15hónapos a kislányom,7 hetes terhes vagyok és a férjem válni akar. Tanácstalan vagyok. Mit tegyek?

Szia. Nagyon sajnállak, hogy ilyen helyzetbe kerültél. :( De lehet hogy rájössz a probléma okára, hogy vajon miért pont a második terhességednél akar elhagyni. Lehet, hogy besokallt, nem akar ekkora felelősséget vállalni hogy 2 gyerek "van a nyakán". Az is lehet, hogy már az első gyerkőc is sok volt neki, esetleg mellőzve érezte magát és 2 gyerek mellett pedig már tuti nem jön vissza a régi élete.Tehát nincs kizárva hogy még nincs veszve semmi és ha ki tudod deríteni mi a problémája akkor lehet hogy meg tudjátok beszélni, és meggondolja magát. Ha nagyon menni akar akkor szerintem hagyd, lehet hogy kis "levegőre" van szüksége és egy idő után másképp látja és visszamegy. Biztos az is zavarja hogy picit megváltoztál a szülés után, hiszen egyetlen nő sem viselkedik ugyanúgy mint a baba előtt.13 hónap pedig elég kevés a szülés meg fogamzás között, biztos sokan gondolják: "Úristen, elég volt eggyel is végigcsinálnom most meg jön még egy!!!"

A babát én nem vetetném el, ki tudja ha később mégis szeretnétek még egy babát összejön-e.Remélem lesz erre megoldás,sok sikert kívánok.

Először a férjeddel kell tisztáznod, h. ő hogyan áll a megszülés kérdéséhez. Ha nincs ellenére, akkor valószínűleg nem fog problémát okozni később, de még ilyenkor is megfontolandó, h. megszüld-e.

Ahogy egy korábbi válaszoló írta: egy gyerekkel is nehéz újra párt találni, de kettővel már majdnem reménytelen. Vannak kivételek persze, de ettől még nagyon nehéz.

Neked is, és a gyerekednek is jobb lenne, ha sikerülne újra párt találnod, és nem csonka családban nőne fel.

A második megszülésével ezt veszélyeztetnéd, és ráadásul már nem egy, hanem két gyerek kerülne rosszabb helyzetbe.

És abból, amit írtál, bizonytalannak látom, h. a jövőben mennyire számíthatnál a mostani férjed segítségére, úgyhogy így mindenképp nagyon megnehezítené a helyzeted a 2. gyerek.

Ha a férjed részéről számithatsz további segítségre, és nem tervezel újabb párkapcsolatot (legalább is hosszútávút, mert azt látom ismerősök körében, h. rövid távra talál egy kétgyerekes elvált nő is viszonylag könnyen partnert, de ritkán maradnak együtt hosszabb távon),

akkor viszont nincs akadálya annak sem, h. megszüld.

De ezt tényleg alaposan meg kell gondolnod.

"hát igazából betörném a férjed orrát és olyan ügyvédet küldenék rá, hogy fizethetné élete végéig a tartásdíjat,de olyat,hogy gatyája se maradna...bocsi de nagyon felidegesít ha egy csávó így bánik a feleségével!"

Ez aztán jó tanács!

Ha betörné a férje orrát, legfeljebb ő (mármint a férj) küldene rá ügyvédet.

Hogyan küldenél rá "olyan ügyvédet, hogy fizethetné élete végéig a tartásdíjat,de olyat,hogy gatyája se maradna..."

A gyerektartás mértéke törvényileg szabályozott. Akármilyen ügyvéded van, annál többet akkor sem kapsz.

Ennél csak kevesebb lehet, ha a tartásra kötelezett mondjuk papíron munkanélküli lesz és csak feketén dolgozik, v. minimálbérre van bejelentve, a többit zsebbe kapja, esetleg lelép külföldre és soha nem tudod meg, h. hová ment. Tartási kötelezettség elmulasztása miatt nem fogja az Interpol évekig keresni világszerte.

Szóval elhiszem, h. felidegesít a férj viselkedése, de azért nem ért meggondolni, mit írsz. :)

(És egyébként lehet, h. a férjnek is megvan az oka a viselkedésére, csak erről a feleség nem tud (még). Ezért nem biztos, h. tönkre kéne tenni az életét, és földönfutóvá tenni.)

Bocs, kis korrekció az előzőhöz:

- "Hogyan küldenél rá " kezdetű mondat végéről lemaradt a "?".

- "de azért nem ért meggondolni" helyesen: nem árt meggondolni

- "A gyerektartás mértéke törvényileg szabályozott. Akármilyen ügyvéded van, annál többet akkor sem kapsz."

Természetesen a max. mértékére gondoltam, h. annál többet nem kapsz, mivel -tól -ig határ van.

Ez most nem a kérdezőnek szól,hanem az előttem szólóhoz,aki ügyvéddel vagdalkózik!Undorítónak tartom azokat akik úgy gondolják,hogy ha megvan a gyerek,akkor már a férfinak kötelessége vállalni a gyereket.Közös megegyezéssel feküdtek le,akkor a gyereket is közös megegyezéssel kellene vállalni!És ha a nő annak ellenére,hogy a férfi nem akarta azt a gyereket,de ő mégis megtartja,akkor vessen magára és nevelje fel egyedül.Ne pereskedjen,hogy márpedig az az ő gyereke is,és igenis fizzessen egy csomó lóvét!!!Undorító,hogy vannak olyanok,akik így tönkretennék,legalábbis megnehezítenék egyes férfiak életét.Megszüli majd megpróbálja ráerőltetni?Adnék mindnek olyat....Az anyám egyedül nevelt fel minket,egyszer sem ment apám után,hogy adjál pénzt,a te gyerekeid is,nem pereskedett,nem erőltetett minket rá,stb.stb.És ezt becsülöm benne.És nem nézem .zarba sem azokat akik olyanok mint akikről a levelem elején írtam.

Szép napot mindenkinek!

Sajnálom a helyzetet. Ne haragudj, hogy ezzel kezdem, de a kérdés nem csak rólad szól, mivel ezt írtad: "Én szivem szerint megtartanám a kicsit, de nagyon félek, hogy nem tudok neki olyan életet biztositani, amilyet megérdemelne."

Bármilyen nehéz is a helyzet, és bármilyen nehéz szembenézni ezzel, tény hogy ölni készülsz. Ne ölj.

Minden gyerek más, mindenki mást hoz ki ugyanabból a helyzetből. Nálunk is ott volt a döntéshelyzet: abortusz vagy sem. Már a gyerek gyönyörű, csodálatos, okos, bölcs.

Nem tudhatod, talán épp ő fog felemelni téged. Neveld úgy, hogy képes legyen rá. Az ő jövője a te jövőd.

A férjeddel pedig egyetlen esélyt tartok valósnak: indíts fordított pszichológia. Kérj bocsánatot tőle. Mindenért. Azért is, ami nem a te hibát, hanem esetleg az övé.

Miért? Mert senki sem hagyja annyiban, ha a hibáit más vállalja fel, senki sem engedi át másnak a keresztjét. Ez túl nagy áldozat, és az emberek ezt nem viselik el, akkor már kisebb áldozat beszélgetni, szembenézni dolgokkal.

Van aki ezt azonnal megteszi, másnál kitartónak kell lenni, mert esetleg rájátszik (tehát támogat benne). De csak azért játszik rá, hogy eltávolítson magától, és így ezáltal vessen véget annak, hogy el akarod lopni a keresztjét. El kell érned, hogy könnyebb legyen számára veled szembenézni, mint azzal, hogy valaki az ő bűneiért vezekel. Így talán elindíthatsz egy párbeszédet.