréseket mutathat bizonyos családokon belül. De ugyanígy vannak jogai és kötelezettségei a gyereknek is. Csak így működik az együttélés. Az együttélés kölcsönös adást és elfogadást jelent. Ha valaki egy életközösségben csak kapni akar, úgy nem fog működni a családi közösség.

Én nem gondolom, hogy ez egy "kamu" kérdés. Sok serdőlőkorú szenved attól, ha az apa külhonban dolgozik és a gyerek csonka családban kell, hogy felnőjön.

Nem értek egyet azzal, aki azt írta, hogy legyen hálás amiért megszülte az anyja. Azért nem nagy művészet kipottyantani x db gyereket. Millióknak sikerült már. Ettől még nem lesz valaki jó anya. Nem egy ismerősöm van, akinek az anyja annyit tud, hogy leküldi a boltba piáért, hogy még tovább lehessen részeg és üvölthessen vele. Az ilyennek nem jár tisztelet, hiába szült... Nyilván aki foglalkozik a gyerekével, és szereti, annak igen, tehát nem az anyaságot szólom le, de önmagában megszülni egy gyereket az nem anyaság, csak biológiailag, szvsz.

Ettől függetlenül, egy tahó vagy kérdező. Ahelyett, hogy örülnél, hogy anyud szeret és próbál közeledni. De oké, érthető, hogy 14 évesen nem vágysz az ölelgetésére, de akkor is, gondolkozz már el azokon, amiket leírtál. Nem bántásból mondom, ez tényleg nem egészséges. Gondolkozz el az életeden....

Esetleg költözz apudhoz, akár csak nyárra. De ezt a témát hagyd...