Miért sérelmezik a férfiak, ha gyermektartást kell fizetniük? Miért tesznek meg mindent, hogy a lehető legkevesebb összeget kapja a volt feleség?

Kedves kérdező!

Sajnos akár hogy is fáj, a gyerek anyagi ellátásának előteremtése nem az apa feladata. Ami még főleg nem az apa feladata az az anya megélhetésének fedezése.

Sok nő úgy gondolkozik, mint a T kérdező, legszívesebben még azt is kiszámlázná, hogy elrakta a gyerek utána bögrét.

Az ilyen nőktől, akik csak a pénz miatt nevelnek gyereket a gyerek érdekében elvenném a felügyeleti jogot.

Főleg annak tudatában, hogy az apák az esetek többségében küzdenek a gyerekért.

Sajnos a magyar igazság(?)szolgáltatás mérhetetlenül anyapárti, és simán megítélik a rejtett asszonytartást az irreálisan magas gyerektartásokban.

Külföldön már nem is használatos a nálunk természetes %-os tartásdíj. Jár egy összeg a gyerek után, anyukának meg már semmi köze apuci keresetéhez, mert külön család.

De a legtöbb nőnek csak apuci büdős, a pénze az kell.

Kérdező az amiről te beszélsz az a közös felügyeleti jog, amit legtöbb esetben pont az anyák nem akarnak. Akkor mindkét szülővel ugyan annyi időt tölt a gyerek, mehet apa is táppénzre,nem fizetnek egymásnak gyerektartást illetve adókedvezményt és családit is felesen kapják.

Szépen hangzik, hogy válás után menjen el az apa táppénzre de ki teheti meg ha nincs közös felügyelet? Vegyünk egy pl naponta 10 ezret keresnek akkor 2 napos táppénz alatt anya bukik 6 ezret míg az apa ennek több mint a háromszorosát 20 ezret bukik. Persze, hogy megoldhatatlan a különélő szülőnek ez.

A kérdés túl általános. Nem sérelmezi minden férfi, hogy gyerektartást kell fizetnie. De nem mindegy, hogy a gyerek milyen körülmények között született, illetve hogy az adott helyzet hogyan alakult ki.

Hamarosan nekem is kell gyerektartást fizetnem egy nőnek, akiben megbíztam, de ezzel a bizalommal visszaélve gyakorlatilag teherbe ejtette magát, és szöges ellentétben a korábbi kijelentésével, miszerint ő nem is akarna gyereket, mert az élethelyzete ezt nem is engedné meg (ez valóban így is volt), a gyereket mégis megtartotta. Közben én nem akartam már tovább ezzel a nővel együtt maradni, a gyerektől függetlenül. Egy éves ismeretséget követően egy másfél hónapos együtt járás után esett teherbe, normális ember ilyen rövid idő után nem vállal be egy gyereket. Ez pont ahhoz volt elég, hogy kiderüljön, hogy nem egymáshoz valók vagyunk.

De ez még szinte semmi ahhoz képest, amit a következő hónapok során kellett átélnem a sértett női büszkesége miatt mocskolódó sms-ek és emailek, zaklatások formájában. Odajött a munkahelyemre jelentet rendezni, Facebookon álnéven kezdett el velem ismerkedni, mert azt hitte, hogy ha az "igazi belső énjét" mutatja arc nélkül, akkor majd visszaédesgethet magához. Mindemellett elvárta, hogy segítségére legyek bizonyos dolgokban, de ha úgy gondolta, hogy az neki nem elég, akkor újra szitkozódni és érzelmileg zsarolni kezdett. A gyerek születése után kibékült velem, de közben a hátam mögött ismét a Facebookon folytatott lejárató kampányt ellenem a nő ismerőseim zaklatásával, és miután mindezért a szemembe nézve kért bocsánatot, megtette még egyszer. Ezzel sikeresen szétrombolta egy új kapcsolathoz fűzött reményemet, amely talán a legszebb szerelem lehetett volna az életemben. Mindeközben én persze hetente látogattam őket, nemcsak egy-két órára, hanem fél napokra, és fizettem gyerektartást is a saját jó szántamból, de látva az érzelmi labilitását, nem írtam alá apai elismerő nyilatkozatot. Én voltam az is, aki kivett egy nap szabadságot amiatt, mert ők képtelenek voltak elvinni a gyereket az orvoshoz az állandó hasfájását megvizsgálandó, pedig az anyja ott lakik tőle 10 méterre a szomszédos házban, és még autójuk is van, aznap pedig az anyja még szabadnapos is volt. Ennek ellenére másfél hónapja a nő úgy összeveszett velem, hogy kijelentette, hogy felejtsem el őket örökre, most meg rám uszította a gyámhivatalt, hogy kikényszerítse tőlem az apai elismerő jognyilatkozatot.

Szóval van ilyen is. Én egy ilyen nőnek nem fizetnék semmit. Pontosabban csak egy kötelet adnék neki, amellyel felakaszthatja magát egy általa kiválasztott fára, a gyereket meg felnevelném én magam.

És mi számít rövid kapcsolatnak? 1 hónap? 2 hónap? Fél év? 1 év? Hol a rövid és a hosszú között az átmenet, amikor már megbízhatunk valakiben? A bizalom az bizalom. Egy hónap után is meg 10 év után is. Mindketővel vissza lehet élni, és egyik esetben sem lehet azt mondani, hogy hát miért bíztunk meg a másikban, jobban tettük volna, ha mégsem bízunk. Bíztunk, mert okot láttunk rá. Egyetlen nő mellé sem lehet rendőrt állítani, aki azt ellenőrzni, hogy az beszedi-e a fogamzásgátlóját vagy, hogy igazat mond-e.

"Szerintem a férfinek ugyan úgy kötelessége védekezni, mint a nőnek."

Nem, nem kötelessége. Ahogy a nőnek sem. Nincs ez előírva sehol. Viszont kötelessége igazat mondani arról, hogy ő védekezik-e, steril-e, akar-e gyereket, stb. Csakis ennek tudatában lehet eldönteni, hogy kell-e (még pluszban) védekezni, és ha igen, akkor milyen módon. A "kötelesség" megállapítása csak ezután jön.