Jár-e a rokontartás egy 22 évet betöltött főiskolásnak, aki önköltséges alapképzésben nappali tagozaton folytat tanulmányokat?

Kedves utolsó hozzászóló. Valószínűleg érzékenyen érint a téma valami miatt,és el is vagy tévedve. Ha valaki elválik az nem azt jelenti, hogy vége az életének, nem alapíthat másik családot, és vezekelnie kell.Nem írtam a történetbe de Nekem még előző házasságomból van egy szintén 22 éves fiam, aki a gimis évei alatt nyelvvizsgát szerzett,érettségi után a nyári szünetben végig dolgozott, és azt követően is. A főiskolai évei alatt 4 órában bejelentett munkaviszonya volt. Kivéve az utolsó félévet amikor is a szakdogáját írta. Ezt mindet magától vállalta be, a szórakozásait, utazásait, ruházkodását meg tudja oldani. Belátta és ezen van a hangsúly, ezzel is könnyített anyagi helyzetünkön. Míg a párom 80.000-ft.ot hoz haza a mai napig felnőtt gyermekei tartása miatt,akik naphosszat a számítógépes játékok fölött fárasztják magukat. A fiam jelen pillanatban éppen külföldön nyaral, a határozatlan időre kinevezett munka mellett plusz munkákat is vállal így havi 200.000 is megkeres. Na itt a hatalmas kontraszt. Én azt gondolom erről, ha a gyerek nem szorgalmas, a szülő mindent megold helyette, azzal teszi tönkre, soha nem fog helyt állni sem a magánéletben sem egy munkahelyen. Én 18 éves korom óta dolgozom, munka és család mellett szereztem meg a diplomámat. Azzal, hogy az állam az ilyen fiataloknak hitelt és tanulási lehetőséget ad, ezzel nem értelmiségi nemzedéket nevel, hanem elzálogosított buta diplomás munkanélküliket.

Köszönöm G.T.A! Eddig a rokontatásról mint fogalomról sem halottam ezért is tettem föl a kérdést.