Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti hogyan döntenétek: együtt maradni vagy külön folytatni?
10 éve vagyunk együtt. Mindig is nagyon különböztünk, én társasági, ő magányos típus. Én városi, ő falusi. Én határozott véleményű de meggyőzhető, ő makacs de minden mindegy típus.
Van már 2 gyermekünk, ebből fakad az állandó vita, illetve folyton pocskondiázza (ok nélkül) a családomat. Szorgalmas, házias, bármire megkérhetem, amit intézni kell, megcsinálja, de magányos vagyok lélekben. Ha hozzám jön vki, ő elmegy itthonról, mondván, úgy sem érti-érdekli a vendégem.
Én szülőként türelmesebb vagyok és fontos a gyerekek lelke. Ő ha behergeli a 4éves kisfiunkat és a gyerek megüti játékból (hiába mondtam korábban, hogy ne engedje), vissza adja erőből a gyereknek. Folyton feszült, ilyen alapból, és már az oviban is mondták, hogy látszik a gyereken ki foglalkozott vele többet mostanában (2 hónapja szültem).
Hálás vagyok a sok segítségért, de ő nem akar fejlődni sem a gyereknevelésben, sem másban. Szerinte el kell fejben dönteni, hogy együtt maradunk és elfogadni a másikat. Naponta többször beszélek magamban, hogy elhagyom és jobb mintát mutatok a gyerekeinknek, de mivel bosszúálló, egy helyen dolgozunk, félek a következményektől.
válasza:Mert ha szétmentek, szerinted onnantól sose néz többet a gyerekekre, és nem lesz rájuk hatással...?
Nem értem, miért jöttél vele össze, ha ennyire különböztök...
válasza:Igen, szeretem és pár dolgot tudok a gyerekkoráról, biztosan ez is számít.
Viszont a gyermekeink boldogsága mindennél fontosabb.
Ha újra itthon lesz, leülünk beszélgetni, és remélem, végig hallgat.
Ha nem tud fejlődni apaként, elmegyünk a gyerekekkel, bármennyire is fáj ez nekem.
Köszönöm a válaszokat.
válasza:Miért kellett apukának egy hétig kettesben lennie a kisfiatokkal a Balatonon? Mégis mit vártál?
Próbára akartad tenni, szembesíteni, mennyire tehetetlen?
Sok olyan apa van, aki fel sem tudja fogni, hogy rendesen kell etetni a gyereket. Milyen anyja volt a te férjednek. A választ ott keresd.
válasza:Én úgy látom (bár lehet rosszul látom), hogy minden tekintetben uralni akarod a férjedet (ezt egyébként jelezted is) - beleértve a gyereknevelésről alkotott véleményét. Megjegyzem - nem tudom hány apuka van aki ennyire kiveszi a részét a gyerekek neveléséből. Az meg hogy egy hétre elvitte a 4 évest magával - szerintem kiemelkedő teljesítmény!!! Még akkor is, ha nem úgy etette a gyereket ahogyan te etetted volna - ez normális hisz te vagy az anyja.
A kommentjeidből az is kiderül, hogy inkább te vagy az, aki lenézi őt: "te a városi", "te a főnöke", "te aki mindent jobban tud". Ne haragudj, nem bántani akarlak - csak nekem ez így jön le. Lehet, hogy az ő részéről a családod "pocskondiázása" csak védekezés.
Ami pedig a gyereknek levágott pofont illeti: én sem értek egyet a gyerekek bántalmazásával, DE egy pasi másként működik. Ahogy értem nem arról van szó, hogy veri a gyerekeket (hiszen a falrapisiért is sarokba állás volt), hanem, hogy előfordult hogy amikor a gyerek megütötte, ő visszaütött. Nálunk is volt ilyen, én sem láttam jónak, de tudtam, hogy bárhol előfordulhatott volna ilyesmi (pl az oviban visszaüt egy gyerek) és legalább számítani fog arra, hogy ha verekszik, ő is kapni fog. Nem kell ezt túldramatizálni.
A gyerekeknek akarsz jót - példás anyuka akarsz lenni? Arra gondoltál, hogy a gyerekeidnek mit jelent az apjuk - vagy inkább csak arra gondolsz hogy TE hogyan látod a helyzetet?
Gyerekkoromban anya volt a fegyelem és rend. Apa meg a hancúr és a vidámság. Anya nagyon haragudott, mert néha "veszélyesen" játszott velünk apu - DE ettől voltam BOLDOG gyerek, ez az ami megmarad egy életen át bennem!!! Nem lehet hogy a te gyereked is így látja?
Őszintén szólva ezzel az abszolút dominanciával, amit kivitelezni szándékszol - nem tudom ki tudna együtt élni. Úgy kezeled a férjedet mint egy gyereket, akit TE akarsz megnevelni. Csodálom, hogy még veled van...
válasza:Kedves 15-ös válaszoló!
Fontos, hogy az apuka is játszon a gyerekkel, de mellette szülőnek kell maradni, óvni, félteni, felkészülni a lehetséges dolgokra és a játékon keresztül tanítani.
Első sorban szülő, második helyen pedig barát.
Elgondolkodtam az írásodon... azt igaznak érzem, hogy próbálom a saját nevelési elveimet apukával betartatni, de hidd el, semmi extra igényem nincs. Csak azt szeretném, ha nem csak játszó pajtás lenne, aki felpötgeti a gyereket, majd mikor apuka elfárad, a gyerek még pörög, jön a szóbeli majd fizikai bántás, mert nem fogad szót a gyerek, nem áll le, még mindig játszana.
Így utólag végig olvasva rá jöttem, mivel egy pici részletet írtam le magunkról, csak az alapján tud bárki is véleményt írni. Ez túl összetett probléma ahhoz, hogy itt megalapozott véleményt olvassak.
Azért köszönöm a válaszolóknak, hogy időt fordítottak rám, az én gondomra.
válasza:15-ös vagyok.
Igazad van. Egy piciny résen keresztül nézve valóban nehéz korrektül felmérni a helyzetet.
Te teljesebb képet látsz, hisz benne élsz.
Azt azonban mindenképp jó mérlegelned, hogy létezik- e olyan férfi, aki jó barátja lehet a gyerekeinek és egyben felelősségteljes apa is egyben és ha egyáltalán létezik ilyen vajon te megtalálod- e. Még ha mindezeket Igen is a válaszod, még akkor is édesapa csak egy van... és ahogy valaki előttem ezt mar írta is, az apát úgy sem tudod a gyerekek életéből kizárni. Amit te mondjuk 2 hét alatt felepitesz, azt egy hétvége láthatáron ugyanúgy romba tudja dönteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!