Mit tennél másként, miben vagy Te a hibás, min változtatnál ha "visszacsinálhatnád"?

Sok mindenbe hibát elkövettem, tanultam is belőlük, ezért nem csinálnám vissza egyiket sem.

A csak jóban nem lehet fejlődni, szükséges néha hibásnak lenni.

Igazából amilyen hibákat elkövettem eddig, azoktól lettem az aki...de talán jobb lenne minden ha nem követtem volna el őket...

Anyám kiskoromban nem fogadta el az édességet tőlünk (tőlem és testvéreimtől), egyszer kaptam "fizetésképpen" egy csomag rágót a szomszédtól amiben 5 rágó volt, mi 4-en vagyunk testvérek, ezért úgy gondoltam, hogy ne legyen vita mielőtt hazaérek 2-t megeszek és így a tesóméknak jut 1-1 és nem lesz vita az utolsóból...odaadtam tesóméknak a rágót és anyám megkérdezte "és én nem kapok?" erre azt válaszoltam "neked nem jutott"...életemben először fogadott volna el tőlem édességet anyám és pont akkor nem gondoltam rá...ez sokszor eszembe jut, hogy mennyire önző vagyok...ezt megváltoztatnám, mert ez nagyon rossz emlék!

A volt barátnőmmel vagy nem jönnék össze, vagy nem ölelgetném puszilgatnám annyit, vagy megadnám azt amire ő vágyik, mert későn vettem észre, hogy a szeretetemmel megfojtom a kapcsolatot...mert csak arra gondoltam, hogy nagyon szeretem és nagyon sok szeretetet szeretnék kapni tőle...a másik bizonyíték, hogy mennyire önző vagyok...a szakítás után teljesen összetörtem és mai napig nem merek párkapcsolatot kezdeni, mert félek a csalódástól és attól, hogy megint ugyanolyan önző lennék, pedig 7 éve történt...

Amikor anyám és apám szétmentek választhattunk ki kivel szeretne lenni, tesómék anyámmal mentek, én maradtam csak apámmal, hogy ne legyen egyedül, de elég rossz volt utána, mert végül én maradtam egyedül és elhidegültünk tesómékkal egymástól...ezt nem változtatnám meg, csak megnézném milyen lett volna a másik út...

Hirtelen más nem jut eszembe, de nagyon sok dolog van amin változtatnom kéne, máshogy kellett volna tegyek...de részben jó, hogy megtörténtek ezek a dolgok, mert tanultam belőlük...sajnos még nem sikerült legyőznöm az önzőségem, de remélem egyszer sikerül! Nem is értem miért alakult ez ki...

21F

Ó, követtem el hibákat.

Négyszer kezdtük újra az első barátommal, egyszer se kellett volna, ma már tudom. Folytatnom kellett volna a nyelvtanulást. Kommunikálnom kellett volna az élettársammal, és nem mások társaságát keresni helyette, akkor lehetett volna szebben is szakítani. És így tovább.

De egyiken se változtatnék, mert azokból tanultam, és lettem az, aki. Jellemfejlődésnek hívják. Nem éri meg a múlton görcsölni, és a negatív érzelmeket dajkálni.

Kedves 21 éves fiú! Van az a párkapcsolat, ahol megfojtod a szereteteddel, és van az, ahol ugyanez a mennyiségű szeretet még kevés is. Csak nem találtad meg a megfelelő embert! A kulcs a kommunikáció: néha kérdezd meg, hogy nem zavarja e, szeretné e, hogy visszafogd magad, ilyesmi. A barátom a mai napig megkérdezi (1 éve együtt élünk), hogy nem zavar e, hogy ennyiszer mondja, hogy szeret, vagy hogy sokszor megsimogat.

Ne aggódj, te is találsz majd valakit, aki mellett kevés is lesz a szeretet, amit adsz. Egy rossz tapasztalat ne tántorítson el. :)

Nem lett volna szabad, hogy ő legyen a domináns a kapcsolatban. Hibásnak érzem magam, hogy ezt megengedtem.

Leüvölteném a fejét, ha visszacsinálhatnám, mert ész érvekkel semmire se mentem.