Párommal tizenkét éve vagyunk együtt. Van egy 11 hónapos fiunk. Megunta az együtt létet?

Gondolom, Te vagy az anyuka.

A pasik ilyenkor háttérbe szorítva érzik magukat, hiszen a gyermek minden percünket igényli. Ha rendes, gondoskodik rólatok, ne izgulj, próbálj rá jobban figyelni, mint régen,,

Talán csak az a baj,hogy te CSAK a gyerekkel foglalkozol,mint a mai anyukák többsége.Ha sír,azonnal felveszed,és dajkálgatod,így a pici hisztis lett.Ha még éjjel is állandóan sír,akkor a párodnak nincs a pihenésre lehetősége,és te sem törődsz vele annyit,amennnyit egy férjjel kellene.A gyerek nem lehet fontosabb,mint a párod és a házasságod.Nidketten egyformán fontosak!

Ha ez a gond,akkor sürgősen változtass rajta.Ha még más is ,akkor megkell beszélni és megoldani a gondokat.A picinek mindkét szülőjére szüksége van.

Nem kell mindig a férjet hibáztatni,csak ma ez a divat.A nők mindig csak ártatlan bárányok.

Egy három gyerekes anyuka.

Ugyan nem a kérdésedre válaszolok, de az élethelyzetünk ugyanaz, csak mi 8 éve vagyunk együtt és 11 hónapos lányunk van. :)

Aztán rájöttem szép lassan, hogy hagyom egy kicsit magára, had csináljon amit akar, menjen nyugodtan, anélkül hogy óránként hívogatnám. Egyszerűen meg kell szokniuk ezt az új helyzetet, ami nem rossz, hanem MÁS mint ami 11 évig volt. A lényeg, hogy ne hanyagold el őt, mert arra is rájöttem, hogy nekünk kell összetartani a családot. Az én párom például magától tuti nem találna ki progit, vagy nem mondaná, hogy vigyük el anyuhoz egy kicsit a kölköt és csináljunk vmit kettesben. Ne szekáld, mert akkort még jobban fog menekülni. A kommunikáció nagyon fontos. Tudd mit szeretne és tudja ő is te mit szeretnél.