Hogy lehet kamionos férjtől nem minimálbér után gyermektartást kérni? Hogy tudom bizonyítani, hogy a napidíj is munkabér?

Kedves 23-as!

Igen több évet elpazaroltam az életemből, ami arról szólt, hogy csak vártam, vártam, hogy majd lesz ideje rám is, a gyerekére, a lakásra.

Ha hazajön nem arról fog beszélni, hogy mit rakott, hol járt, milyen baleset volt.

Nem vette észre, ha fogytam, ha új ruhám volt. A kamion ragyogott, csak mezítláb lehetett belépni, a nappaliba, meg bejött cipővel.

Nem csinált itthon semmit, mert ő pihen ha itthon van.

Szép lassan megtanultam, festeni, a leesett csempét visszaraktam, a zárat kicseréltem és az elromlott wc tartályt is megszereltem.

Ennek ellenére még sem voltam jó. Jött egy szebb, jobb, fiatalabb.

Igen eltartott 10 évig és talán még mindig tartott volna, mert én szerettem, nagyon szerettem. Ezek után viszont már nem kell és már ott tartok, hogy a pénze sem.

Utolsó hozzászóló: Tudnék neked mesélni a kamionosok viselt dolgairól.

Állandóan panaszkodnak, hogy ők mennyire fáradtak, mennyit dolgoznak. Azt hiszik magukról, hogy ők dolgoznak a világon a legtöbbet és az ő munkájuk a legértékesebb. Türelmetlenek, szemtelenek, nagy részük koszos, igénytelen. Olyan primitív népség 80 %-a, hogy csak szégyenkezik miattuk a többi kollégájuk.

Tanulni kellett volna, nem panaszkodni. Senki sincs semmire rákényszerítve. Azért csinálják, mert szeretik. Ezt a szakmát egyszerűen, nem lehet úgy csinálni, hogy ha nem szeretem.

A kamionos világ egy külön világ. Normális életre sokuk képtelenek és egyedi gondolkodásmóddal rendelkeznek.

Speditőrként dolgoztam, ismerem a fajtájukat. A férjem is ott ismertem meg.

Ritka kivétel amelyik alkalmas apának és férjnek. Ismerek olyan kamionost, aki tisztes családapa, nem is egyet, de nagyon ritka. A kamionosokat nekem ne mutasd be! 15 év alatt kiismertem őket. Tisztelet a kivételnek. Éveken keresztül hallgattam gondjukat, bajukat, meg a sok hazugságot. Ez az én véleményem és tapasztalatom.